Sillye Jenő szellemisége

– Nem a lemez a lényeges, hanem a szellemiség. Igazából az én ifjúságom nagy élménye volt, hogy a katolikus egyház a második vatikáni zsinat után ablakot és ajtót tárt, ahol egyszerűen új eszközök, új formák is teljesen beindultak az egyházon belül. Ennek egyik sajátossága a zenei világban, hogy az úgy nevezett könnyű műfaj is megjelent. Én kis tinédzser voltam, amikor először hallattam egy francia jezsuita papot, Duval atyát. Az akkori papunk, akihez jártunk hittanra, ministrálni, ő mutatta nekünk Duval atyát. Elmondta, hogy a jezsuita atya mindenhova megy, ahova meghívják, viszi a gitárját és énekel nekik arról, hogy a mester visszatér, s ha igazán boldogan akarsz élni, akkor találkoznod kell vele. Nekem ez nagyon tetszett, s a hatvanas években Magyarországon is indult a beat-hullám, s én is elkezdtem gitározni, dobolni. Az én álmom az volt, hogy arról a megélt hitről él még valami, ami az én sajátos élményem volt, én arról szerettem volna dalt írni és énekelni. Ez jó pár évvel később sikerült, és úgy 21 éves fiatalemberként az első dalaimat megírva születtek a zsengék. Ezeket a barátaimnak megmutattam, s nekik nagyon tetszett, s ez valahogy inspirált engem. Mondták, hogy tanuljuk meg együtt, aztán amikor legközelebb találkoztunk, akkor már várták, hogy milyen új dalt írtam. Ez valahogy így indult, s én nagyon lelkesen elkezdtem írni a hitről, az evangélium megismert élményeiről, arról, hogy nekem mit jelent Isten, mit jelent a szeretet. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, s végül is szűk körben: templomokban énekeltünk, templomi hittanokon, ahova meghívtak bennünket. Nekünk ez egy másfajta élmény volt. Szerettük a hagyományos egyházzenét sok barátommal még kórusban énekeltünk, ahol Bárdost, Kodályt, gregoriánt énekeltünk, de valahol ez a zene volt az, ami a szívünkhöz közel állt. Összeálltunk néhány barátommal ebből a társaságból, csináltunk egy kis csapatot. Most közülük is többen megvannak, de újabb és újabb fiatalok jönnek közénk. Aztán persze az idők változtak: a rendszerváltást követően mi is kiléphettünk a templomok falai közül. Sokszor egyedül vagy a barátaimmal járom az országot azóta. A mi zenénk szerintem rétegzene, bár mindenkinek a szíve mélyén van egy vallásos élmény iránti igény és úgy gondolom, hogy nem mindegy, hogy milyen formában kapja mindezt meg. Én nagyon szeretném, hogy mi, akik a katolikus egyházban élünk, s e szerint szeretnénk az életünket rendezni; nagyon szeretnénk, ha mi valahogy jobban eltudnánk jutni a fiatalokhoz, ezért örülök, hogy itt Pestújhelyen a plébános atya elképzelésében van egy missziós nap, melyen legyen egy ilyen szabadtéri rendezvény. Vidéken nagyobb erre az igény. Ha már egy embert megtudunk szólítani, s ezáltal erősebb lesz a hite, reménye, akkor már megérte – mondta végezetül Sillye Jenő.