Menu

A közösséget meg lehet szólítani

2005.05.03.

Április 26-án a Nyírpalota Társaság rendezvényén mutatta be a bécsi házaspár, Dieter Schreiber és felesége, hogy hogyan vonták be Bécs egyik városrészében a várostervezésbe az ott élő közösséget, s tapasztalataikat megosztották az Újpalotai Közösségi Házba érkező érdeklődőkkel.

A program nem titkolt célja az volt, hogy az ő munkájukat megismerve hogyan lehet a tapasztalatokat felhasználni az itteni városfejlesztő munkába.
A házaspár többek között beszélt arról, hogy párhuzamosan két projekten is dolgoztak: a helyi közösséget illetve a régiókat átfogó projekten. 2002-ben pedig az EU támogatást felhasználva egy új projektbe is belekezdtek. Az Augarten területén található intézmények ( többek között a porcelángyár, a Wiener Sängerknaben székhelye) ugyanis nem álltak kapcsolatban egymással, nem voltak a helyszínen játszóterek, így egy teljes projektet kellett kiépíteni. Így jött létre az új „márkajelzéssel” megvalósuló program, az Augarten Kulturpark. Ennek a térségnek a környezete ugyanis szociálisan gyenge: magas a munkanélküliség, alacsonyak a fizetések.
Így a három projektet összefogta a házaspár és az Augarten területén kialakították irodájukat.
-Tizenöt évvel ezelőtt jött az ötlet- mondta a kezdetekről Schreiber úr-, amikor néhány ember összejött, hogy tegyen valamit közösen. Az egyik szomszéd idegenvezetést vállalt a történelmi helyeken, a másik a programokat plakátozta ki, s lakossági igény volt az Augarten Kulturpark felélesztésére. A környéken élő etnikumok bevonásával létrejött az Aktionsgradius- többek között a népzene, a világzene, az új kultúra bevezetése; sokat foglalkoztunk a városrész történelmével, hiszen az identitás megőrzését fontosnak tartottuk; mivel az Augarten területén a sok etnikum mellett 1938-ig nagyon sok zsidó élt, így feldolgoztuk a történelmüket illetve sok egyéb témát is: pl. Kutyák a városban címmel; kiállításokat, művészeti projekteket hoztunk létre, ünnepeket tartottunk s nyilvános tér keretében kerestük az érdekes megoldásokat.
-Az Augarten nagy hagyományokra tekint vissza, melyeket még a császári időkből őrzött meg. A parknak van egy hangulata, de pl. 15 éve még egy játszótér sem volt itt. Az anyukák hozzánk fordultak, hogy segítsünk. A huzavona innentől kezdődött: a park fenntartói pénz hiányára hivatkoztak, erre mi felajánlottuk, hogy ajándékba adjuk. A park vezetői erre azt válaszolták, hogy nincs felelősségbiztosítás. Mi ezt is megszereztük, pénzt gyűjtöttünk, megvettük az anyagot, s felépítettük a játszóteret. Azóta minden évben egyet-egyet. 1995-ben a negyedik játszótér építése során a nagyobb projektet vállalva a tartomány felelősséget vállalt, s azóta ők építenek ott, s boldogok. Az avatóünnepségek nagy felhajtással járnak, melyek kulturális eseményekkel egybekötve zajlanak, majd „Népek ünnepe” címmel fesztivállá nőtte ki magát a program. Ez a program minden évben más-más tematikával zajlik. Az utóbbi években klasszikus pikniket szerveztünk illetve művészeti projekt is kísérte a rendezvényt. Ma az Augarten egy közismert és közkedvelt park.
A Gauß tér Projektről szólva Schreiber úr felesége arról beszélt, hogy a tér régi állapotában nagyon kusza volt a forgalomszabályozás, így az emberek elégedetlenek voltak. Ezért az egész térre egy átfogó megoldást kerestek.
-A térrendezés kapcsán nagy kiállítás volt, s elértük, hogy a város kiírjon egy pályázatot. A teret újrarendeztük, s ma másképp néz ki: ünnepélyek, rendezvények vannak itt, s nyáron sok-sok vendéglátóegység várja a látogatókat, a forgalmat újraszervezték, s az új trend új funkciókat is előidézett. Ám fontos volt, hogy a hagyományokat újraélesszük és beillesszük a térbe.
Schreiber úr a Kulturpark Augarten projektről szólva elmondta, hogy új image-t kellett megvalósítani ezen a területen, hiszen az ő irodájuk mellett a parkban van a korábban említett porcelánmanufaktúra épületén, s a Wiener Sängerknaben székhelyén túl a Filmarchívum, az öregek otthona, múzeum, plébánia, a volt várőrség épülete, illetve a sportpálya, gyermekuszoda. Így a négynyelvű weblapjuk mellett intenzív sajtómunkát folytatnak, reklámakciókat szerveznek, hogy a park tevékenységét megismerjék.
-Mivel az EU támogatta a projektet, így Pozsony lett a partnervárosunk. Rendszeresen szervezünk parkparlamentet, ahol a lakosság megbeszélheti egymással a felmerülő gondolatokat. A parkkezelőség, amely 15 éve még nem működött, mára igazi partnerré vált, s az utóbbi években intenzíven kezdtek el dolgozni: renoválás, új játszóterek, a park minden bejáratához információs tábla elhelyezése.
A házaspár egy másik megvalósult programról is szólt, a Wallenberg tér-projektről, ami a lakosság bevonása nélkül jött létre.
-Mérgelődtünk, s egy szép nap elég lett: elhatároztuk, hogy alapítunk egy saját képzeletbeli várost, ahol van saját polgármesterünk, költségvetésünk. Érdekes dinamikája lett az egésznek! Pl. létrehoztuk a „Macesz-szigetet”, ahol 1938-ig a zsidók éltek. Emléket állítottunk nekik: kiállítást szerveztünk, rendezvényeket bonyolítunk le, emlékhelyeket alakítunk ki.
-A „KulturNetz” már egy nagyobb, az egész területet magába foglaló program: van rendezvény naptára, internetes portálja. Ám problémát okoz, hogy nagyon sok kicsi falu volt itt, s a közös pontot köztük nehéz megtalálni. Az új lakók nehezen találták meg magukat, mivel a régi kertváros helyén hatalmas lakótelep nőttek. Így a lakosokat össze kellett szervezni. Megpróbáltunk történelmi helyeket találni, ahol rendezvényeket lehet tartani. Így alakítottunk ki egy ilyen helyet a hajdani iparterületen.
Az összejövetel az előadást követően oldott beszélgetéssel folytatódott, s minden résztvevőben az fogalmazódott meg, hogy érdemes és kell is a közösséget a saját környezetének alakításába bevonni, ám ahogy Schreiber úr és felesége is elmondta: először csak pár embernek kell közösen gondolkodnia, akik aztán továbbvíve a gondolatokat mozgathatják meg a többieket.
Az előadás teljes anyaga .