Kiállítás és sok-sok rajz a Magyar Festészet Napján

Vasárnap délelőtt a kisebb gyerekek alkothattak és alkottak is temperával, vízfestékkel óriásképeket, melyeket a folyosók falán láthattak azok is, akik délután Ale Ildikó festőművész kiállításának megnyitójára érkeztek.
Másnap kora délutántól pedig először a nagyobb diákoknak, majd a felnőtteknek nyílt lehetőségük arra, hogy valami számukra izgalmas dolgot varázsoljanak a papírokra.
A zárónap délutánján pedig a XX.század magyar festészetéről lehetett volna gondolkodni, beszélgetni egymással és a vendégváróval, Kissné Breczek Margittal, ám a megszólított lakosságnak nem volt minderre igénye vagy lehetősége.
A részt vevő gyerekeknek azonban Margitka vetítést tartott, így legalább ők gazdagodhattak a festészetről némi ismerettel.
De térjünk vissza Ale Ildikó kiállítására, melyet Hann Ferenc művészettörténész nyitott meg a Külvárosi Szalonban.
A megnyitó szavakat megelőzően Nagy Edit köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy sokszor készített meg kiállítást, és volt olyan, amelyik jó volt, volt olyan, amelyik kedves volt- Ale Ildikó művei viszont jók is és kedvesek is a számára.
Hann Ferenc ezek után köszöntő szavait azzal kezdte, hogy a Magyar Festészet Napja egy kis időre a festészetre irányítja a figyelmet, s azon belül is a modern magyar piktúrára, amely színes, sokféle és európai minőségű. Majd beszélt arról, hogy Ale Ildikó előtt járó nemzedék már titokban, megtűrve, viszonylag szabadon dolgozhatott.
-Ma itt egy egységes, homogén műcsoportot látunk, melynek magva az új évezred első éveiben született. Nem érdektelen azonban egy pillantást vetnünk a közvetlen előzményekre. E művek közül itt csupán a Degasra emlékeztető elegáns pasztell rajz látható. Születtek azonban Gulácsyra emlékeztető érzékeny lapok is. Figura nélküli művek ezek, különös ezoterikus terekben egy festőállvány vagy egy fotel. Sejtelmes hangulatokkal, magával az Idővel játszadozik a festő, de talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: elmereng, eltöpreng az Idő mibenvalóságán.
Hann Ferenc ezt követően a képekről beszélve eljutott addig a pontig, hogy kimondta:
-Az itt látottak egy kész festőt mutatnak. Természetesen tennivaló van még bőven, ahogy idő is.
A megnyitó szavak végén egy idézettel köszöntötte a művésznőt a művészettörténész, amely Max Ernst kiváló festő és teoretikus gondolata, amely Ale Ildikó művészetének kulcsa is lehet:
-„A festő dolga kivetíteni azt, ami benne látható.” Íme a kulcs, az ajtó nyitható!
A kiállítás november 16-ig tekinthető meg hétköznap 10-20 óra között, szombaton 10-13 óráig.

Néhány mondatban Ale Ildikó festőművészről:
1967-ben született
Tanulmányait Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz szakán és a Magyar Iparművészeti Egyetemen végezte. Szegeden él, ahol az alkotói tevékenységgel párhuzamosan gyermekek és felnőttek művészeti képzésével és vizuális nevelésével foglalkozik. Országos és nemzetközi tárlatokon láthatók munkái, ez év júniusában a Párizsi Magyar Intézetben, a szegedi kortárs képzőművészekkel együtt rendezett kiállításon szerepelt.
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 2005-ben elnyerte Szeged város alkotói támogatását és a Magyar Ösztöndíj Bizottság Krakkóba szóló művészeti ösztöndíját.
„A tárgyi környezet magával ragadó formáinak kiemelésével, figurális motívumok, hangulatok ábrázolásával ugyanaz a szándékom: szubjektív átiratokat, rám jellemző érzelem-kisugárzásokat közvetíteni – rétegeket a lélekből”- írta magáról.