Menu

Agnes Vanilla és József Attila

2005.04.05.

Különös és elgondolkodtató találkozásnak lehettek részesei hétfőn délután azok, akik részt vettek Ágnes Vanilla zenés utazásán. Valami olyan csoda szólalt meg hátborzongató módon, amely élményben sajnos, manapság kevés alkalommal vehet részt a közönség. Egy 0. előadás részletei hangzottak el. Azért 0., mert a közönség igazából csak április 11-én és azt követően hallgathatja meg Vanillát… egy másik, mit másik… egy teljesen más oldaláról.

Ágnes Vanilla az elmúlt több mint egy évtizedben a popszakmában dolgozott, most azonban… titokban… olyat alkotott, amilyenre mindig is vágyott. Az pedig, hogy rajta és közvetlen alkotó- és munkatársain kívül senki nem tudja, hogy az a produktum, amivel most előáll: JÓZSEF ATTILA, nem az ő hibája.

Megzenésített verseket már több évtizede hallgathat az erre igényes közönség, ám ami most szólal meg a „korongon”, valami egészen más. Az ilyen dallamvilágra, a versekre, az elgondolkodtató sorokra fogékony hallgató valami olyat kaphat ez által a hangzóanyag által, ami nem hasonlítható össze semmivel… Ehhez úgy tűnik, s remélem, hogy jól érzem, Vanillára volt szükség. Rá, akinek belső énjéből fakadt József Attila kevésbé ismert vagy megbúvó szavainak tolmácsolása egy különös hangzásmódon keresztül.

A kész MŰben megszólal többek között a klasszikus gitár, a vokál, a vonóskar és sok egyéb. De ami a lényeg, olyan hangok, hangzások, intonálások, ami egy énekest igazán próbára tesz. Vanilla nemhogy kiállta a maga elé állított próbát, hanem a mércét magasan átugrotta.

Most a szakma próbáját kell kiállnia. Kíváncsian várjuk, vajon mi lesz…?