Köszönöm Áron!

Ha az emberről lerí, hogy turista, netán szurkoló, akkor nem tud úgy végigmenni az utcán vagy a metrón, hogy egy kedves biztató szót ne kapjon a házigazdáktól.

Londonban még egy érzés hatalmába keríti az embert: ismét jó magyarnak lenni.
Egyrészt mert nyakunkban lógó magyar sál, a kezünkben tartott piros-fehér-zöld zászló a Londonban élő magyarok szívét is megdobogtatja, és ők emiatt rendre megtalálják az otthonról jött szurkolót. Másrészt, mert Londonban sportszerető emberek élnek, akik elismerik a más népek sikereit is. Ebben pedig már az első naptól részünk volt. Csernoviczki Éva és Ungvári Miklós cselgáncsozók érmei mellett a 22 esztendős Szilágyi Áron már a második napon aranyérmet szerzett kardvívásban. Neki köszönhetően jómagam is büszkén masírozhattam London utcáin, hisz, aki meglátta, hogy magyar vagyok, az nem hagyta ki, hogy gratuláljon nekem.

Áron sikerét sajnos nem láthattam élőben (a győzelemnek a Trafalgar Squareen is nagyon tudtam örülni), ám a vívóterem hangulatát alaposan megismerhettem.
Egy nappal korábban ugyanis Mohamed Aidáért izgulhattam ugyanabban a teremben, ahol másnap Áron olimpiai bajnok lett. Aida az ötödik olimpiáján vett részt, eddig kétszer volt már negyedik, de az érem még nem jött össze neki. Most is közel volt hozzá, a döntőbe jutásért mindössze egyetlen fránya találattal kikapott a világranglista második koreai versenyzőtől. Ennek ellenére kijelenthetem, a magyar lány heroikus küzdelmet vívott az olimpián. Mint, ahogyan Ungvári Miklós is, aki a cselgáncsozók között 66 kilogrammban szerzett ezüstérmet. Eddig nem sok judóversenyen jártam, ám elmondhatom, ez az olimpiai élmény nagyon megszerettette a sportágat velem.

Persze, ez az olimpia sem maradhatott botrány nélkül. Jómagam szemtanúja voltam annak, amikor az egyhangú bírói döntéssel győztesnek kihirdetett koreai cselgáncsozótól a közönség nyomására elvették a győzelmet, amit egy megismételt egyhangú bírói döntéssel a japán ellenfelének adtak. Mindez az érmet jelentő legjobb négy közé jutásért zajló meccsen történt. A szegény koreaiakat még az ág is húzta, hisz a női párbajtőrversenyen a döntőbe jutásért úgy kapott ki a versenyzőjük, hogy 1 másodperccel a vége előtt még győztes volt, de a zsűri négy támadást is engedélyezett a német ellenfelének, aki negyedikre eltalálta őt, így ő jutott az olimpia döntőjébe. Ez még a német lapok szerint is a világ leghosszabb 1 másodperce volt. De, ha már a bakikról esik szó, nekünk is kijutott belőlük: hisz a már említett Szilágyi Áron vívó – és a sok millió magyar szurkoló – örömét is sikerült azzal elrontani, hogy a győztes tiszteletére a szervezők egy felismerhetetlen magyar himnuszt játszottak le.

Summa summarum a vízilabda-eredmények, és az úszóink gyengébb eredményei ellenére is fantasztikusan indult ez az olimpia, és remélhetőleg augusztus 12-e után sem változik majd meg a véleményünk. S bár cikkünk elkészültekor javában zajlanak még az ötkarikás játékok, máris Rióra gondol az ember. Hátha 2016-ban végre egy XV. kerületi sportolónak is szurkolhatunk majd az olimpián!

Képgaléria: