Mesterek a régmúltban

Régen azonban hangsúlyosabb volt a két utóbbi területen a szerepük. Pestújhely alapításakor, 1909-ben már nem működtek céhek, így a kerület céhmesterei valamennyien Rákospalotához köthetők. Érdekesség, hogy 1831-ben Hutter József szappanfőző mester megalakította Pesten a szappan- és gyertyaöntő műhelyét. Ez volt a mai Rákospalotai Növényolajgyár elődje. De ezen túlmenően a legkorábbi adat, ami konkrétan a kerület területén élő céhmesterekre vonatkozik, a XIX. század közepéről származik. A rákospalotai iparosok ekkor a váci céhek fíliájaként (leányvállalataként) működtek. Név szerint csak hármat ismerünk kö zülük: Joó József kovács (1852), Szilasi József kovács (1854), Papp György kerékgyártó (1853). Mellettük valószínűleg voltak úgynevezett „szabad ipart űzők” is, azaz egy-egy kézműves mesterségre specializálódott helyiek, akik a saját családjuk szükségletein felül, eladásra is készítettek árucikkeket, például vászon szőtteseket, varrott-hímzett holmikat, vert csipkét. Ez azonban csak az általános gyakorlatra alapozott feltételezés, mert az utóbbiakról ebből a korszakból nem maradt adat. A későbbi feljegyzések szerint 1870-ben a községben negyvenhét iparos működött. Pontosan öt kovács, négy bognár, hat szabó, hat cipész, nyolc csizmadia, egy gombcsináló, két lakatos, egy tímár, hat kőműves, három ács és öt asztalos – tudtuk meg Kiss Emiliától, a Rákospalotai Múzeum – Rákospalota, Pestújhely és Újpalota Helytörténeti Gyűjteményének vezetőjétől. Ezzel kapcsolatban azt is elmondta, hogy a céhes rendszer a XIX. Század közepére bomlani kezdett, majd 1859-ben megszületett az iparrendtartásról szóló törvény, amely bővítette a szabad iparok körét és iparos testületekbe való tömörülést javasolt. Ezt követően már nem alakultak új céhek Vácott sem. A céhek működését 1848-ban szabályozták és korlátozták, 1860-ban tovább korlátozták, 1872-ben pedig megszüntették. Egy 1872-es törvény kimondja a céhek megszüntetését, és ipartársulatok alakítását rendeli el, egy másik, 1884-ben érvénybe lépő pedig kötelezővé teszi az ipartestületi tagságot bizonyos iparágak területén. Néhány évvel később, 1893-ban létrejött a Rákospalotai Vegyes Ipartestület. De ez már egy másik szervezet története.