A Testvériség súlyemelői előre tekintenek
Ha a sportban járatos embernek eszébe jut a „Testvériség” szó, óhatatlanul a hatvanas-hetvenes évek kiváló súlyemelő csapata „ugrik be”. Világklasszisok adták meg az alaphangot és persze elsősorban egy világszerte ismert és elismert mester, Orvos András. Bakos Károly, Szarvas Gábor és a többiek hosszú időre beírták nevüket a sportág történelemkönyvébe, egyidejűleg természetesen a Testvériség pozícióit is megerősítették a mindenkori súlyemelő bázisok élmezőnyében.
A patinás egyesület elnökhelyettesével a szakosztály életéről beszélgettünk.
– Mintegy félszáz olyan versenyzőt tartunk nyilván, akik rendszeresen járnak edzésre, miként versenyeken is képviselik egyesületünket – így Végi Imre, aki 1980-ban, a belgrádi Európa-bajnokságon érte el élete legjobb eredményét: a 100 kilósok mezőnyében összetettben ezüstérmet vehetett át. – Azt gondolom, a létszámot és a szerény körülményeinket figyelembe véve igazán elégedettek lehetünk az elért eredményeinkkel. 2002-ben a Testvériség ugyanis az ország súlyemelő szakosztályainak rangsorában a 8. helyen zárt, az utánpótláskorúak eredményei szerint negyedikek lettünk, míg az utánpótlás CsB-n bronzérmet szereztünk. .
Közben cserélődnek az emberek a dobogókon. Csak a tárcsák monoton dübörgése állandó, ahogy az egyes fogások után földet érnek.
– Ezen az utánpótlás CsB-n 14 és 20 év közötti versenyzőket kellett dobogóra állítanunk, akiknek az eredményeit a Sinclair-féle pontérték számítás alapján vetették össze. Ennek lényege, hogy egy objektívnek elfogadott táblázatban minden testsúlynak és a hozzátartozó versenyeredménynek megvan egy adott pontszáma és ennek alapján alakul ki a végső sorrend. Ezt a szisztémát alkalmazták legutóbb Kazincbarcikán, a BorsodChem Kupa versenyein is, ahol a 164 kilóval mérlegelt olimpiai és világbajnok, iráni Rezazadeh az összetettben elért 450 kilójával ezt az összehasonlító alapokon nyugvó pontversenyt is megnyerte.
Rezazadeh mellett természetesen hazai példaképek is bőven akadnak, akikre a „Tesi” fiataljai odafigyelhetnek. Elég csak Krutzler Eszter, Likerecz Gyöngyi, Kovács Zoltán vagy éppen Stark Tibor nevét felemlíteni.
– Nagyon sokat várunk az utánpótlás nevelés erősítését szolgáló Herkalész-programtól – folytatta Végi. – Ebben az ország legjobbjait felkaroló központi kezdeményezésben négy versenyzőnk is érdekelt, akik évente többször is edzőtáborozásokon vesznek részt. Mihály Gergő (69 kg), Sági Péter (85), Gráner Zoltán (77) és Schneider Róbert (77) mögött előbb-utóbb helyet követel majd magának az élmezőnyben Berkes Dávid (62) és Lenke Ferenc (56) is.
– Nagy bánatom, hogy a felnövekvő versenyzőinket még véletlenül sem tudjuk megtartani. Mindössze egy felnőttünk van, az 1981-es születésű Kovács Bálint (85 kg; 330 kiló felett teljesíthet) akinek a vállát meg kellett operálni, pedig már a válogatott keretben is figyelték őt. A pénzünk is egyre kevesebb, a MÁV pedig kivonul a sportból, a termet is legszívesebben eladnák a fejünk fölül. Ha a rákospalotai önkormányzat nem segítene, már alighanem régen bezártunk volna.