Születésnap sportrelikviákkal

A születésnapra egybegyűlteket – Hajdu László polgármestert, országgyűlési képviselőt, Dr. Szabó Lajost,a Sportmúzeum főigazgatóját – valamint a sportolókat, sportvezetőket és az érdeklődőket először Dr. Géczi István, az Ifjúsági és Sportközpont igazgatója köszöntötte, majd felkérte Hajdu Lászlót, hogy tartsa meg köszöntőjét.
-Engedjék meg, hogy köszöntsem Önöket először is abból az alkalomból ezen a helyen, ahol a sportnak helyet adó, sportlekviák gyűjteménye található. Az önkormányzatnak nem tartozik a kötelező feladatai közé, hogy Sportmúzeumot hozzon létre. Ma a sport Magyarországon azért működik véleményem szerint, mert az önkormányzatok még életben tartják. Az önkormányzatok, ha a sportból kivonulnának, a sport megszűnne, vagy legalábbis nagy bajban lenne. Hiszen az önkormányzatok nemcsak tulajdonosai ezeknek a sportpályáknak, hanem óvják is ezeket. Ezt tesszük mi is itt a XV. kerületben, ahol arra törekedtünk, hogy a privatizált sportpályákat sorba megszerezzük: többek között a Budai II.László Stadiont ( hat évig gaz nőtt ezen a helyen, s bevásárolóközpontot terveztek a hajdani tulajdonosok), a Vegyépszer sportpályát, a Ferroglobus pályát. Szeretnénk a Testvériség pályát is megszerezni a MÁV-tól, hogy megóvjuk a sport számára. Lényegében teljesen egyértelmű, hogy itt épüljön meg ez a kis helyi sporttörténeti múzeum: olyan sok sportember kezdte ebben a kerületben a pályafutását, olyan sok sportterületet meg tudtunk menteni, hogy megérdemel egy ilyen emlékkiállítást. Ma már az anyag olyan sok, hogy ezen a helyen már alig férünk el. Az emlékkönyvben olvasható, hogy milyen delegációk jártak itt. Ez egy egy helytörténeti múzeum is egyben, s Dr. Géczi István olimpikon, többszörös válogatott sportoló, sportvezető olyan idegenvezetést tart az idelátogatóknak minimum egy órában, amiért érdemes idelátogatni. Hiszen ő nagyon ismeri a sportot, a helytörténetet, minden egyes kiállított tárgyhoz egy-egy története van: legyen az kűr ruha, motoros ruha, Papp László kesztyűje, a Géczi család emléke, a REAC-nak, a Testvériségnek, a Feminának valamilyen tárgya stb. A múzeum nélküle nem működne. Amit én egyébként sportemlékként kapok, azt mindig odaadom neki, mert szerintem sokkal jobb helyen van itt, mint a polgármesteri vitrinben. Én azt hiszem, a sportnak nemcsak a jelenéről, hanem az emlékeiről is tudnunk kell. Öt évvel ezelőtt helyes, jó döntés volt, hogy a sportot népszerűsítő és a sportben eredményeket elért embereknek pedig emberi tartást, példamutatást is állító kis relikvia jött létre. Sok kerületi gyerek felnézhet rájuk, s láthatja, hogy ők is itt kezdték gyerekként. Itt működik a sportiskola is, amelynek számos szakosztálya van: egyedülálló szerintem a fővárosban, hogy közel 300 millió forintos költségvetéssel működtet az önkormányzat egy ilyan sportiskolát, melyre elkülönítünk forrásokat. Nem kis politikai csata van emögött, nem egyhangú szavazással történik mindez. De amikor a sportra adunk pénzt, akkor a nevelésre, az értékre adunk pénzt, s annak a generációnak a nevelésére adunk pénzt, akiket nem zavar az a veszély, hogy a lakótelepen kábítószerezés, italozás közben nő fel. Itt szakavatott, jeles sportemberek tanítják a gyerekeket és a múzeummal teljes összhangban van az a munka, ami ebben a házban folyik. Születésnapra jöttünk, köszöntünk Benneteket ezen a napon! Köszönjük, hogy fenntartjátok ezt a múzeumot!
A polgármester szavait követően Dr. Szabó Lajos szólt az ünneplő közönséghez:
– A szakma nevében köszönetet szeretnék mondani először is a fenntartónak, aki a Sportmúzeum létrejöttét segítette, működteti, s még öt éve múlva, sőt később is reményeink szerint működtetni fogja. Ezek azok a kis helyi intézmények, amelyekre épülhet az ország sporttörténete, akik a helyi dolgokat összegyűjtve gondoskodnak arról, hogy megőrizzék mindazt, amit a sportkultúra megteremtett, elért. Én úgy tudom, hogy a fővárosban nincs ehhez hasonló sporttörténeti gyűjtemény, ezt külön kiemelném. Vidéken szerencsére van jó néhány, hiszen a lokálpatriotizmus sokkal erősebb, valahogy a kerületek nem érzik annyira magukénak a helyi történelmet, pedig nem így van. Pedig, főként 1948 előtt alakult helyi klubokban sokkal fontosabb volt egy kerületben pl. a Testvériség meccse, mint a Fradi meccs, vagy az MTK meccs. Az, hogy a szomszéd vállalat, a szomszéd utca csapat játszott, sokkal fontosabb volt. Ez mára már elveszett: nagyrészük 1948 után nem maradt meg, illetve 1990-ben a privatizációval a bázis vállalatok kivonultak a sportból, az egyesületeket, a klubokat megszüntették. Az, hogy a sport még működik, valóban az önkormányzatok támogatásának is köszönhető, hiszen nincs meg az a bázisa, háttere az egyéni kezdeményezésnek, hogy fenn tudjanak maradni klubok önmagukban.
Dr. Szabó Lajos szavai után Dr. Géczi István Hajdu László segítségével a születésnap tiszteletére egy kis ajándékot adott át a 64 egyéni kiállító, 8 egyesület jelenlévő képviselőinek, sportolóknak. A megajándékozottak: Börzse János, Géczi Gábor, Gyatvai László, Papp Gabriella, Pusztai Ádám, Pusztai Balázs, Sági Ferenc, Som Ferenc, Szalai Béláné, Szabó Dezső, Takács Mária, Terdik László, Tóth József, valamint a Testvériség, a Palota Röplabda SC, a REAC Sport Kft., a Kinizsi TTK, a BLF Kosárlabda Club és az I. FC Femina képviselője.
Az ünneplés a későbbiekben beszélgetéssel, anekdotázással folytatódott már kötetlen módon.
A kiállítás látogatható, ahol igazi „kincseket”, kuriózumokat tekinthet meg mindenki.