Menu

Menekülés az ismeretlenbe

2005.03.13.

Március 21-ig látható Tenkács Hajnal festőművész kiállítása a Zsókavár Galériában. Azé a művészé, aki alig 24 évesen, 1971-ben hagyta itt az országot maga mögött; azé a művészé, aki alig három évvel később a semmibe- a végtelenbe vetette magát távol az anyaföldtől, New-Yorkban. Rá emlékezve nyílt meg a kiállítás, melyen részt vett többek között testvére, aki mind a mai napig ápolja húga hagyatékát és próbálja megőrizni az alkotásokat ezáltal az utókor számára.

A kiállítást Tenkács Hajnal évfolyamtársa Szűts Miklós festőművész a következő visszaemlékező gondolatokkal nyitotta meg:
-1969-et vagy tán ’70-et írunk. Képzőművészeti Főiskola. Elmúlt már a szocreál, de dübörög – a festőként egyébként nagyon tehetséges – Domanovszky Endre rektor úr által képviselt és erősen szorgalmazott „szocialista posztimpresszionizmus”. Mi is volt ez tulajdonképpen? Sematikus figurák sematikus terekben, s- ha van ilyen – sematikus színekkel megfestve. Minden szürkében úszott, döglött, unalmas, nem-szín szürkében. Még a műtermek falai is egérszürkére voltak festve… a tiszta színekkel festés felért egy komoly rebellióval.
Majd Szűts Miklós a visszaemlékező mondataiban beszélt arról a Tenkács Hajnalról, aki kisebbnél kisebb képeket festett miközben a többiek „szívük szerint meszelő szélességű ecsettel hatalmas gesztusokat vágytak vásznaikra csapni”. Aztán a csoporttársat Tenkács Hajnal elhívta a Dorottya utcába az akkor még ismeretlen Bálint Endre kiállításának megnyitójára, akitől nem stílust, hanem szemléletet tanult.
-Aztán véget ért a Főiskola, mentünk utunkra mindannyian, évekig nem hallottam Tenkács felől – mondta a festőművész. Egyszer társaságban említette valaki: képzeld, a Hajni elment Amerikába. Abban az időben az igazi nagy kalandvágyók, vagabunok közül sokan „disszidáltak”?.Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem jött haza „időben”: Tenkács Hajnalt is – távollétében bíróság elé állították, másfél év börtönre és vagyonelkobzásra ítélték. Édes Istenem, vajon milyen vagyonra gondoltak? Hiszen minden vagyonát magával vitte: vékony kis ecseteit, s igazi autonóm tehetségét.
Aztán megint nem hallottam róla sokáig, már csak a szörnyű hír jutott hozzám: Tenkács Hajnal most már igazán „disszidált”, a hazatérést örökre megtagadta. Ennyi kép, ez maradt utána: egy nagyszerű, magányos kis hazatérés-megtagadó hagyatéka.
A kiállítás érdekes, mindenki számára. Aki teheti, látogasson el a Zsókavár Galériába hétfőn, szerdán, pénteken 10-15 óra között vagy kedden, csütörtökön 10-20 óra között.