Szántó Dávid élménybeszámolója a Hartyánban
(képes beszámoló a cikk végén)

Dávid a beszélgetés elején rögtön a közepébe vágott, s elmondta: már kicsi korában elhatározta, hogy sportriporter lesz és az olimpián fog közvetíteni. Nem kellett sokáig várnia, hiszen 2004-ben az athéni nyári olimpián ott volt, most pedig Torinóban a téli olimpián a nyitóünnepséget, a záróünnepséget és az alpesi síversenyt közvetítette.
-Egy téli olimpia más, mint a nyári- mondta. Hideg van ugyan, s kevés a magyar siker, de a hangulat ugyanolyan. Az olimpiai faluban nagyon jó, az atmoszféra pedig frenetikus volt.
Dávid mesélt arról, hogy a 2004. évi olimpián a lánggal való futásra őt is meghívták, s így egy hatalmas dolognak lett a részese.
-Megnyitó ünnepséget még eddig nem közvetítettem, de érdekes, amikor az embernek három órán át kell beszélnie, beszélnie, beszélnie.
Maga a napi monotonitás nem volt könnyű, hiszen három órát kellett buszoznia más nemzetiségű sportriporterekkel egyetemben naponta reggel, aztán este vissza. Ám a programokra való felkészülésére 2-3 hónapot is fordított az olimpiát megelőzően.
-Minden versenyzőről (kb. kétszáz) írtam 2-3 oldalt, ami ahhoz kell, hogy a közvetítés folyamán mindig tudjak újat mondani, s mindenkiről mindent tudjak. Fel kell készülni váratlan helyzetekre is, mint például, ha 15-20 perces technikai szünet van, van csúszik a verseny megkezdése. Nekem ilyenkor folyamatosan kell beszélnem. Ott a helyszínen derült ki egyébként, hogy a záróünnepséget is én közvetítem. A sportriportereknek az a csúcs, ha a nyitó- és a záróünnepséget is közvetíthetik. Nagy élmény volt például az is, amikor a sportolókkal találkozhattam és közös fotókat készíthettem.
A sportriportert a hartyános diákújságírók is faggatták, s az ő kérdéseikre válaszolva Dávid a gyerekkoráról is mesélt. Elmondta, hogy ötévesen futotta le a Vivicitta 12 km-es hosszát, s hétévesen a félmaratont.
– Világ életemben sportos voltam. Húszéves koromig úsztam, s a húgom még most is úszik: mindketten Országos Bajnokok lettünk. Az úszás azonban eléggé emberpróbáló. Hajnalban kelés, fél 6-8-ig úszás, aztán iskola, délután egy óra erősítés, majd a kétórás úszás után hazaérve szinte beestem az ágyba. Most már nem úszom rendszeresen, de szoktam ugyanúgy, mint focizni.
Dávid a Deák téri általános iskolába járt, majd az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően diplomát szerzett a Külkereskedelmi Főiskolán és a Közgazdaságtudományi Egyetemen kitüntetéssel.
-A Komlósi Oktatási Stúdióban végeztem, ahonnan a Magyar Televízióba kerültem. Az alapokat a riporteriskolában megkaptam, de az igazi iskola a tévé volt, ahol elleshettem közel 3-4 éven keresztül a többiektől a fortélyokat. A sport rászoktatott arra, hogy beosszam az időmet. Jelenleg hétvégén dolgozom a legtöbbet, s hétköznap, amikor több időm van, megyek úszni, focizni és aludni. Úszás közben pedig szoktam közvetíteni magam. Nyáron lesz Budapesten az úszó EB, most erre készülök. Más azért itthoni környezetben a hazaiaknak szurkolni, drukkolni. Most 24 éves vagyok, élvezem a munkámat, s keresem az új célt, amit magam elé állíthatok.

Miután a beszélgetés véget ért Szántó Dávid segítségével a totó nyertesei vehették át jutalmukat: a csokoládékat illetve Dávid különdíjait, melyek igazi torinói olimpiai ereklyék voltak. Első helyezett Ferenczi Krisztina lett 37 ponttal, aki egy olimpiai zseblámpával is gazdagabb lehetett, Vo Dinh Que 34 ponttal a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott. Ő a csoki mellé egy harangot kapott, míg Bőr Niki 28 ponttal lett a harmadik és a csoki mellé Dávidtól egy esőkabátot kapott.
Az iskola igazgatója a program végén Dávidnak egy díszoklevéllel köszönte meg a beszélgetést, s egyben tiszteletbeli hartyánossá fogadta a sportriportert.

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)