Befejeződött a zsidó temető rendbetétele
(képes beszámoló a cikk végén)
Június 9-én ünnepélyes keretek között fejeződött be a rákospalotai zsidó temető rendbehozatala érdekében végzett „A szeretet és a megbékélés útja” elnevezésű projekt.
A projekt keretében egy évvel ezelőtt a XV. kerületi Száraznád Nevelési – Oktatási Központ diákjai és a testvérkerület, a berlini marzahn-hellersdorfi ABU Akademie für Berufsförderung und Umschulung GmbH iskola vett részt. Így tavaly először a német fiatalok érkeztek a kerületbe és a Száraznád NOK szakiskolai tanulóival együtt a helyi zsidótemető „rendbetételét” kezdték meg, amelynek keretében megépült a temető központi útja és az elmúlt évszázad viharai között többször feldúlt sírkert rendezettebbé vált. Idén pedig folytatódtak a munkálatok és három turnusban érkezett 45 német fiatal Rákospalotára. A partneriskolával közösen, elkészítették a temető bejárati útját és két másik gyalogjárdát, amelyeken körbejárhatóvá vált a sírkert.
Az ünnepélyes átadáson részt vett és köszöntötte a fiatalokat Peter Schulz, a JobCenter vezetője, Joachim Borchert, a berlini intézmény képviselője, Hans Affeld, a berlini JobCenter és az iskola közötti összekötő, illetve a magyar fél részéről Gyurcsánszky János alpolgármester, Marsovszky Györgyné és Varga Imre önkormányzati képviselők, Brazzorottó Jenőné, a Száraznád NOK elnök-igazgatója, valamint Deutsch László, az újpesti zsidó hitközség főrabbija.
Elsőként a főrabbi a 23. zsoltár részletét mondta el, majd az elnök-igazgatónő beszélt az elmúlt hónapok eseményeiről, s külön kiemelte, hogy ez a projekt is segít abban, hogy toleránsabban álljanak a gyerekek egymáshoz, egymás elfogadásáról beszéljenek az iskolában.
-Nehéz volt nekik megérteni a Holocaustot és a hozzá hasonló eseményeket, s ezért is született ez a projekt, hiszen látták, hogy van egy ilyen temető, amely régen nem látogatott. Ha látják az itteni sírokat, s utána tudnak nézni ennek birtokában a történéseknek, akkor a történelem is érthetőbb lesz a számukra. Így indult el a közös munka, amit a megbékélés útjának neveztünk el- mondta Brazzorottó Jenőné, majd Gyurcsánszky János alpolgármester vette át a szót.
-Egy évvel ezelőtt a kapunál álltunk, s elkezdődött a munka a szeretet és a megbékélés útján. A SZNOK koordinációs munkájának köszönhetően épült meg ez az út, s a program folytatódott. A közös munka alatt barátságok születtek és együtt építették a jövőt is ezzel. Köszönet mindazoknak, akik részt vettek ebben a munkában. Az eredmény nem maradt el. Az önkormányzat nevében köszönet ezért a munkáért. S ezennel a két polgármester nevében (Hajdu László polgármester, a kerület országgyűlési képviselője és Dr. Uwe Klett testvérkerületünk polgármestere) a főrabbi úrnak átadom a temetőt.
Borchert úr elmondta, hogy nagyon jó kapcsolat alakult ki a két iskola között,s mindez élő példa arra, hogy a programokat munkával megtöltve projekteket lehet megvalósítani.
-Tavaly egy ajtó volt itt, s senki nem hitte, hogy valamit lehet itt csinálni, de 50-60 ember dolgozni kezdett. A német gyerekek a történelmet, a zsidó kultúrát megismerték ezáltal, s most is vannak olyan gyerekek, akik a berlini zsidó temető rendbe hozatalában jeleskedtek.
Marsovszky Györgyné mindehhez hozzátette, hogy olvashattuk a kapun: a munka szabaddá tesz, ám 2005-2006-ban a világ már nem erről szól.
-A táborokba vasúti kocsikkal érkeztek és soha többet nem tértek vissza ezek az emberek. Gondoljatok arra a 600 ezer zsidó emberre, akik ott pusztultak el. Ti gyerekek, ezt a munkát szabadon vállaltátok. Köszönet azért, hogy ezt megtettétek, hogy Európában mindez érthetővé váljon. Családjaink nevében is köszönöm.
Deutsch László elmondta köszönő szavaiban, hogy nem kevés köszönet illeti a részt vevőket azok nevében is, akik már nem tudnak köszönetet mondani. Hiszen sok itt nyugvó ember hozzátartozója sem él már.
-Először arra gondoltam, hogy mindenkinek köszönetet mondok, de végül a szívemet tárom ki: ?Nem a beszéd a fontos, hanem a szív cselekedete.? Akik itt cselekedtek, azok sem beszéltek. Jó, hogy a fiatalok egy ügyért összefogtak. Köszönöm a magam és a zsidó hitközség nevében mindenkinek, aki részt vett ebben a munkában. Rákospalota nem úgy nézne ki, ha nem lett volna a II. világháború, ugyanis ekkor megpecsételődött a palotai hitközség élete. Akik viszont részt vettek a munkában, tettek az élőkért és a holtakért valamit. Köszönet mindenkinek!- mondta a főrabbi, majd a résztvevők körbesétáltak a temetőben meg-megállva egy-egy sírnál emlékezve őseinkre.
Képes beszámoló