Házfelújítás – korlátok és lehetőségek

Napjainkban, amikor a húsz-harminc éve épült panelházak – de a más technikával épült akkori többlakásos házak is – már halaszthatatlanul felújításra szorulnak. Amihez különösen szükség van egy olyan szervezetre, amely a legérintettebbek, a lakók érdekeit képviselik, védik. Elsősorban azzal, hogy megpróbálják a felújítás irreálisan magas költségeit különböző források felkutatásával, a lakók reális lehetőségeihez igazítva előteremteni.
Már hagyományosnak mondható, hogy az egyesület képviselői évente egyszer, Rákospalota, Pestújhely, Újpalota önkormányzatának vendégeként összegyűlnek a Városháza dísztermében, hogy egyeztessék aktuális feladataikat, az elmúlt egy év tapasztalataiból kiindulva, az alapításkor megfogalmazott törekvéseikre alapozva.
Február 4-én Hajdu László kerületi polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte az egyesület tagjait, vezetőit és a vendégeket, Vajda Pált, Budapest főpolgármester-helyettesét, Kiss Pétert, a kerület másik országgyűlési képviselőjét, Szilveszter Józsefet, az OTP Bank Rt. önkormányzati igazgató-helyettesét.
– Egy-egy társasháznak ma már olyan apparátusa van, mint akár egy részvénytársaságnak. Azonban ahol jól összeszokott ez a ház dolgait intéző, szervező, irányító vezetőség, ott a ház belsejében és külső környezetén egyaránt látszik a gondoskodás – állapította meg bevezetőjében a polgármester. – Egy esedékes felújítás, rekonstrukció hosszas, körültekintő előkészítő munkával jár, amelyhez nem nélkülözhető az említett apparátus szakértelme, lakókat összeszervezni tudó képessége. Ismerni kell a jogszabályi környezetet, a lehetőségeket, a korlátokat, sőt, ne tagadjuk: a „kiskapukat” is. Ha arra van szükség, még a jogszabály-módosításoknak is tőlük kell elindulniuk, hiszen ki értené, érezné náluk jobban, hogy „hol szorít a cipő”?
– Budapest legsürgősebben megoldandó gondjai között is az egyik legsúlyosabb a lakásállomány állapot-javítása, ugyanakkor az óriási forrás-igény miatt talán erre a kérdésre lehet a legnehezebben válaszokat találni – kezdte mondandóját Vajda Pál főpolgármester-helyettes. – A „felújítási hátralék” ledolgozásához nyolcszáz-, ezermilliárd forintra lenne szükség.
A nyolcvanas évek végén a fővárosi lakásállománynak még több mint a fele állami kezelésű volt, mára ez az arány tíz százalék alá süllyedt. Az önkormányzatoknál főként azok a lakások maradtak, amelyeket már „végképp” nem lehetett eladni.
Ugyanakkor jelentkezett egy másfajta gond is. Túlságosan alacsonyra „sikeredett” a megtartott önkormányzati, bérbe adható lakások száma, ez pedig a lakásgazdálkodás szociális oldalát tette csaknem működésképtelenné. Nem véletlen, hogy sok önkormányzatnál indítottak visszavásárlási akciókat. Az igazi megoldás azonban, amely egyben a lakásállomány kívánatos növelését is szolgálja, az önkormányzati kezdeményezésű szociális lakásépítés. Már ahol erre megvan a saját háttér és biztosított az állami támogatás is.
A nagyarányú lakásprivatizálás nyomán nagyságrenddel nőtt a társasházak száma. Emlegetjük a „kényszertársasházak” fogalmát is – nem véletlenül. Hiszen a hirtelen jött lehetőség, a lakások magántulajdonba vétele nem járt együtt az átgondolt, minden részletre kiterjedő jogszabály-alkotással. Gondoljunk csak arra, hogy a társasházi törvény is éveket késett. Az új tulajdonosok – persze ez benne volt a viszonylag alacsony árban! – a lakásukkal „megvásárolták” azt a bizonyos felújítási elmaradást is, amelyet aztán most már nekik kell – egyre sürgetőbben – pótolni.
Budapesten ma mintegy négyszázezer lakás vár felújításra, vagy rehabilitációra, ahol a munkát szinte azonnal, jó esetben néhány éven belül el kell kezdeni. (A szakemberek szerint egy hagyományos építésű társasház általában 20-30 éves koráig forgalomképes, ezt követően jön a felújítás. Egy újabb 20-25 év után már a teljes rehabilitációjára kell sort keríteni.) A közel százezer 20 évesnél, és a nagyjából húszezer 30 évesnél idősebb fővárosi panellakás pedig – ráadásul – a speciális felújítás és rekonstrukciós technológiák miatt csak tovább bonyolítja a helyzetet. (Egyébként bár kétségtelenül jobb „kiindulópontból”, de Európában évek óta nő a meglévő lakások értéknövelésére fordított összeg. Egyre nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonítva neki, az Európai Unióban 2002-ben már több pénzt fordítanak a régi lakások felújítására, mint újak építésére.)
A főváros másfél milliárd forintos alappal indította útjára épület-felújítási támogatási rendszerét. (A forrás alapjául egyébként a kerületi önkormányzatok lakás- privatizációs bevételeiből továbbfizetett ötven százalék szolgál, ha ezek a befizetések meg is történnek. Azért ezzel állítólag időnként és helyenként voltak gondok…)
A pályázati rendszer 1997. óta működik, s bár az összeg a lehetségeshez képest csak „csepp a tengerben”, az alap egy része évről- évre rendszeresen nem fogyott el. A főváros – s mert ugyanakkora összeg hozzáadásával az önkormányzatoknak is „be kellett szállniuk”, ők is – folyamatosan könnyítettek a szabályokon, a tulajdonosok által fizetendő rész sok lakóközösségnek még így is irreálisan magas maradt.
A XV. kerületi önkormányzat hatodik éve működteti saját kamatmentes támogatási rendszerét. Miután a fővárosi és kerületi támogatások egymást feltételezik, mihamarabb össze kell hangolni a bírálati határidőket – hangzott el a találkozón, több hozzászólásban is.
Ennél is fontosabbnak minősítették néhányan, hogy ha az „ország szekere ennyire szalad” a kormány ne hagyja magára ennyire se az önkormányzatokat, se a lakóközösségeket. Az eddigieknél sokkal nagyobb súllyal vegyen részt ennek az egyébként valódi országos jelentőségű problémának a megoldásában. Sokan a jól bevált németországi modell követését szorgalmazták.
Szilveszter József az OTP Bank Rt. önkormányzati igazgató- helyettese a lakossági bank új felújítási hitelkonstrukcióiról adott tájékoztatót. Jelzálog-lehetőségekkel, állami kamattámogatásokkal együtt is – a feltételek, bár könnyebbedtek – úgy tűnik, a pénzintézetek irányából sem válik egyik napról a másikra „simává” a felújítások komplex problémája…
Keglovics Ferenc , a Szövetkezeti és Társasházi Érdekképviseleti Egyesület nevében több olyan problémát vetett fel, amellyel kapcsolatban szükség lesz a jogszabályok módosítására. Az ezekhez szükséges kezdeményezéseket az egyesület rövidesen meg is teszi. A társasházaknak, lakásszövetkezeteknek pedig több egyéb támogatás mellett felajánlotta, hogy a pályázatok beadásához az egyesület – kiváló szakember-háttérrel – ad önzetlen segítséget, ha a lakóközösségek ezt igénylik.