Menu

Szent Jakab útjain Pamplonától Fisterreig

2006.04.13.

„Ha az ember szomjazik, változásra van szükség, hogy lélekben és fejben újra rend legyen…” Szent Jakab útjain Pamplonától Fisterreig” címmel Fekete Attila fotóinak kiállítása nyílt meg a Zsókavár Galériában április 11-én délután.

A zarándokutat több névvel illetik, hívják csak El Camino-nak, az ÚT-nak, spanyol elnevezésének – El Camino de Santiago – rövidítéséből, a Szent neve alapján Jacobeo-nak- olvasható a kiállító művész ajánló szavaiban. Nevezhetnénk akár a szobrok földjének is, annyi emléket állítottak a zarándokoknak. Hívhatnánk a keresztek útjának, hiszen maguk a zarándokok is sokat építettek, építenek, illetve soknak a sírja fölé az út mentén került, kerül kereszt. Régen a zarándokok a Tejút alapján tájékozódtak, a Tejút Compostela felé mutat, ezért a zarándokutat Csillagösvénynek, Tejútnak is nevezték.
Valójában ki volt az első zarándok és hogyan alakult ki az út? Ez napjainkban is olyan kérdés, amire úgy gondolom nincsen válasz. Pontosabban többféle válasz is létezik, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt.
Egyes feltevések szerint az emberek első csoportja 840-ben érkezett, hogy imádkozzon a Szent előtt és nekik köszönhető a zarándoklat szokása és a zarándokút kialakulása. A kételkedők feltehetik a kérdést miért akkor, miért halála után 800 évvel tárult fel Szent Jakab sírja? Ráadásul többen vélekednek úgy, hogy valójában Szent Jakab életében nem járt Hispaniában, mások szerint maradványait körülbelül a VII. században menekíthették oda – esetleg, talán?
Annyi bizonyos, hogy a 800-as években megerősödött a muzulmán befolyás, konszolidálódott az invázió és az északi keresztény királyságok elszigetelődve találták magukat. A kis királyságok éppen ezért igyekeztek felvirágoztatni a zarándokutat, hisz az egyetlen kapocs volt számukra a keresztény Európával. A zarándokok között királyok, nemesek neveivel találkozhatunk, és királyok építtették, bővítették a bazilikát. A csodatételek azon túl, hogy hitet adtak az embereknek a ?Reconquista?-hoz, az arabok kiűzéséhez, szintén a Szent jelentőségét emelték ki, s így válhatott a zarándokút egy időben Európa legfontosabb zarándokútjává.
Kiemelkedő jelentősége ellenére még keresztény eredete is vitatott. Santiago sírját kapcsolatba hozták már a Scone-i Sors kővel, a Grállal és mindek előtt a druidákkal. Azt, hogy az út tulajdonképpen nem Santiago de Compostela-ban, a sírnál végződik, hanem a ?világ végén? Fisterre-ben, a tengernél, kelta hagyományokkal magyarázzák?
Úgy gondolom, bár legyen az Út eredete bármily izgalmas kérdés is, a zarándok szempontjából lényegtelen. Az emberiség mindig is hitt abban, hogy vannak bizonyos helyek, tárgyak, amelyek szokatlan, spirituális erővel rendelkeznek, amelyek magukkal ragadják az odalátogatókat. A Camino ilyen hely. Mindenki megtalálhatja az érdeklődésének, fogékonyságának megfelelő mozzanatokat, vegyen részt az Úton akár vallási, akár kulturális indíttatásból, vagy egyszerűen csak turistaként.
Az Útnak megvannak a maga misztériumai, szimbólumai. A képeken ? szándékom szerint – ezek tükröződnek vissza, a magam érzéseivel, élményeivel kombinálva. Hiába van manapság gyakorlatilag egy kiépített út a – Camino Frances – mindenki a saját útját járja. Nem csak lélekben, hanem fizikailag is, hiszen a különböző helyszínekre különböző időpontban – fotós szemmel, különböző fényviszonyok között érkezik. Nagyon nehéz volt a válogatás igyekeztem olyan képeket választani, amelyek fotóként is megállják a helyüket, de elsősorban a szimbólumokra, az élményekre koncentráltam.

