Kibékíthetetlen ellentétek a rákospalotai temetőben?

Az idézett írás óta lassan négy hónap telt el, ám úgy tűnik, hogy a temetőben cseppet sem csitultak a kedélyek. Április végén egy felháborodott olvasónk – aki nevének és címének közzétételéhez nem járult hozzá – a következő levél közlésére kért fel bennünket:
„Kénytelen vagyok levelet írni, pedig nem szokásom az írogatás. Azonban, amit tapasztaltam 2002. április 17-én, szerdán a Rákospalotai temetőben, a hamvasztottak földbe temetett sírjainál, az megdöbbentett. Rettenetes és megdöbbentő látvány volt látni az egykor a sírokat körülvevő rácsok kitépett ég felé meredező vázait. Ott lógott rajtuk a velük együtt kitépett zöld futó növényzet. A sírok négy sarkán, a beton klocnik helyén lyukak tátongtak, a sírok tele romokkal, körülöttük a kirángatott növények pamacsai, arra dobált virágtartók, virágok, melyek a rácstartóból kerültek ki stb. Nem tudom, kinek az ötlete volt ez a vandalizmus. A temető irodán tartózkodók szerint a Budapesti Temetkezési Intézet Rt-től rendelték el. Kérdem én: – Milyen paragrafus alapján – nem szabad a sírok köré tenni ezeket a szerény kis rácsokat? – „Engedélyeztetni kell” – mondták az irodán. 1984. óta, közel 20 éve volt a saját hozzátartozóm sírja körül, és a többi, ott sírdogáló sorstársaim is ilyen régebbi, és kevésbé régebbi évszámokat emlegettek. Akkor miért nem hívták fel rá a figyelmet, hogy kérvényezzük?”
Természetesen a Városházi Napló nem tud választ adni az olvasó által felvetett problémára, ám a levél végén feltett kérdéseire megpróbáltunk választ keresni:
„… milyen úton-módon kérvényezhetjük – ők (mármint a temető vezetése a szerk.) állítólag kérvényezték – a kis rácsok megmaradását, illetve el, vagy visszahelyezését. Kérjük mi is a kérvényhez való hozzájutást. A temetőirodán szíveskedjenek számunkra is hozzáférhetővé tenni, amennyiben ezt paragrafus írja elő! Utána pedig, vagy amennyiben nincs rá paragrafus, kérjük, a helyreállítást, vagy a kárunk megtérítését. Többes számban beszélek, de az idősek között, akikkel aznap találkoztam, ott a temetőben, kérték, ha írok, a nevükben is írjak.”
Telefonon először megkerestük a Budapesti Temetkezési Intézet Rt-t, ahol elzárkóztak attól, hogy az újság nyilvánosságán keresztül válaszoljanak a levélben feltett kérdésekre. A Rákospalotai temető vezetése azonban készségesen felvilágosítást adott az ügy hátteréről:
– Az urnasírok körül található kerítések lebontása a Fővárosi Közgyűlés 58/2000 (X. 26.) számú rendelete alapján történt – mondta Hepp Éva igazgatónő távollétében a vezetői feladatok ellátásával megbízott Czinkota László munkavezető – Az erre figyelmeztető felhívás 2000. január 2. óta ki volt függesztve a főbejárat melletti üveges faliújságunkra, valamint az új temető bejárata mellett. Mivel a felszólítás alapján sem bontották le a kerítéseket, két hónappal ezelőtt a temető számos pontjára kitettük a főváros rendelkezését, mely a felszólítás mellett még azt is tartalmazta, hogy 30.000 Ft-os büntetéssel sújthatóak azok a hozzátartozók, akik érintetlenül hagyják a kerítésüket. Ehhez a hivatalos felszólításhoz természetesen a temetőirodán is hozzá lehetett jutni. Az intézkedést egyébként az indokolta, hogy az illegálisan épített kerítések balesetveszélyesek voltak, és már több esetben is sérüléseket okoztak, amiért az érintettek a temetőt tették felelőssé. A temető területén semmit sem lehet építeni a Budapesti Temetkezési Intézet Rt. engedélye nélkül, márpedig a Rákospalotai temető tulajdonjogával rendelkező fővárosi intézmény – az említett okok miatt – a jövőben sem fog kerítések építésére engedélyt kiadni.
Hogy van-e megoldás az ügyben, azt az olvasók ítéletére bízzuk, annyi azonban kiderül az esetből, hogy valóban „nem egy békés hely a Rákospalotai temető.”