Az idei évad utolsó bemutatójára készül a KoMa
Ma, április 26-án ismét premier lesz az Ady Endre utcai bázison, a KoMa színházban. A Prófétákat mutatják be, melyet mindjárt másnap megtekinthetnek azok, akik az ősbemutatóról lemaradtak.
„Az önpusztító emberiség a halálkanyarba érkezett. Végső reményként a Megmentő elérkezését várja… Majd eljön hozzá az, akire apái, ősapái és ősapáinak ősapái is vártak. Nos, mindenki békésen hátradőlhet, hisz a Próféta megérkezett… Azaz, a Próféták… Ugyanis ketten érkeznek” Összehívják hát a mindent eldöntő tanácsot: a három királyokat, akik köztudottan legjobb felismerői a valódi Prófétának. Hosszas tanácskozás után eldöntik, mi mentené meg az emberiség további sorsát. A megoldás egyszerű: az egyiket likvidálni kell, és akkor újra zöld az út a Paradicsomba.
A tét nem kisebb, minthogy a Kánaán jön el… vagy az Apokalipszis!”. Ez a zanzásított tartalma – ajánlója a Slawomir Mrożek nyomdokaiban haladva létrehozott Próféták c előadásnak. A Fekete Zsolt, Horváth Illés m. v. , Huzella Júlia m.v., Mohai Tamás, Lass Bea, Szabó Vera nevével fémjelzett darab idén az utolsó bemutatjuk lesz. Az év további részében az eddig is repertoárjukon lévő műsorokat tekinthetünk majd meg.
Vékes Csabát, a rendezőt az előkészületekről kérdeztem.
-A színpadon, vagy a rendezői székben érzed magad inkább a helyeden?
Nem lesz meglepő a válaszom, de itt is ott is. Avagy itt se, ott se. Ahány előny, annyi hátrány. De mivel a „színházasdit” nagyon szeretem, ezért mindkettő maximális boldogságot okoz.
– Miért éppen ezt a darabot, miért éppen most, miért éppen ezekkel a szereplőkkel, s miért pont te?
A darab színpadra állításért kiállt, annyira aktuális, és szomorúan humoros. A szereplők nagy fejtörést nem okoztak, hisz javarészt a koma színészi szerepelnek majd az előadásban, a két meghívott vendég, Juli és Illés, pedig régi, kedves ismerős, dolgoztam is velük már a múltban, jól kiegészítik a csapatot. Hogy miért én? Mert Peter Brook nem ért rá…
-A Lengyel Intézet miben segített, s hogyan „találtatok egymásra”?
Régi kapcsolatom van már a Lengyel Intézettel, még egyetemista évekből… Ők segítettek a kiállítás létrehozásában. Mind szervezés, mind anyagi téren. Nyitottak, együttműködőek.
-A kapcsolódó Mrożek karikatúra kiállítás a premieren kívül mikor tekinthető meg?
Minden előadásunk után!
-Eddig is előfordult, hogy a szó szoros értelmében etettétek a közönséget, de, ez azért más, nem egy-két falat, vagy zsíros kenyér… ki találta ki, hogy vacsora is legyen, és hogyan sikerült megszervezni? Pláne, ilyen olcsón, 900 Ft-ért?
-Egy finom vacsoránál nincs is jobb. Talán csak egy jó reggeli. Szeretnénk minél komplexebb élményt nyújtani a minket meglátogatóknak, ezért is a vacsi meg a kiállítás. De a darab is így kezdődik, hogy ne menjünk messzire.
– Nem ez az első rendezésed, sőt, nem is a második. Vagyis, van tapasztalatod-e téren. Hogyan látod a mögöttetek lévő munkát? Könnyű volt, nehéz, netán különleges?
Ami biztos, hogy jó hangulatú volt. Nagyon sokat nevettünk, és ez mindig jó. Ha szeretjük az anyagot, amin dolgozunk, akkor az látszódni fog a végeredményen is. De a java még hátravan. Még egy hét a bemutató, most vár ránk a nagyon komoly munka.
– Próbálj kicsit kívülállóként tekinteni a darabra, a bemutatóra. Objektíven, szerinted mire számíthat a közönség?
Egy izgalmas előadásra, Mrozek groteszk humorára, egy új KOMA bemutatóra.
– És szubjektven?
Nem látom át pontosan a helyzetet, már nagyon belefolytam. Drukkolok nekünk, pláne, ha ez az utolsó itteni bemutatónk…
Kapcsolódó linkek:
KoMa Bázis honlapja