Festménykiállítás a baptista imaházban

Egyházunk tagját, Ákhim Istvánnét – művésznevén Horváth Borist – Isten művészi értékekkel, a szép iránti különös fogékonysággal ajándékozta meg. Élete első festménykiállítása azon a napon nyílt meg, amikor Bori néni a gyülekezet előtt megpecsételte Isten iránti elkötelezettségét.
A 20 festményt bemutató tárlat a művész életének, alkotói munkásságának egészét felöleli. Június 4-én, dr. Nagy Antal a XV. Kerületi Polgármesteri Hivatal jegyzője nyitóbeszédében azt, amit – véleményem szerint – mindnyájan megéreztünk a csendéletekből, életképekből, tájakat ábrázoló festményekből: a természetesség, az őszinteség, az Istenhez történő odafordulás és az őszinteség iránti vágy sugárzását.
A kiállítás naponta 17-től 20 óráig fogadta az érdeklődőket.
Bori néni igyekezetére, tehetségére kívánjuk Isten gazdag áldását; jómagam pedig remélem, hogy hamarosan megírhatom tudósításomat a második tárlatról is.
Részlet a festő életrajzából:
„Fóton születtem. Gyermekéveimet Székesfehérváron és Bodajkon töltöttem. Már korán felkeltették érdeklődésemet a fehérvári templomok freskói. Ennek hatására a Csók István utcai lakásunk udvarát mindig telerajzoltam. Előszeretettel rajzoltam le a szomszédokat, szüleimet és testvéreimet. Egy festő ismerősünk tanítani szeretett volna, de Anyáméknak nem volt rá pénzük. Bodajkra költöztünk, ahol nagyon jó rajztanárra leltem Nagy Éva személyében. Sok fortélyra megtanított, aminek ma is hasznát veszem. A későbbi éveimben a Férjemmel és Gyermekeimmel rendszeresen jártunk kirándulni. A gyönyörű tájak nem hagytak hidegen: elkezdtem lerajzolni, lefesteni őket. Aztán a sok probléma és viszontagság után abbahagytam…
Nagyon hosszú idő múlva vettem ismét ecsetet a kezembe, de most már tudatosan: ráérezve, hogy ezt kell tennem.
A 2005-ös évben nagy tragédia ért. Elvesztettem Férjemet és Édesanyámat. A Drága Jó Atya kegyelme által vigaszt találtam a festésben és a rajzolásban. Most itt megköszönöm segítőimnek, elsősorban Fábián Sándor lelkésznek, hogy lehetővé tette ezt a bemutatkozást.”