De ki is volt Szent Jakab?
Szent Jakab Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangelista bátyja. Az Egyház hagyományában az ,,idősebb” nevet kapta, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Szent Jakab apostoltól. Krisztus halála után, tanítványai szétszóródtak ?világszerte?, hogy az evangéliumot hirdessék. Jakab, az idősebb Hispániában ? a mai Spanyolországban ? folytatott hittérítő tevékenységet, és egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja. Jeruzsálembe történt visszatérése után nem sokkal, amikor Heródes Agrippa király 41–42-ben az egyházra támadt, Jakabot karddal végeztette ki így Ő lett az első vértanú az apostolok között. A király rendelete miatt eltemetni nem lehetett, ezért tanítványai a holttestet ellopták, márvány szarkofágba tették, és egy hajóra rejtették, amit elfelejtettek kikötni. A hajó elszabadult a víz elvitte egész Hispániáig. A legenda szerint a hajó egy nagy sziklán akadt fenn, amely a mai bazilika alapját képezi. Jakab sírja egészen a IX. századig feledésbe merült, amikor 813-ban egy Galaecai-i pásztor, Pelayo úgy hitte egy csillag fényét látja, ami a Libradón hegyre mutat. Iria Flavia püspöke egy márvány szarkofágot talált ott és a maradványokban Jakab Apostolra ismert. A püspök beszámolt II. Alfonz Asturiai királynak, aki egy kis kápolnát építtetett föléje, ami körül született egy új település, Santiago de Compostela. A város neve a legenda nyomán alakult ki: Szent Jakabot Sant Iago-nak hívják, míg a campus stellae, csillag mezőt jelent. Jakabot a spanyolok a Matamoros, azaz Mórölő jelzővel is illetik. 844-ben a mórok ellen vívott clavijói csatában Jakab fehér lovon jelent meg, és a vesztésre álló küzdelem kimenetelét megfordította. Ezért ábrázolják Jakabot gyakran páncélban, fehér lovon ülve. Az írásos feljegyzések szerint az első zarándok Le Puy püspök volt 950-ben, s nyomában egyre többen tették meg az Utat. A XV-XVI. századtól a zarándokút jelentősége egyre csökkent, s szinte feledésbe merült. Az újabb fellendülés kezdete az 1970-as évekre tehető, míg az 1990-es évek az Utat divatba hozták. Galícia kormányzata programot indított az út népszerűsítésére, és 1993-ban, amikor a Szent Év egybe esett a zarándokút világörökség részének nyilvánításával 100.000 ember ment Compostelába. Az 1999-es Szent Évben az eddigi legtöbben, 250.000 ember zarándokolt Compostelába.
Évezredek óta a zarándokok gyalogszerrel, szamár- vagy lóháton tették meg az utat Santiago de Compostela-ba, manapság a kerékpáros zarándoklat is elfogadottnak számít. A középkorban a zarándokút jelentősége folytán Szent Jakab nem csak Spanyolország, de a zarándokok védőszentjévé is vált. A Szent ábrázolásához hozzátartozik a kagyló, széles karimájú kalapja, tarisznyája, kulacsa és zarándokköpenye.
„A tanítvány kérdezi a mestert:
Mester mi célt szolgál az utópia?
Ha úgy látom 5 lépésre van, közeledek felé, és 5 lépéssel messzebb találom.
Ha 10 lépésre van, közeledek felé, és 10 lépéssel találom messzebb.
A mester tekintetét a látóhatárra emelve így válaszolt: Az Utópia azt a célt szolgálja, hogy haladj.”

Fekete Attila kiállítását, amely április 30-ig látogatható, Gereben Ferenc szociológus, fotóművész nyitotta meg, s többek között az alábbi Hamvas Béla idézetekkel illusztrálta szavait:
„A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van…A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz. A térnek képlete, a helynek géniusza van.”
„Az öt géniusz ereje a derűs életeszmény (dél), a kultiváltság és a szociális egyensúly (nyugat), a természetközelség és érzékenység (észak), a szabadságvágy ( kelet) és a szövevényes gazdagság (Erdély)”
„Magyarnak lenni annyit jelent, mint az öt géniusz világában egyensúlyt teremteni”

Kapcsolódó hírek


Képes beszámoló