„Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

A jeles eseményre elkísérték a családtagjai is. A boldogsága határtalan volt, hiszen hosszas hivatali eljárás végén végül megkapta, amire már nagyon régen vágyott.
-Eddig csak szavakban tudtam bizonyságot tenni magyarságomról, de most már egy okirat is bizonyítja ezt- mondta.
A jeles eseményre a családtagok is elkísérték hozzátartozóikat, így csaknem százan gyűltek össze a teremben. Borsos Katalin anyakönyvvezetőnek nemcsak az okiratok átadását, hanem az átvételét is volt alkalma megtapasztalni, hisz maga is kolozsvári.
Három, az alkalomhoz illő népdalcsokrot adott elő, majd következett az eskütétel: „Én, … esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”
László Tamás polgármester néhány szép gondolattal tette még ünnepélyesebbé a pillanatot. Egyebek mellett elmondta, hogy a jelenlévők mindig is magyar állampolgárok voltak, és csupán a történelem hozta azt, hogy eddig ezt csak a szívükben-lelkükben tudták érvényesíteni.
Az okiratok átadása előtt Borsos Katalin Széchenyit idézte: Boldog és gazdag ember az, aki a magyar nyelvet beszéli. Amikor Magyari Árpád került sorra, a polgármester őt külön is köszöntötte.
Magyari Árpád kérdésünkre elmondta, azért tette le a magyar állampolgársági esküt, mert most nyílt rá lehetősége.
-Itt nálunk Székelyföldön lassú a folyamat, mivel nagyon sokan vannak, akik igénylik az állampolgárságot. Ezért a rokonok segítségét vettem igénybe, általuk sikerült benyújtanom az igényemet a XV. kerületben.
Arra a kérdésre, hogy milyen érzések töltötték el az eskü letételekor, azt mondta, kicsit nehéz válaszolnia, nem tudja, hogyan lehetne szavakba foglalni.
-Először is boldogság töltött el, mert, mint erdélyi magyar eddig csak szavakban tudtam bizonyságot tenni magyarságomról, de most már egy okirat is bizonyítja ezt. Maga az érzés leírhatatlan, azt át kell élni!
A pohárkoccintást megelőzően az ünnepi eseményen Borsos Katalin Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét tolmácsolta, mellyel az amúgy is meghitt pillanatokat még ünnepélyesebbé tette.