Szociális fordulatot sürgetnek a baloldali önkormányzatok

Az országos rendezvényen számos vidéki város és kistelepülés önkormányzatának vezetője vett részt, a fővárosból a XV., XVI., XVII. kerület polgármesteri, a VIII., XIV. kerület pedig alpolgármesteri szinten képviseltette magát. Hajdu László polgármester a megnyitójában utalt arra, hogy a XV. kerület méltán ad otthont ennek a tanácskozásnak, hiszen a témában érintett: nem tartozik a tehetős lakosságú térségek közé, és a XV. kerületi önkormányzat kiemelt figyelmet fordít a lakosság szociális helyzetének javítására. Ezt bizonyítja az az adat, hogy a kerületi költségvetés egyhatodát, 16 százalékát fordítja a szociális rendszer működtetésére, a sokrétű támogatási, ellátási formákra.
Lamperth Mónika, a BÖK elnöke az önkormányzati rendszer reformjáról szólva kijelentette, hogy az MSZP, kormányra kerülve, pénzügyi és jogi eszközökkel is meg akarja erősíteni önállóságukban a települési, kistérségi, valamint a régiós egységeket, az önkormányzatok autonómiáját.
A képviselő kifogásolta, hogy elmaradt az önkormányzatok finanszírozásának reformja, pedig például a címzett támogatások sok esetben esetleges és szubjektív rendszere helyett hosszú távon végiggondolt, stabil pénzügyi alapokra van szükség. Régi adósságnak eleget téve mielőbb újra át kell gondolni az önkormányzati és az állami feladat-, hatáskör- és munkamegosztást.
Kiss Péter, a XV. kerület országgyűlési képviselője előadásában kifejtette, hogy egy olyan szociális fordulatra lenne szükség, ami a gazdaság sikeréből, a növekedésből származó többletet a dolgozó emberekhez juttatná vissza. Kifogásolta, hogy a négy-öt százalékos gazdasági növekedés mellett nem növekszik a foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a kormányzat az önkormányzatokra hárítja át azokat a konfliktusokat is, amelyek kialakulásáért ő a felelős. Például a munkanélküliek számának csökkenése a kormány propagandában sikertörténetként jelenik meg, de az ellátás nélkül maradt emberek segélyezése az önkormányzatokra ró súlyos terheket. A kormány nem teremtett új munkahelyeket, sőt, még az általa fenntartottak száma is csökkent. Néhány jellemző adat: az európai átlagteljesítménynek a magyar munkavállalók körülbelül a felét nyújtják, viszont a nyugaton szokásos bérek egyhatodáért, és évente körülbelül 300 órával többet dolgozva. Magyarországon ugyanis a 41 órás munkahét az általános, míg a fejlettebb országokban 35 órát dolgoznak hetente. Nálunk az aktív korúak 55 százaléka dolgozik, Európában ez az arány 65 százalékos, de tervezik 70-re emelni. Ennek eléréséhez Magyarországon nyolcszázezer – egymillió új foglalkoztatásra volna szükség. Reális esély körülbelül háromszázezer új foglalkoztatásra van: többek között a részmunkaidő, a távmunka lehetőségeinek kihasználásával. A foglalkoztatottság jelentős növelését lehetne elérni a hátrányos helyzetűek, a munka világából kikerülők, például a kismamák, a középkorúak, a sérültek és a romák elhelyezkedését a legkülönbözőbb eszközökkel támogatva. A rendszerváltás igazi tartalmának, a szabadság kiteljesedésének a romló szociális helyzet vált a gátjává – foglalta össze. Ezen segíteni csak a demokratikus formák újjáélesztésével lehet, egy együttműködő társadalomban, ahol újra normalizálni kell az emberek és a hatalom manapság feje tetejére állt viszonyát.