Menu

Berlin-Bécs-Budapest közművelődése

2004.11.19.

Berlin-Bécs-Budapest kulturális helyzetét, lehetőségeit, kilátásait elemző és összehasonlító tanácskozás volt hétfőn és kedden a Csokonai Művelődési Házban „Kultur (M) Babel (EU)” címmel.

A kétnapos közművelődési konferencia első napján Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója köszöntötte először a megjelenteket, majd Hajdu László, a XV. kerület polgármestereként fejezte ki örömét, hogy ez a három várost (Budapest- Bécs-Berlin) átölelő közművelődési konferencia éppen a XV. kerületben valósult meg.

A polgármester szavait követően Körmendy Ferenc a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke magát az ötletet, a konferencia megszervezését köszönte meg a szervezőknek.

-A főváros még nem rendezett olyan konferenciát, ahol a bécsi és a berlini kollegák részt vettek volna együtt – mondta Körmendy Ferenc. Pedig nekünk nagyon erős kötődésünk van a német nyelvterülettel, s ezen belül Ausztriával és Németországgal. Az EU kapcsán szinte divat lett együttműködésről, párbeszédről beszélni: én például a Berlini Akadémia által szervezett konferenciának köszönhetem azt, hogy egy alapvető szemléletbeli fejlődés indult meg bennem: a városok párbeszéde lett meggyőződésemmé a szakelőadások meghallgatását követően. Hiszek abban, hogy újra a város, a település lesz az a tudományi alapegység, amely az emberiség fejlődését meg fogja határozni. A Bécs-Budapest viszony hagyományosan nagyon jó: a bécsi Collegium Hungaricum, a berlini Magyar Intézet aktivitása a városokban érezhető, beépült a bécsi és a berlini kultúrába a magyar jelenlét, ahogy szervesült itt Budapesten az Osztrák Kultúrintézet vagy a Goethe Institut munkája révén az osztrák és a német kultúra – mondta köszöntőjében a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke.

Kerekes László a NKÖM vezető szakfelügyelője előadásában a magyarországi településeken lévő közművelődésről beszélt. Arról, hogy a magyar közművelődés 1976 óta törvényben szabályzott, az aktuális hatályos törvény, ami a közművelődési feladatellátókra, az intézményekre, a közművelődési folyamatokban részt vevőkre vonatkozik, az pedig az 1997/140-es törvény. Ebben a törvényben van meghatározva, hogy mi is az a közművelődés. A szakfelügyelő többek között beszélt a közművelődési színterekről: a művelődési házakról, ifjúsági házakról stb. illetve ezen színterek lehetőségeiről: a klubokról, népi előadásokról, az intézményekben lévő előadásokról ( tudományos egyetemek, konferenciák, tanfolyamok), a szakképesítést adó képzésekről.

Manfred Fischer Berlinből érkezett, ő a Berlini Szenátus Tudomány, Kutatás és Kultúráért Felelős Igazgatási Osztály Ösztöndíj- és Projekttámogatási Művészfinanszírozási Referatúrájának vezetője és előadásában ugyanúgy, ahogy Marlitt Köhnke, Berlin- Marzahn-Hellersdorf kerületének Oktatási, Kultúra és Sporttanácsosa Berlin kultúrájáról és művelődési helyzetéről beszélt, amiről kinyilvánították, hogy nem a legmegfelelőbb: a fejlesztések, beruházások sorában szinte utolsó a rangsorban. Mindketten egymást kiegészítve beszéltek a berlini kulturális struktúráról: van tizenkét önkormányzat, vannak a kulturális hivatalok, illetve a keleti és a nyugati intézmények, amelyek duplázva vannak. A kultúrát a Szerencsejáték Alap finanszírozza, amelyhez pályázatot lehet benyújtani. Elhangzott az is, hogy a polgárok a sajátos kulturális igényeiket illetően nem megfelelően érdekérvényesítők, valamint, hogy szükséges lenne a szolgáltató jellegű kulturális intézmények létesítésének erősítésére Berlinben.

