Mi itt vagyunk otthon

-A helyzet egy fokkal jobb, mint volt, ám az biztos, hogy abban a felállásban, ahogy idén dolgoztunk (kilenc színész, négy háttér ember), a továbbiakban nem tudunk tevékenykedni. Van ugyan egy alapítvány, ami támogat bennünket, de csak akkor, ha van máshonnan is pénzünk.
Épp ezért folyamatosan pályáznunk kell. Így az egyik legfontosabb – az ún. hatos kategóriájú minisztériumi pályázat, amit még ki sem írtak, de idén biztos, hogy még van lehetőség innen támogatáshoz jutnunk. Jövőre már ez a lehetőség is megszűnik, bár akkor is lesz majd biztosan más pályázat. Az Nemzeti Kulturális Alaptól kaptunk pénzt, így két előadásunkat tovább tudjuk játszani, valamint volt egy olyan pályázat, ahova három független színház kapott meghívást: a Krétakör, a Káva Műhely és mi. Erre olyan színházakat hívnak, amelyek fontos társadalmi munkát végeznek a színházi működésük mellett. Jó érzés, hogy felfigyeltek erre a tevékenységünkre.
Amikor idejöttünk, akkor volt egy kész építészeti tervünk, hogy milyen színházat szeretnénk kialakítani. Ezt egy-másfél éven belül szeretnénk megvalósítani. Jelenleg ugyanis nincs olyan állapotban az épület, hogy ott folyamatosan színházi előadások legyenek, de Budapestnek nincs is szüksége egy ilyen helyre, mert színházépület sok van a fővárosban. Ám olyan helyre szüksége van a kerületnek, ahol közösségi élet folyhat, ahol a fiatalok találkozhatnak, leülhetnek suli után, tanulhatnak, szakíthatnak és összejöhetnek. Kellenek külön klubhelyiségek, egy kis kávézó, egy hely, ahol filmklubot lehet csinálni, egy hely, ahol foglalkozásokat vezethetünk stb. Ez nyilván pénzbe kerül, ám annyi pénzbe nem kerül, mint amilyen elképesztő hasznot hoz. Azzal ugyanis, hogy mi nyolcmillió forintot öltünk bele az épületbe, sikerült a kerületben megfogni több száz fiatalt. Itt nem minket pénzelnek, se a kerület, se az állam, hanem a fiatalokat, akik később akár az országot fogják irányítani.
Hogy sikerül-e a tervet megvalósítani egy – másfél éven belül, reálisan gondolkodva azt mondom, nem, de nem lehet reálisan gondolkodni, tehát azt mondom, hogy igen. Számos építőipari cég ajánlott fel a segítséget, és reméljük lesz egy kis pénz is, hogy előrelépjünk. Az elmúlt év munkája bebizonyította, hogy hatványozottan fontos a mi munkánk.
-Kevesebb bemutatónk lesz a következő évadban, de a munkánk sokkal intenzívebb lesz. Egy darab megvalósításáról fog szólni minden, melynek a témája a demokrácia lesz. A célunk mindezzel kétirányú: az egyik, hogy a fiatalok megtanulják, megértsék, hogy mit is jelent mindez, a másik irány, hogy a saját kérdésünket szeretnénk feltenni a demokráciát ma élő és művelő, a mi generációnktól felfele élő magyaroknak, hogy valóban jól működik vagy sem a demokrácia. Kifejezetten jó ugyanis időről időre a kérdést feltenni a saját életünkkel kapcsolatosan. Így az évad elején bemutatjuk Shakespeare: Athéni Timon című drámáját, majd szakemberek bevonásával sok-sok workshopot szeretnénk rendezni, melyhez kapcsolódna egy konferencia. A fiatalokat folyamatosan be akarjuk vonni a munkába, havonta egy hétvégén lenne egy intenzív projektmunka, majd az évad végén szeretnénk egy másik előadást, ami az egész évad kutatómunkájából állna össze, mint saját darab. Az évadot pedig egy táborral zárnánk, ahol a fiatalokkal közösen hoznánk létre egy előadást. Azt szeretnénk, ha a demokrácia témakörében ők építenék fel a maguk által elképzelt társadalmi modellt, amit ők élhetőnek vélnek majd a saját életükben. Ha születik egyéb művészeti produktum, akkor azt a következő évadban utaztatnánk. Akkor tényleg azt mondhatnánk, a középiskolások beszélnek a középiskolásoknak a saját életfelfogásukról, társadalmi modellükről.
Természetesen, a korábbi darabokat szeretnénk továbbjátszani, ehhez azonban pénz kell. Most szájhagyomány útján tudnak rólunk sokan, tehát reklám nagyon jó lenne, ám erre nincs keretünk. Bár sokan megkeresnek, hogy játsszunk a városban bent, ám mi a Bázison akarunk a közönség elé lépni. Azt szeretnénk, ha idejönnének, itt tartanánk az előadásokat!!!!