Koszorúzás a kopjafánál

A himnusz elhangzását követően a Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjainak ünnepi műsorát hallgathatták meg a jelenvevők – közreműködött a László Gyula Gimnázium tanulója, Mika Fruzsina és a Hubay Jenő Zeneiskola két növendéke: Simon Zsuzsanna és Simon Ágnes.

Ezután Gyurcsánszky János alpolgármester ünnepi megemlékező beszéde következett:

– Tisztelt ünneplő és emlékező Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország szabad, független és demokratikus! A Magyar Köztársaság az Európai Unió tagja! Népünk békében él, nem kell félnie a lánctalpaktól, az ágyúcsövektől, a kardlapoktól, az idegen elnyomóktól, a börtöntől. Nem kell félni az erőszaktól, a megtorlástól, a terrortól. Kifejezve a kerület lakosságának közös akaratát, ezt a kopjafát 15 éve állítottuk a hősök és áldozatok emlékére.
Ez a hely lett a rendszerváltozást követően az emlékezés, az ünneplés helye, függetlenül attól, hogy melyik párt volt, van hatalmon. Itt tudtunk, itt volt módunk emlékezni, itt volt lehetőségünk erőt meríteni, itt volt okunk álmodozni és tervezni a jövőt. Hittük, reméltük most is, mint ahogy azt 15 éve tesszük, végre együtt ünnepel a kerület, az ország, függetlenül politikai meggyőződéstől, párt és vallási hovatartozástól.
Most sem sikerül.
Pedig 1956-ban együtt harcolt az ország, a nemzet, fiatal és idős, város és falu, mindenki, aki értette, érezte, tudta, hogy tenni kell. Mi itt vagyunk ma is. Köszönet érte mindenkinek, aki eljött, aki elfogadta meghívásunkat.
Tisztelt Ünneplők!
Ma és holnap szerte az országban ezrek és százezrek emlékeznek. Kopjafáknál, emlékhelyeken, temetőkben, a 301-es parcellánál, egy lyukas zászló ráncait igazgatva, vagy magányosan egy szál égő gyertya mellett. Emlékezik és ünnepel az ország. Az 1956-os forradalmat és a III. Magyar Köztársaság kikiáltását ünnepeljük és emlékezünk azokra, akik tettek ezért, akik áldozatokat hoztak, akik ha kellett, életüket adták. Hajtsunk fejet a hősök előtt itt, ennél a kopjafánál most és majd november 4-én is az emlékezés napján. Itt körülnézve látom a fiatalokat, akik csak szüleik, nagyszüleik elbeszélése alapján hallottak, vagy könyvekből olvastak a forradalomról, okairól, az eseményekről. A felnőttek nagyobb része gyermekként, fiatalként élte meg a történelmi időszakot és szerzett életre szóló élményeket. És itt vannak közöttünk azok is, akik ténylegesen, többen fegyverrel a kézben harcoltak szabadságunkért, függetlenségünkért. Köszönet Nekik! Itt és most is!
1956 októbere egy elnyomott kicsiny nép kiáltása volt a világba, a világ felé, a megszálló zsarnok ellen. Elég volt! Elég volt a megszállásból, a zsarnokságból. Tankok, géppuskák árnyékában egy nép zászlót bontott a szabadságért, a függetlenségért, a demokráciáért, az emberibb életért. Tüntetés, zászlóbontás, 16 pont a legfőbb követelésekkel. Harcok a rádiónál. Porban a diktátor szobra, a gyűlölet jelképe. Gyilkos sortűz a Kossuth téren. Országépítő célok a Nagy Imre kormányban. Forradalmi mámor, reménység, bizakodás és a világ tétlen csodálata. Egy kicsi, büszke nép óriássá nőtt. Azután az iszonyatos túlerő, a bosszú, a leszámolás. Egy nép azonban végképp soha nem győzhető le! 1989. október 23-án a III. Magyar Köztársaság kikiáltása már reményt adott. A rendszerváltozással pedig beteljesült a szabadság és függetlenség vágya. Az út szabaddá vált. A feladat megkezdődött. Egy szabad ország építése, egy szebb, boldogabb és gazdagabb jövő megteremtése.
Magyarország ma szabad, független, demokratikus, gyarapodik, fejlődik, de még nem elég igazságos! Pedig 1956-ban az egyetemisták, a munkások, parasztok, a „pesti srácok” az igazságosságért is harcoltak. Kövessük hát példájukat. Most itt az idő! Ez a ma korszakának a kihívása. Esélyt teremteni, lehetőséget adni a boldogulásra, a társadalmi igazságosságra a reményteljes emberi életre. Soha nem látott lehetőségeink vannak. Meg kell tanulni, élni vele.
Tisztelt Ünneplők, Emlékezők! Hölgyeim és Uraim! 1956. október 23. lassan már történelem, aktuális üzenete, példája azonban ma is van. A szabadságot meg kell védeni, mert drága árat fizettünk érte. A függetlenséget, a békét meg kell őrizni. Együtt, közösen, mert csak így lehet. A demokráciát újra és újra kell teremteni, mert vannak még, akiknek nem tetszik, akiknek kényelmetlen. Az igazságosságért meg kell küzdeni, mert van miért, mert van értelme. Cselekedni és tenni kell az emberhez méltóbb, boldogabb életért. Céljainkat csak összefogással, egységben, nemzeti öntudattal és felelősséggel lehet elérni, megtartani. Más eszközökkel, más módon, mint 1956. októberében, de azzal a bátorsággal, elszántsággal és eltökéltséggel, ahogy Nagy Imre, Bibó István és még sokan az ismert és névtelen hősök tették. A „pesti srácok” nagypapa korúak lettek, de lélekben, tettrekészségben semmit sem változtak, fiatalok maradtak. A generációk, a fiatalok és idősebbek az egész magyar társadalom, a magyar nép haladjon együtt immár végleg Európával a szabad, független, demokratikus Magyarországban az igazságosságért, a jövőért, a boldogulásért.
Merítsünk erőt a dicsőséges magyar történelemből, a forradalmak és szabadságharcok emlékeiből, vezéreljen bennünket a jövőbe vetett hit, bizalom és tenni akarás. Ünnepeljünk együtt! Ünnepeljük az ifjúság forradalmát, a nép, a nemzet forradalmát.

