Kell-e még a festészet?

Miután Hajnal László, a galéria házigazdája köszöntött az érdeklődő közönséget, Baranyai Piroska csellón adott elő Bach egyik szvitjének részletét, majd P.Szabó Ernő kezdet megnyitóját a meghökkentő kérdéssel: Kell-e még a festészet?
– A többi között Turcsányi Antal képei erre a kérdésre is feleletet adnak- mondta a művészettörténész. Azt mutatják ugyanis, hogy természetesen nem maga a festészet a probléma, mint olyan, hanem az jelenti a problémát, hogy segítségével, rajta keresztül, vagy pontosabban benne fogalmazódhatnak-e az emberi létezés alapkérdései. Azok a kérdések, amelyekre azután természetesen választ sohasem adhatunk, de a saját magunk számára érvényes válasz keresése közben eljuthatunk a megtisztulás lehetőségéig.
A művészettörténész beszélt ezt követően az akvarellfestészetről, arról, hogy Turcsányi Antal többnyire olajfestékkel dolgozik, olyan anyaggal, amely sajátos módon határozza meg az alkotás folyamatát, szab feltételeket, emel akadályokat a művész elé. P.Szabó Ernő elemezte ezt követően a falakon látható alkotásokat, az akvarelleket, majd az alábbi gondolattal nyitotta meg a kiállítást:
-Ha a művésznek sikerül tudatosítania műve nézőjében, hogy a XX. Század vagy éppen az elmúlt évek történései után a „Gondolkodom, tehát vagyok” axióma helyét a legteljesebb joggal foglalta el a „Kételkedem, tehát vagyok” axiómája, akkor azt a félelmetesen szabad, az idő és a tér végtelen dimenziójában megvalósuló lét lehetőségét megsejtetik a művek, amely azok része lehet, akik szenvedélyesen keresik a választ kérdéseikre, kételyeikre. Megsejtetik vele, hogy igenis részesei lehetünk a teljességnek, s hogy e teljesség valójában meg sem valósulhat nélkülünk!
A megnyitó szavakat követően mielőtt a látogatók megtekinthették volna a kiállítást, ismét Baranyai Piroska játszott csellón.
A kiállítás december 9-ig tekinthető meg.