Emléktábla Bartók Bélának

Az ünnepségen először a Hubay Jenő Zeneiskola Fúvószenekara zenés összeállítást adott elő, majd Mándy Péter Illyés Gyula: Bartók című versét szavalta el.

Ezután Hajdu László polgármester a következő szavakkal emlékezett a zeneszerzőre.

– Tisztelt Emlékezők, kedves megjelentek! Jeles esemény hívott minket össze. Kerületünk e kicsiny utcácskájában néhány hónapot itt élt Bartók Béla. Büszkeséggel tölt el minket, hogy ilyen kiemelkedő munkásságú személyt mondhattunk kerületünk lakosának, szomszédunknak. Halálának 59. évfordulója alkalmából emléktáblája avatóján tisztelettel gondolunk rá és elevenítsük fel életének főbb állomásait. 1881. március 25.-én Nagyszentmiklóson született. Nagyváradon, Besztercén, Pozsonyban tanult, majd 18 évesen a budapesti Zeneakadémia zongora szakos hallgatója lett. 20 évesen volt első, budapesti koncertje. Zeneakadémiai tanulmányait külföldi koncertek követték, közben Dohnányi Ernőnél képezte tovább magát. 1907-től a Zeneakadémián már zongoratanárként képezte az akkori fiatalságot. Korai kompozíciói Brahms, Schumann, a késői Wagner, Liszt és Dohnányi zenéjével mutatnak rokonságot. Az 1910-es évek végén az Operaház mutatta be „A fából faragott királyfi” című táncjátékát és „A kékszakállú herceg vára” című operáját, amelyek sikert jelentettek a számára. Érdeklődése ezután a népzenekutatás felé fordult, Kodály Zoltánnal együtt tíz éven át járta az országot, népdalokat gyűjtve. A magyar mellett más nemzetiségek is foglalkoztatták, román, szlovák és arab népzenét is kutatott. A 1920-as években koncertkörútja során beutazta az egész világot, és megkezdte népzenegyűjtésének tudományos feldolgozását. 1923-ban írta Táncszvit, 1930-ban a Cantata Profana című műveit. 1940-ben politikai okok miatt hagyta el az országot, és az Amerikai Egyesült Államokba költözött. A Bostoni Szimfonikusok felkérésére már a tengerentúlon írta meg a Concertót, illetve Yehudi Menuhinnak a hegedű szólószonátát. A háború után haza szeretett volna jönni, de ebben súlyos betegsége, majd halála gátolta meg. 1945. szeptember 26-án hunyt el. Temetésén csak néhány ember vett részt, majd 42 év elteltével hozták haza hamvait és 1988. július 7.-én a Farkasréti temetőben örök nyugalomra helyezték. Zenei munkássága eredményeképpen hatalmas életművet hagyott az utókor számára: színpadi és zenekari műveket, zongoraműveket, kórusműveket, dalokat és nem utolsó sorban zenéről szóló írásokat. Rákospalotának néhány hónapig volt lakója. Az akkor már özvegy édesanyja, idősebb Bartók Béláné bérelt házat a Sín utcában (volt Mária utca). Ez a néhány hónap az 1907. esztendő nyarára, őszére esik, s két dokumentum dátuma fogja közre. Egy képeslapé, amit a zeneköltő édesanyjának írt, ide címezve, 1907. július 5.-én. A másik egy levele, amelyet Bartók Dr. Sebestyén Gyulának címzett, 1907. október 9-i keltezéssel, Palotáról a Mária utca 15-ből. A mai napon, Bartók Béla emléktáblája előtt állva idézzük fel gyönyörű dallamait, műveit. Az emlékezés szavait az ő gondolataival zárnám: „Mai ember, minden idők legvadabbikának embere, próbálj mindenek előtt ember lenni; s ha felfogtad, mit jelent embernek lenni, csak akkor törődhetsz hazával, társsal és baráttal.”

Az avató beszédet követően Juhász Sándor, a Sín utca 15.számú ház jelenlegi tulajdonosa szólt az egybegyűltekhez, majd Hajdu László, Juhász László és felesége közösen leplezték le Bartók Béla emléktábláját illetve koszorút helyezett el a táblánál Hajdu László és Marsovszky Györgyné, önkormányzati képviselő valamint Homor Istvánné, a Hubay Jenő Zeneiskola igazgatónője és Kőrössy Róbert, Hubay Ifjúsági Fúvós Zenekar karnagya, a zeneiskola tanára.

Az ünnepség végén ismét a fúvószenekar játszott, melybe vendégként beállt zenélni Herboly László, a zenekar alapító karnagya. A táblaavatáson részt vett a fentieken túl még többek között Lindner Gusztáv, az OMIS osztály vezetője, Molnár István, Podmaniczky Elek önkormányzati képviselők, valamint Géczi István, az Ifjúsági és Sportközpont igazgatója.