Szintén az első napon, de már délután tartotta meg előadását Dr. Fodor Péter, a FSZEK főigazgatója „A jövő könyvtára” – a megújuló Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár címmel. Fodor Péter elmondta, hogy hogyan készült a FSZEK rekonstrukciója, beszélt a már teljesen új felfogású működési elvekről, ami olyan magas látogatottságot idézett elő a FSZEK-ben, mint külföldön sehol. Az itteni hallgatóságot a korszerű menedzser szemlélet fogta meg, hiszen egy olyan könyvtár-szerepet vázolt fel Fodor Péter, ami a korábbiakban nem volt jellemző. Beszélt arról, hogy a könyvtár ma már nem abból áll, hogy egy olvasó bemegy, levesz a polcról egy könyvet, kikölcsönzi és hazamegy, hanem egy kulturális színtérré vált a könyvtár. Az elmúlt években nagyon sok kerületi könyvtár felújítása volt, amit képeken is bemutatott az előadó: mindenütt barátságos terek alakultak ki, ahol le lehet ülni illetve plusz szolgáltatásokat lehet bevezetni, igénybe venni a könyvtárakban. A terület ott volt eddig is, ám eddig senki sem használta ki. Az új szemlélettel kapcsolatosan Fodor Péter beszélt arról, hogy a kulturális szférában igen is van verseny, ahol nagyon fontos a marketing.

Ezután Dr. Dorothea Kolland, Berlin-Neukölln Kulturális és Könyvtárügyi vezetője tartotta meg előadását. Kolland szerint védtelen a kultúra. Ő is beszélt a Szerencsejáték Alapról, illetve a több forrású finanszírozásról. Megemlítette, hogy a szponzoráció még gyerekcipőben jár náluk. Nagy akadály azonban az EU-pályázatok elkészítésében a bürokratikus feltételeknek való megfelelés illetve az utófinanszírozás, hiszen a saját forrás is hiányzik. Hallhattuk, hogy Nyugat-Berlinben vannak a legszegényebb városrészek és megfordult a helyzet: az ipar teljes eltűnésével a migráció hatásával teljesen lepusztult Nyugat-Berlin. Például megdöbbentő adatként hangzott el, hogy Neuköllnben több mint másfél száz nemzetiség él(!). Az állami kultúrával kevesebb a probléma – hangzott el-, mivel a művészeteket támogatják, mert az látványos. Nagyon sok művelődési házat kellett az elmúlt időszakban bezárni: a költségek és források elosztásával probléma van. A gazdagság – szegénység közti olló egyre szélesebbre nyílik, viszont tudják, hogy a szociális szegénység csökkentésére a kultúrát, mint képzést kellene használni.

Kedden elsőként Margittai Katalin a Budapesti Művelődési Központ igazgatójának előadása hangzott el „A művelődési házak helye, szerepe Budapest Főváros kulturális intézményrendszerében” címmel.

Ahogy a cím is mutatja először az előadó arról beszélt, hogy milyen is itt Magyarországon a kulturális intézményhálózat, milyen szereplői vannak ennek a szférának, illetve a művelődési házak jogosítványairól, melyek különböznek az egyes típusoknál, ám mindezt törvény írja elő. Ahogy az előző napon hallhattuk, Bécsben, Berlinben nincs ilyen szaktörvény. A magyar intézményeknek sokkal jobb a helyzete, hiszen legalább a létük garantált. Ezután a statisztikai számokról beszélt Margittai Katalin, ami alapján egy általános képet vázolt fel: milyen művelődési formák léteznek nálunk (klubok, tanfolyamok, melyik mennyiben más, rendezvények). Megemlített egy érdekes trendváltozást: amíg a 80-as években a gyerekkorosztály volt a látogatók nagy része, manapság a gyerekek megmaradtak, az ifjúság teljesen eltűnt a művelődési intézményekből, viszont ismét megjelentek a látogatók között a felnőttek. Az EU-csatlakozás kapcsán szintén újdonságként említette a BMK igazgatónője, hogy régen nagyon sok művelődési házban volt nyelvoktatás, ami fokozatosan eltűnt. Most viszont lassan prognosztizálni lehet, hogy ismét megnő a művelődési házakban a nyelvoktatás szerepe. Mint tudjuk, az EU-ban megpróbálnak kompetenciákat mérni, vagyis mindegy, hogy valaki hol szerzi meg a tudást, de rendelkezzen mindezzel. Margittai Katalin próbált rávilágítani arra, hogy Magyarországon fogalmi problémát okoz amikor külföldiekkel beszélünk, hogy nálunk is ugyanúgy vannak népfőiskolák, mint a német nyelvterületen, ám nálunk ez nem az, mint amit népfőiskolaként tartanak nyilván külhonban. Az eddigi ismeretek szerint a német népfőiskoláknak Magyarországon a művelődési hálózat felel meg.

