A mentőállomás akár beteget is jelenthetne
A képviselő testület üléséről szóló tudósításunkban jeleztük, hogy napirend előtti felszólalásában Dr. Mandlné Mayer Éva képviselőasszony a kerületi mentőállomás súlyos helyzetére hívta fel a figyelmet. Megköszönve figyelmeztető szavait, azok nyomán részletesen tájékozódtunk a mentőállomás helyzetéről. Tapasztalatainkat az alább közölt cikkben foglaljuk össze.
A képviselőasszony napirend előtti felszólalására reagálva az önkormányzat vezető tisztségviselői arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hogy a helyzetelemzéssel egyet értenek. Feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a megalakulandó kormány egészségügyi illetékeseinek segítségével a mentőállomáson tapasztalható állapotokat megszüntessék. Több lehetséges megoldás mellett szóba kerülhet – amennyiben a Kincstári Vagyonkezelővel folytatott tárgyalások eredményesek lesznek – hogy a volt szovjet katonai kórház ma kihasználatlan területén egy új mentőállomás létesüljön.
Az Országos Mentő Szolgálat több mint 200 mentőállomással rendelkezik. Ezeknek a fenntartása évi 80-100 millió forintot igényel, mely összeg már nem teszi lehetővé a szakszolgálat számára a komolyabb beruházásokat. A fővárosban a központi mentőgarázson kívül 13 kisebb állomás is létezik. A XV. kerület abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy közülük a városrész határain belül található, ám az objektum állapota budapesti viszonylatban is az egyik legöregebb és legrosszabb.
Pestújhelyen, a régi MÁV lakótelepen áll még az egykori vasutas karbantartó műhely. A helyiségek az elmúlt évtizedekben a megváltozott igényeknek megfelelően átalakultak, de azért még felfedezhetők a régi, kevésbé igényes funkció nyomai. Elsősorban az épület állagán, mely a legtöbb gondot jelenti a jelenlegi bérlőnek, a XV. kerületi Mentőállomásnak.
A több mint három évtizede a Mentő utcában található kirendeltség 30 embernek jelent munkahelyet. Körülményeik azonban nem felelnek meg annak a feladatkörnek, melyet munkájuk során ellátnak. Az M3-as közelében ugyanis szinte egyetlen nyugodt percük sem lehet, az autópályán naponta történő balesetek állandó készültséget jelentenek a számukra.
– Az esetkocsi átlag 15 alkalommal megy naponta, míg a betegszállítás még ennél is több fordulót jelent – mondták el az állomás dolgozói – Emellett legalább napi tíz alkalommal orvos nélkül is „helyszínelnünk” kell, ráadásul számunkra nincsenek megkülönböztethető napszakok sem: éjjel-nappal állandó készültségben kell lennünk.
A mentősök, állításuk szerint, már a riasztások statisztikáiból meg tudják állapítani, hogy milyen front közeledik: a gyulladásos esetek megemelkedésénél a melegre, míg a görcsöknél a hidegre lehet majd számítani.
Bár egy mentőállomás nem betegek kezelésére van berendezkedve, előfordul, hogy egy-egy sérült saját lábán érkezik az objektumra. Ilyen esetekben az ügyeletes orvosnak megfelelő hely hiányában a saját pihenőágyára kell fektetnie a beteget. Az ő kötelessége ugyanis még az alapvető hiányosságok ellenére is az, hogy minden sérültet a legjobb tudása szerint ellásson.
A szűk helyiségek, a zsúfolt öltözők – 25-en öltöznek egy pici helyiségben – és a higiéniai feltételek hiánya miatt nagyon nehéz emberi körülményeket teremteni a létfontosságú munkához. Ugyanez a helyzet a gépjárműparkkal kapcsolatban is. A garázs mérete nem teszi lehetővé, hogy az összes autó fedett helyen parkolhasson, így azok nagy része az utcán áll. Ugyancsak a közterület a helyszíne a járművek takarításának, mivel a fedett garázsban nem találni ehhez szükséges lefolyót. A mentőautók esetében – különösen vérző vagy fertőző beteg szállítását követően – pedig elengedhetetlen a rendszeres fertőtlenítő takarítás. Téli időszakokban nehezíti még a gondot, hogy, a garázs nem fűthető, ezért akár bent, akár kint parkolnak az autók, biztos, hogy hidegek lesznek a betegek számára. Nincs az az autótípus ugyanis, amely a sürgős riasztások ideje alatt fel tudna melegedni.
– Az orvosok, és az ápolók 24 órás szolgálatban vannak, míg a gépkocsivezetők 12 óránként váltják egymást – informáltak a munkabeosztásukról – Két másik állomással, az újpestivel és a mátyásföldivel egyaránt kapcsolatban vagyunk, a három objektum valamelyikén mindig szolgálatban van egy orvos. Amennyiben olyan riasztást kapunk, hogy az már a helyszínen is beavatkozást igényel, akkor az esethez a legközelebbi állomásról és onnan is, ahol éppen szolgálatban van az orvos, elindul egy-egy autó.
A mentők munkájában a szakszerűség mellett a gyorsaság az egyik legfontosabb követelmény. Egy-egy balesetnél szinte minden másodpercnek jelentősége lehet. Ilyen szempontból a Mentő utcai bázis ideális helyszín lehetne. Innen az M3-as kivezető szakasza és a kerület többi pontja egyaránt könnyen megközelíthető. Ám, mai állapotát látva nehezen elképzelhető, hogy javítgatásokkal a megfelelő körülményeket meg lehet teremteni. Az épületet ugyanis hiába festették ki néhány éve, a csatornázás hiányától vizes falak pár hónap alatt ledobták az új vakolatot magukról. Megoldást pedig nehéz találni, hisz az Országos Mentő Szolgálatnak a többi 200 állomás költségvetésével is gazdálkodnia kell. Így csak abban reménykedhetnek az állomás alkalmazottai, hogy az egészségügy beígért támogatása valahogy és valamikor eljut majd a pestújhelyi kis utcába is.