Miniszteri elismerés a palotai világcsúcstartónak

Takács Mária esetében nyugodtan lehet Guiness-rekordot emlegetni, hiszen a nemzetközi súlyemelés lexikonjában mind a mai napig a magyar sportolónő neve mellett szerepel a legtöbb világbajnoki érem. A 17 ezüst és 16 bronzérem azt jelenti, hogy a még mindig fiatal, ám nemzetközi pályafutását végleg befejező sportoló az örökrangsorban maga mögé utasította a világhírű orosz Alekszejevet (27), a török Naim Szulejmanoglut (24), a románok kitűnőségét, Nicu Vladot (21) vagy a legsikeresebb magyar súlyemelőnek számító Földi Imrét (19) is. Takács Mária ráadásul a 33 világbajnoki érem mellé 32 Európa-bajnoki medált -közöttük számos aranyat – is szerzett.
– Nehézatlétaként kezdtem a pályafutásomat, az FTC színeiben súlylökésben és diszkoszvetésben is több korosztályos bajnoki címet szereztem, csúcstartó is voltam, sőt szerepeltem a felnőtt-válogatottban is: egy Magyarország-NDK viadalon én voltam a házigazda csapat második számú súlylökője.
Takács Mária édesapja, Takács István egykori válogatott súlyemelő az atlétika után súlyemelésben is az edzőjeként tevékenykedhetett. A tréner szakmai munkáját dicséri, hogy mind-három gyermeke kiváló eredményeket ért el.
– 14 év alatt 12 világbajnokságon szerepelhettem, és minden versenyre édesapám készített fel. Az edzőterem a házunk alagsorában volt, itt dolgoztunk a klasszikus ollózó technikával, amit rajtunk kívül a világon már senki sem művel. Édesapámnak és a súlyemelésnek köszönhetően a sportsikerek mellett szinte az egész világot beutazhattam: jártam az USA-ban, Indonéziában, Ausztráliában, Thaiföldön, Tajvanon, a Holland-Antillákon, hogy csak a legegzotikusabb helyszíneket említsem, és mindenhol lehetőségem nyílt arra is, hogy betekinthessek az ottani emberek életébe. Mondhatom felejthetetlen élmény volt látni, ahogy a távoli földrészeken élő emberek a sportért, különösen a súlyemelésért rajonganak.
Az MTK, az Oroszlány, a BSE és a Veresegyházi Fitness versenyzője számára nagy csalódásnak számított azonban, hogy a magyar szövetség nem jelölte a Sydney-be utazó magyar küldöttségbe. Pedig Takács Máriát az eredményei feljogosították volna arra, hogy a sportág első ötkarikás bemutatkozásán ízelítőt adhasson tudásából a világnak. Az akkori élmények és a hazai szövetséggel kialakult vitája után úgy döntött, hogy nem indul több nemzetközi versenyen. A súlyemelésről azonban nem tudott lemondani, s ha nem is akkora intenzitással, de mind a mai napig készül, sőt, ha ideje engedi, el is indul a hazai versenyeken.
– Természetesen, mint minden élsportolónak, versenyzés mellett nekem is gondolnom kellett a civil pályafutá-somra. S bár az aktív súlyemelést már abbahagytam, semmiképpen sem akartam elszakadni sporttól. Ez év februárjában a Fővárosi Közgyűlés létrehozta az „Iharos Sándor Sport Közalapítványt”, melynek célja, hogy a főváros közvetlenül is támogatni tudja az egyesületeket, diáksportköröket, az ifjúsági és szabadidő sportot, a fogyatékosok sportolását, valamint az utánpótlás-nevelésben jeleskedő edzőket és a tehetséges fiatal sportolókat. A közalapítvány kuratóriumában dr. Kolláth György alkotmányjogász vállalta el az elnöki feladatokat, míg a XV. kerület egyik sportvezetője, Budai Péter lett az alelnök. Magam egyetlen főállásúként a titkári teendőket látom el, és el kell mondanom, hogy az itt végzett feladataimat is ugyanolyan fontos tevékenységeknek érzem, mint korábban a világ- és Európabajnoki szerepléseimet. 3 évvel ezelőtt költöztünk a párommal Újpalotára – előtte Rákospalotán éltünk -, és várhatóan a jövőben a munkám révén is a kerülethez fogok kötődni: az Iharos Sándor Közalapítvány tervezett irodája ugyanis rövid időn belül a kerületi Ifjúsági és Sportközpont épületébe költözik. – mondta el Takács Mária.