Földön, vízen, levegőben… és az életben

Fotóival már lassan három hete találkozhatnak azok, akik a Pestújhelyi Közösségi Házba betérnek, s a folyosón a színházterem felé indulnak. A falon az ő fotói láthatóak. Ezen a héten azonban nemcsak ezekkel az igazán érdekes alkotásokkal, hanem készítőjével is megismerkedhettünk személyesen.

Tősgyökeres XV. kerületi lakos, aki családjával együtt ízig-vérig sportember is egyben. Férje már 54 évvel ezelőtt kipróbálta a repülést, míg fia 15 évesen próbálkozott először a levegő meghódítására. Péter fia büszkélkedhet többek között a „Zordság-díjjal”, illetve ö tartja a magassági rekordot is hazánkban. Na, Ida sem maradt le e csodálatos sportban: ő 54 éves volt, amikor megbarátkozott a hőlégballonos repüléssel.

A fotós oly szakértelemmel és elánnal beszélt a repülésről, a sporthoz szükséges felszerelésről, a különböző relikviákról, hogy sokunknak kedvünk lett volna azonnal egy ballon kosarába ugrani.

A beszélgetés háziasszonya azonban szerette volna, ha Molnár Ida sokoldalúságáról hallhatunk, így jött szóba Tiszacsege.

-Öt éve véletlenül keveredtünk oda és véletlenül megláttunk egy tornácos vályogházat- mondta Molnár Ida. Ugyan akkor még nem tudtuk, hogy kié, de félórán belül megvettünk. Attól kezdve kerékpárral jártam a környéket, s fedeztem fel mindent: a tehenet, a patakot… Száznyolcvan kilométerre van Budapesttől ugyan, de én nagyon szeretek ott lenni… s nyitottam egy tornácgalériát is. Itt sok-sok fénykép mellett minden eszközt, kacatot kiállítok. Egy-egy ilyen kiállítás csak egy-két-három napos, hiszen mindent be kell vinni, ki kell hozni.

Ha én fotókiállítást csinálok, akkor a falon vannak a képek, s alatta mindig valami más, pl. 60-70 éves gyerekjátékok, babák vagy a 30-as években nők által használt eszközök. Van nekem szövőszékem is, s tavaly megtanultam szőni. Miközben az idős nénikkel beszélgetek, megtanulom tőlük a régi szavakat. A gyűjteményemben van kétszáz éves földmérő lánc, satupad, kemenceház is, amelyben van pl. keresztfa, kenyérruha, sütőlapát, vászonedény.

Most legközelebb ezen a hétvégén állítok ki a Kulturális Örökség Napja programjának keretében. Nekem a kulturális örökség az, amit a pedagógusok csinálnak, hiszen ők a kultúrát terjesztik és a gyerekekbe plántálják. Így régi fényképeket gyűjtöttem be pedagógusokról, ezeket kinagyíttattam, s emellett régi viseleteket, iskolapadot is kiállítok. Kaptam régi táblát is. Ez a kiállítás idén az utolsó lesz Tiszacsegén, de folytatása jövőre biztosra várható. Molnár Ida mindezt a munkát nemcsak ingyen végzi, hanem még a saját pénzén szerzi be a szükséges tárgyakat, fotókat. A kiállításait pedig mindig mindenki ingyen tekintheti meg.

Mindenki Ida nénijének fotói, melyek földön, vizen és levegőben készültek- az elkövetkező napokban még megtekinthetőek a Pestújhelyi Közösségi Házban.