Ez az örökségünk

Minden út az első lépéssel kezdődik – mondja dr. Varga Pál a főgyűjtőcsatorna-beruházásról, amelynek első ütemére június végén bólintott rá a képviselő-testület. A kerület köztiszteletben álló állatorvosa nem közvetlen haszonélvezője a fejlesztés első szakaszának, hiszen földje az M3-as másik oldalán fekszik, ám úgy látja, ha vannak is hibái az előterjesztésnek, több mint 20 évnyi értelmetlen és érthetetlen toporgás után éppen ideje végre hozzáfogni a munkához.

A beruházást kísérő szakmai-politikai vitákban sokszor elhangzott ellenérvként, hogy az érintett ingatlantulajdonosok vagyona aránytalanul megnő majd a főgyűjtőcsatorna megépítésével.

Én ezeket a földeket soha nem fogom tudni egy ingatlanos szemével nézni. A palotai határ 90 százaléka ugyanis az ősök által ránk hagyott, évszázados örökség. Ráadásul igencsak megkurtított örökség, hiszen a családom például a szövetkezetekbe annak idején bevont földjei alig huszadrészét kapta vissza a ’90-es évek elején. Amikor pedig több mint 20 éve megszületett Palota-Újfalu terve, a tulajdonosok telkenként ötmillió forintról mondtak le azzal, hogy nem adták el földjeiket egy külföldi befektetői csoportnak, mert azt gondolták, ha a felmenőik több száz éve itt élnek, telepedjenek le gyerekeik, unokáik is itt. Minden beruházást közművesítést saját zsebből fizettek, csatorna nélkül azonban nem építkezhettek, a telkeknek így nem volt értékük. Emiatt sokan el is költöztek, a cél ezért most az, hogy legalább az unokáink visszajöjjenek. Aránytalan meggazdagodásról beszélni ezek után enyhén szólva sem tűnik megalapozottnak.

Akkor Ön sem dörzsöli a tenyerét?

Én biztosan nem, talán – és nagyon remélem – majd az unokáim… Mire ugyanis ez a csatorna átbújik végre az M3-as alatt is, nagyon sok év telik még el, így a hasznát valószínűleg csak ők látják majd igazán. Na és persze a XV. kerület, hiszen az autópálya menti, a jelenlegi vagy leendő tulajdonosok pénzéből közművesített területeken olyan vállalkozások telepedhetnek meg, amelyek nagyon sok embernek adnak munkát, így sok családot tarthatnak itt, fiatalokat hozhatnak ide, miközben nagyon komoly adót fizetnek majd az önkormányzat kasszájába. Hosszú idő lesz, mire idáig eljutunk, de végre megtettük az első lépést. A hagyományokat mindenesetre nem tagadtuk meg, hiszen minden úgy zajlott, ahogyan a palotai rétestészta készül: több mint húsz évig nyújtottuk, nyújtottuk a döntést, és még most sem látjuk biztosan, mi is sül ki belőle.

Talán a politika konyhája dolgozott lassan…

Nem hiszem, a főgyűjtő megépítése ugyanis soha nem volt politikai kérdés a kerületben. Az elejétől hitetlenkedve, de kitartó érdeklődéssel figyeltem ezt a történetet, és azt láttam, hogy az elmúlt húsz évben egyetlen politikai erő sem akarta akadályozni ezt a kerület szempontjából meghatározó jelentőségű beruházást, minden párt megértette, milyen fontos állomása a csatorna az eddig csápszerűen építkező városrész szerves fejlődésének.  Máig nem értem, miért kellett ehhez a döntéshez ennyi idő. Talán pénz nem volt hozzá? Nem tudom. A kerület most mindenesetre elindult az egyetlen józan és világos úton, a beruházásnak megvan a fedezete is, és nagyon szurkolok, hogy a munka végre elkezdődhessen. Ismétlem, nem magam, hanem az unokáim, a kerületem, az örökségünk miatt.