Az alpolgármester úr beszéde után került sor a kopjafa koszorúzására, ahol
– A XV. kerületi Önkormányzat és Polgármesteri Hivatal nevében Gyurcsánszky János alpolgármester és Dr. Nagy Antal jegyző
– Kassa Nad Jazerom kerülete nevében Viktor Jenik alpolgármester és Bárány János képviselő
– A Magyar Szocialista Párt XV. kerületi szervezete nevében Kiss Péter, Ambrus János és Dr. Hetyei László
– A Szabad Demokraták Szövetsége XV. kerületi szervezete nevében Máté Gyula, dr. Matlák Gábor és Polgár Ferencné
– Az 56-os Szövetség XV. kerületi Szervezete nevében Hanol Jánosné és Csák Krisztián
– A Cigány Kisebbségi Önkormányzat nevében Raffael János és Oláh Józsefné
– A Német Kisebbségi Önkormányzat nevében Gizur József , Bernárd Péter Alajos és a Neptun Iskola tanulói
– Az Evangélikus Egyházközség nevében Dudás Lajos és Bátovszky Gábor
– A Rákospalotai Ipartestület nevében Juhász Sándor és Bori Sándor
– Az Idősek és Nyugdíjasok Egyesülete nevében Dr. Szabó Miklós és Szabó László
– A Létminimum Alatt Élők Társasága és a ROM SOM Cigány Kulturális Szervezet nevében Molnár Gézáné, elnök és Lódi János
– A Palotai Polgárőrség nevében Dr. Tepliczky Miklós és Id. Tornyai Ferenc
– A Palotai Önvédelmi Védegylet nevében Papp Barnabás és Rozmán Gyula
– A Polgári Érdekképviseleti Egyesület nevében Szalóczy Lajos és Mészáros Lászlóné
– A Rákospalotai Gazdakör nevében Molnár József és Cselötei István
– A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara XV. kerületi szervezete nevében
Székely István és Gergovits József
– A Keresztény és Szociális Néppárt nevében Monostori László és Volentics Józsefné helyezte el koszorúját.

A Karácsony Benő parkban lévő ünnepség végén felhangzott a Szózat, majd az ünneplők átmentek a Széchenyi térre az Epres sorhoz, ahol emlékkő-avatási ünnepség vette kezdetét.