Három új név Palota dicsőségtábláján

Dr. Gosztonyi László

Nem túlzás azt állítani, hogy Laci bácsit Rákospalota szinte minden lakója ismeri. Az idén éppen a 90. születésnapját ünneplő nyugalmazott háziorvos gyermekkora óta a kerület lakójának számít, s háziorvosként is 40 esztendeig az itt élő emberek egészségéért tevékenykedett.
– Közvetlenül Palota felszabadulása után, 1945. február 21-én kezdtem meg praktizálásomat. Először még a Bocskai utcai lakásomban fogadtam a betegeket, majd két kollégámmal az ún. Rákos úti Mándli-házban rendeltünk, mígnem 1972-től az újonnan épített Szakrendelő I. emeletén kaptunk egy-egy orvosi helyiséget.
Dr. Gosztonyi László belgyógyászként végzett az Orvosi Egyetemen, ám pályafutása során nemcsak a betegségeket kellett orvosolnia.
– Édesapám, az ismert palotai ügyvéd az egykori szociáldemokrata párt fővárosi képviselője volt. Felnőtt orvosként magam is követtem a családi „hagyományokat”: 16 éven keresztül ugyanis tagja voltam a XV. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának. Elsődleges szakterületem azonban továbbra is az egészségügy maradt, hiszen tanácstagként az Egészségügyi Állandó Bizottság elnöki tisztét is elláttam. Ebbéli tisztségemből kifolyólag részt vehettem az akkor még csak tervrajzon létező Újpalota egészségügyi hálózatának a kiépítésében, személyesen lobbiztam azért, hogy Palotán önálló szakrendelő épülhessen, s nemcsak a mai épület alapkőletételekor voltam jelen, hanem 1972-től egészen 1985. július 31-ig, a nyugdíjba vonulásomig magam is az intézményben dolgoztam.
Laci bácsi nemcsak kiváló orvosa volt a kerületnek – ezt bizonyítja az „Érdemes orvos” kitüntetése is -, hanem mind a mai napig közszeretetnek örvend a volt betegei körében.
– Életem legnagyobb kitüntetése akkor ért, amikor két éve télen az egyik behavazott palotai utcán baktattam, s a járdán egy szembe jövő idős férfit el akartam engedni, ő félreállt, és így szólt hozzám: „Jöjjön csak főorvos úr, ennyi tisztelet kijár Önnek!” Úgy gondolom, már csak ezért az egy mondatért érdemes volt dolgozni.

Dr. Gregorits Ferenc

A „Pro Palota” díjazottja egyszemélyben közismert vállalkozó és lokálpatrióta. S hogy a két témakör jól megfér egymással azt bizonyítja a képviselő-testület által neki adományozott kitűntetés is.
– Szűkebb hazám, Rákospalota mindig az elsők között volt a saját értékrendemben. 1949. óta lakom a kerületben, itt voltam gyerek, ide jártam iskolába, és az akkor megköttetett barátságok mind a mai napig élnek.
Az ún. Öregfalu sajátos világot képvisel a kerület életében. Az itt élők többsége a néhai palotai faluban született, sőt már a szüleik is a település lakói voltak Azóta persze nagyot változott a világ, s a csöndes kis falu ma már egy kétmilliós város része. Ám, itt a hagyományok ápolása még a harmadik évezredben is élénken zajlik.
– 1982-2000. között az OFOTÉRT Rt. gazdasági igazgatója, majd vezérigazgatója voltam. A cég felbomlását követően a FOTEX-csoport egyik vállalatának lettem a vezetője. Tétlenségre nem panaszkodom, én úgy gondolom, hogy éppen az üzleti élet résztvevői azok, akik sokat tehetnek a környezetük fejlődéséért és a hagyományok ápolásáért.
Dr. Gregorits Ferencnek is aktív része volt például az ún. Palotai Napok kitalálásában és megszervezésében. A nagyhírű rendezvény azóta is élvezi az üzletember támogatását. Emellett jelen van a kerület egyéb jelentős eseményein is, és támogatja az öregfalusi utódok, a mai kisiskolások különböző rendezvényeit.
– A célom mindig is az volt, hogy Rákospalotán egy olyan közösségi élet alakulhasson ki, amelyben mindenki és minden korosztály egyformán jól érezheti magát. Az elmúlt évek eseményei pedig azt bizonyítják számomra, hogy az általam és még sok palotai által képviselt értékek utódaink életében is jelen vannak.

Gugyella János

1971. április 16. örökre emlékezetes dátum marad a harmadik díjazott életében.
– Azon a napon Újpalota első polgáraként beköltözhettem a Nyírpalota utcai lakásomba. Természetesen nem elégedtem meg ezzel az úttörő szereppel, hanem az Újpalotai I. sz. Lakásfenntartó Szövetkezet igazgatósági tagjaként is arra törekedtem, hogy az ország minden területéről érkező újpalotai polgárok a kezdeti nehézségek ellenére is otthon érezhessék magukat a lakótelepen.
Gugyella János elmesélte, hogy a 40 ezer embert befogadó Újpalotán a legfontosabb feladat az volt, hogy a különböző helyekről érkező családokat egy közösséggé kovácsolják. Történt mindez akkor, amikor még a környéket építési területként tartották számon, a tejet és a kenyeret a „faábécében” árusították, az iskolák és óvodák még épülőfélben voltak és az új lakók nemcsak a gyermekorvost, de még a szomszédjaikat sem ismerték.
– A megismerkedéseket követően máig tartó nagy barátságok kötődtek, és az emberek azt is érezték, hogy mindnyájuknak részt kell vállalnunk a környezetünk otthonosabbá tételében. A lakók többsége saját kezűleg ültette a fákat, és ahol csak lehet, segített egymásnak.
Gugyella János civil munkáját – a néhai Ganz Danubius Hajógyár anyagellátási vezetője volt – követően, valamint a Lakásfenntartó Szövetkezetben máig betöltött elnökhelyettesi funkciója mellett három évvel ezelőtt aktív részt vállalt a Szövetkezeti és Társasházi Lakóközösségek Érdekképviselői Egyesületének – népszerű nevén SZÖVTÁRS-nak – a létrehozásában. A népszerű civil fórum az elmúlt években egyre nagyobb szerepet vállalt a lakóközösségek érdekképviseletéből, s ma már fővárosi szinten is elismert módon segíti a lakásszövetkezetek és társasházak munkáját.
– A SZÖVTÁRS-ban az elnökhelyettesi teendők mellett elsősorban a házak fűtéskorszerűsítésének gyakorlati megvalósítása tartozik a feladatkörömbe. Az egyesület hatékonyságát bizonyítja, hogy tanácsainkkal ma már több mint 5000 lakás hőfogyasztási elosztását segítjük.
Gugyella Jánost az elmúlt 34 újpalotai esztendő majd minden napján megtalálhatták a polgárok különböző problémáikkal. Így számukra szinte természetes volt, hogy a nagy kérdések, a választások idején is ott találhatták az első beköltözőt a Szavazatszedő Bizottságokban. Ma már ezt a nehéz munkát is elnökként koordinálja. Mint mondta, mindig is szívesen vállalta a társadalmi feladatokat, hiszen környezete megelégedettsége az ő életét is otthonosabbá varázsolta.