Renate Winklbauer- Bécs város képviselő-testületének tagja, a Kultúra és Tudomány Önkormányzati Bizottság elnök-helyettese bemutatta Bécs kulturális palettáját, ami szinte válasz volt Margittai Katalin előadásának elejére. Kiderült, hogy az irányítási rendszer mennyire más, mint itthon. Bécs egyrészt város, másrészt tartományi központ, tehát többféle dolognak kell megfelelnie. Így nem rendelkeznek olyan önállósággal, mint nálunk: eléggé központosított a kulturális irányítás, illetve vannak a kerületeken belül vezetési szintek, de nem ilyen szabadsággal, mint ahogy Magyarországon. Winklbauer előadásának emlékezetes része volt, amikor arról beszélt, hogy sajnos a végrehajtandó feladatok között az utolsók között szerepel a kultúra terjesztése, s így került szóba az a pozitív eset, amikor egy színházat be kívántak zárni, de a polgármester nem engedte, bármi áron meg kívánta menteni. Ez a hozzáállás újra értelmet adott az ott dolgozók munkájának. Természetesen létrehoztak egy racionalizációs bizottságot, akik úgy vélték, hogy át kell gondolni a gazdálkodást, ám a hozzáállás példaértékű volt.

A kétnapos konferencia utolsó előadója Dieter Schreiber az Aktionsradius Augarten és a Kulturális Háló Egyesület képviselője volt, aki beszámolt az 1992-ben indult projektről, amely mindenkitől nagy aktivizmust igényelt.

– Egy elöregedett épületet vettünk olcsón, ahol azóta is vannak hetente rendezvények. Igyekeztünk a régi bécsi hagyományokat feleleveníteni saját felfogásban- népzenével, világzenével-, amely a turistákat vonzza. A helytörténeti vonatkozások felelevenítését is folytatjuk, amivel szintén vonzzuk a turistákat- kb. a látogatók 50%-a külföldi. Fontos aspektus a kortárs témák feldolgozása (pl. kutyagumi) is. A problémát ugyan nem mi oldottuk meg, de a téma egy lényeges szeletét dolgoztuk fel. Állandó nyílt reggelit szerveztünk: vagyis a lakosokat arra bírjuk rá, hogy nyílt színen reggelizzenek pl. a járda szélén. Ennek a szervezéséhez egy külön egyesületet hoztunk létre. A „lokálunkban” olyan kávéházi atmoszférát igyekszünk létrehozni, ahol lehetőség van különböző témák filozófiai módon való feldolgozására. Ez a projekt már kb. 7 éve működik. A „lokál” renoválását követően alkalmi helyi kiállításokat is tudunk rendezni, sőt az épület előtti teret is fontosnak véltük, hogy itt is művészeti projekteket valósítsunk meg, sőt ünnepeket szervezzünk, ahol még jobban meg tudjuk szólítani a közönséget. Egy munkacsoport foglalkozott azzal- ami már egy másik projekt-, hogy az egyik közelünkben lévő térnek az arculatát kialakítsa. A megvalósítással ugyan voltak gondok, de mindent összevetve sikeres lett a dolog, mert az építészeti pályázat értékelésénél a zsűriben a mi munkacsoportunk képviselője is benne volt. Azóta a tér átépült. 1990 óta rendezzük meg a népek ünnepét a parkban, ami időnként akár 50 ezer látogatót is vonz a nyílt területre. Emellett van a klasszikus piknik programunk is, amit nyaranta rendezünk folyamatosan. Egy EU projekt is megvalósulni látszik: mivel ezen a parkterületen több intézmény is megtalálható a porcelánmanufaktúrától kezdve a kertészetig, a galériáig, így mindenki a maga módján értékelte a dolgokat. Készítettünk egy saját honlapot, amely németül, angolul, de még törökül és szerb-horvátul is elérhető (www.kulturnetz.at). A sajtó fontos partnerünk, segítségével lehet a törekvéseinket a köztudatba ültetni. Létrehoztuk a Park Parlamentet, amely havonta egyszer jön össze a saját problémákról, teendőkről szóló beszélgetésre. Kihelyeztünk már több nyelvű információs táblákat, rendeztünk focimeccset az újságírókkal közösen, csináltunk ökológiai játszóteret, tartottunk a parkban idegenvezetést, illetve intézményi idegenvezetést. Szeretnénk egy Zenepavilont is mint EU projektet megvalósítani.

Az előadás végeztével Tóth Lajos, a Csokonai Művelődési Központ igazgatója mondta el a zárszót, aki megköszönte minden előadó munkáját és a hallgatóság figyelmét.