Szerelemsziget képen és szövegben

Rató Tamás arról mesélt, hogy amikor egyszer Balázs lakásába érkezett és körbenézett a képek között, akkor ránézésére az jutott az eszébe, hogy egy-egy kép kapcsán utazásra indul, elindul egy úton. S ezeknek a benyomásoknak a fényében ő is elkezdett kutakodni többek között az utcákon, a kávézókban. S felfedezett egy s mást miközben mindenre más szemmel tekintett, pl. az utazásra csábító ablakokat. Így teltek el először percek, majd tízpercek, húsz percek, félórák… Épp ezért Rató Tamás megnyitója végén csak annyit kért a látogatóktól, hogy mindig csak egy percre álljanak meg, aztán… ki tudja, mi lesz ebből…

Mindehhez Kulcsár Balázs csak annyit tett hozzá, hogy nem szeretné elmondani, hogy melyik képe mit ábrázol.
-Az a lényeg, hogy egy-egy képre tekintve milyen érzések fogalmazódnak meg Bennetek! A könyvről pedig csak annyit, hogy három történet van benne külön-külön, ami összeáll. Ha összeáll, akkor pedig négy történet lesz: egy a képek sorrendjéből, három pedig a történetek sorrendjéből.

„Az első történet Kuli egyik novellájának, a Cerpe diem-lovagoknak az átirata, mondjuk, hogy dramatizálása. Az eredeti novella mestermunka: meg is jelent a Troglodyta című folyóirat legutóbbi számában. A második és harmadik „történet” abszurdabb vizekre evez (nem annyira kafkaiak, inkább az angol humorhoz közelítenek…)
És ebből a katyvaszból kikerekedik egy igazi nemzedéki könyv. Ami ugyanakkor a nemzedékből-kimászni-akarás könyve”- írta Oravecz Barna Kulcsár Balázs fotókönyvéről.

S hogyan kommentálja mindezt Kulcsár Balázs?
„Példaképeket kerestem egész életemben, de kőbe vésett arcoktól ugyan mit tanulhatok?”