Írók, költők testközelben

A keddi találkozóra a honlap újságírója és fotós kollegája is ellátogatott. A beszélgetésre érkező diákok nagyon készültek a találkozóra, amelyen már az együtt töltött idő első perceiben kiderült, hogy a középiskolások olvastak az órán, órán kívül a szerző művei közül néhányat. Így többek között a Londoni mackókat (2003-ban megjelent gyerekverses kötet), a Porhót (2001 válogatott régi és új versek).
A beszélgetés elején felvetődött az a kérdés, hogy vajon, hogy lesz valaki költő.
-Soha nem éreztem ilyen pillanatot. Körülbelül 10 éves koromtól írtam verseket, de úgy voltam vele, hogy nem mertem a tanáraimnak ezeket a zsengéket megmutatni, féltem attól, hogy kiadom magam. Középiskolás koromtól közel tíz évig jártam a Mezei Katalin vezette irodalmi körbe, amely az Almássy téren működött. Közben Lator László műfordító szemináriumára is jártam.
-Aztán a bölcsészkarra jelentkeztem, ahova szakközépiskolásként nem volt könnyű bejutnom. Egy évig ezért a Szépművészeti Múzeumban dolgoztam, ahol leltároznom kellett azokat a tárgyakat, amelyeket a kiállításokon ugyan nem látunk, de ott vannak a múzeumban. Ilyen kedvenceim voltam pl. Mária Terézia cipőcsatjainak leltározása.
A versírással kapcsolatosan Tóth Krisztina elmondta, hogy ahhoz, hogy valaki készségszinten már tudja végezni a dolgát, az alapokat, a mesterségbeli részeket el kell sajátítani.
-Aztán lehet, hogy nem használja az ember mégsem. Szintén fontosnak tartom, hogy egy költő fordítson is! Én például francia nyelvből fordítok, mivel kisgyerekként franciául, majd angolul tanultam. Egyetemistaként egy évig babysitter voltam Párizsban, majd ösztöndíjasként még egy évet tölthettem Franciaországban.
A kedvelt költőkről szólva Tóth Krisztina szívéhez középiskolásként Kosztolányi Dezső, majd Szabó Lőrinc állt közel (utóbbi fordítóként is), majd egyetemistaként Vas István, Kormos István, Petri György verseit szerette, a kortársak közül Rakovszky Zsuzsát, Váradi Szabolcsot, Jász Attilát, Kemény Istvánt említette.
-Volt egy időszak, amikor Nemes Nagy Ágnessel is sokat foglalkoztam, az ő művei alapján írtam a szakdolgozatomat.
A költőnő elmondta, hogy jelenleg a kisfiának ír egy könyvet az állatokról, mivel a Nagy Brehm könyvet szívesen forgatja a gyermek és vizsgáztatja édesanyját.
-A verseket általában minden témában érzelmi alapon közelítem meg. Soha nincs előre meghatározva, hogy mikor miről írok. Azt szeretem, ha saját magát írja a vers, s amikor leírom, csak összeállna a sokszor hónapokig kavargó gondolatok.
Tóth Krisztina a fiatal középiskolások és a pedagógusok örömére több verset, versrészletet olvasott fel a találkozó folyamán, így a Remíz című verset, a Porhó című kötet címadó versét, amely egy parafrázis ugyanúgy, mint Verlaine: Őszi sanzon című versének parafrázisa is. A költőnő elmondta a Síró ponyva című versét és a vers születésének körülményeit.
-Egy autóban utazva láttam meg egy teherautót, melyen az állt, hogy Síró ponyva. Mindez egy vállalkozó neve volt, aki ponyvákat gyárt. Az elnevezés nagyon tetszett, így született meg a vers. Vagyis ahogy mindig, az agyam asszociált.
Az elkövetkező időben lát napvilágot a Vonalkód című kötet, amely Tóth Krisztina nemrégiben írt novelláit tartalmazza majd.
A beszélgetés után minden érdeklődőnek Tóth Krisztina dedikálta a Porhó című verseskötetét, melyet több diák és tanár is elhozott erre a találkozóra.