Menu

Tábori élmények

2012.08.25.

Verőfényes napsütés, hangos kacaj, gyerekzsivaj, futkosás, játék, ugrálóvár, kézműveskedés, homokozó, pattogó labda. Talán ezekkel a szavakkal jól jellemezhető az a hangulat, amely az Ifjúsági és Sportközpont napközis táborában tapasztalható nap mint nap.

Az öthektáros területen folyamatosan több száz kerületi diák tölti el napjait, ahol számos program várja őket. Természetesen a tábori hangulatról az idejáró tanulók tudnak a legtöbbet mesélni. Beszélgetőtársam négy táborlakó: Tasnádi Karvai Marcell (Neptun Általános Iskola), Gyarmati Boglárka (László Gyula Gimnázium, Általános Iskola), Gintli Eszter (László Gyula Gimnázium, Általános Iskola), Völgyi Bence (Szent Korona Általános Iskola)
– Hogy érzitek magatokat?
– Személy szerint nagyon örülök az új játszótérnek, sok az új dolog, persze a mászófal meg a csúszda már nem nekünk való, de a pörgő, meg a hinták nagyon jó dolgok – mondta az egyik kislány. – Műkörmös-körömlakkos dologba kezdtünk, behozzuk a festéshez szükséges anyagokat, és ezzel foglaljuk el magunkat napközben. A táborba járó lányok körmét kifestjük, és aki akarja, annak csinálunk hennafestést – tette hozzá a másik lány.
– Marci, Bence! Ti milyen programokon szerettek részt venni? Tudom hogy a tábor vezetői minden napra valamilyen előre meghirdetett programot szerveznek.
– Szeretek mászkálni, beszélgetni a haverjaimmal – mondta Marci. A programokra pedig szívesen elmegyek. Sajnos, nem minden külső helyszínen szervezett foglalkozásra, eseményre jut el mindenki, mert sok helyre ugyan külön busszal megyünk, de nem mindenki fér fel a buszra. A Kölyökparkba például elmentem.
– Én vagy focizom, vagy a játszótéren játszom – teszi hozzá Bence. Barátokkal együtt jövünk, és együtt is maradunk a nap folyamán. Jó, hogy ilyen nagy a hely, mert bőven elférünk.
A gyerekek általában néhány hetet töltenek a táborban Van, aki már nyár elején itt volt, és most újra visszajött, mert nagyon jól érzi itt magát.
– Nagyon szeretek itt lenni, két hét kivételével egész nyáron itt voltam a barátaimmal. Egymás legjobb barátnői vagyunk Bogival – mondta Eszter – de egyébként is azért jó itt lenni, mert vannak fiúk.
– Az úszás sajnos csak az első öt héten volt, de nem vettem igénybe, mert elfelejtettem jelentkezni. A Kolozsvár utcai Általános Iskola mögötti Széchenyi úti uszodába szoktunk menni, de nagyon sokan vagyunk mindig.
Természetesen mindezeken kívül számos egyéb programon is szívesen részt vesznek a lányok és a fiúk. Amint elmesélték, napközben lehet rajzolni, festeni, fonni, gyöngyöt fűzni, könyvjelzőt, képeslapot készíteni a tanárok irányításával. Ha pedig nagy a meleg, akkor az árnyékos fák tövében jót lehet beszélgetni, vagy a hatalmas focipályán rúgni a labdát.
A táborban jártamkor éppen a felfújható ugráló várban játszhattak a gyerekek, míg többen gyöngyöt fűztek, a kisebbek pedig a július közepén átadott új játszótéren múlatták az időt. Aki pedig megszomjazott, mindig ihatott egy pár kortyot a hűvös, enyhülést adó vízből.