Menu

Hittel teli gyermekévek

2012.04.13.

Energikus, és, amikor ránéz az ember az az érzése, hogy kifogyhatatlanok a lelki és fizikai tartalékai Molnár Bélának, a Keresztelő Szent János plébánia plébánosának, aki a Regnum Marianum közösség vezetője is egyben. Az ifjúságért végzett állhatatos munkáját állami kitüntetéssel ismerték el március idusán, aminek kapcsán beszélt nekünk a közösségről és a terveiről is.

Március 15-én vette át Navracsics Tibor minisztertől a Magyar Arany Érdemkereszt elismerést. Számított a kitüntetésre?
Csak a dolgomat végeztem, váratlanul ért a kitüntetés. Az indoklásban egyébként azt írták, hogy a több mint 40 éves egyházi szolgálatomért, a Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület vezetőjeként végzett ifjúságnevelő tevékenységemért kapom az elismerést.
Mikor választották meg az egyesület vezetőjének?
Tizenegy évvel ezelőtt, és azóta még kétszer választottak újra. Pont annyi ideje vagyok a házfőnöke a Regnum Marianum közösségnek, mint amennyi ideje ellátom a plébánián a plébánosi feladatokat.
Mondana néhány szót az egyesület tevékenységéről?
A Regnum Marianum közösség az 1900-as évek elején alakult, lelkes papok hozták létre az akkor még külvárosnak számító VII. kerületben a Városliget szélén. A szegény sorsú gyerekeket gondozták, próbálták megóvni őket az elkallódástól, gyakorlatilag ők nevelték őket.
A háború után minden egyesületet megszüntettek, és a papok nagy részét vagy börtönbe zárták, vagy eltiltották a papi munkától. Sokan azt gondolták, hogy a közösség megszűnik majd, de nem ez történt, ugyanis civil vezetők folytatták a munkát. Házaknál tartották az összejöveteleket, és mire elérkezett a rendszerváltás hatalmas, háromezres közösséggé fejlődött. Hitoktatást végeztek, közösségi munkát szerveztek, és mind a mai napig ez a tevékenység jellemzi az egyesületet. Ma is fontos része a munkának a táboroztatás, sportprogramok, játék, hiszen így az evangéliumot nemcsak beszédben, hanem az életmódban is hirdetik a vezetők. A szervezet jelenleg civil vezetőkkel, de papi hátérrel működik.
Az elmondottakból kiderül, hogy Önnek szívügye a fiatalok felkarolása, nevelése.
Igen, és a plébánián is ugyanezt végezzük, neveljük a gyerekeket, de nemcsak a hittant és miséket tartunk nekik, hanem például táborokat szervezünk számukra. A nyári gyerektábornak már hagyománya van, ezt egyébként idén is megrendezünk. Van olyan gyerek, akinek ez az egyetlen nyaralási lehetősége. Nagyon fontos nálunk a caritas munka is, a közösség odafigyel a rászorulókra, az idősekre, és segítik őket.
Milyen terveket szeretne megvalósítani a jövőben?
Az Ady Endre utcában van egy közösségi házunk, amit nagyon szeretnék felújíttatni, hogy a közösségi programoknak ismét helyet tudjunk adni. Ez volt régen ugyanis a plébánia közösségi háza, és otthont adott a cserkészeknek is. Annyit tudtunk elvégezni, hogy a tetőt rendbe hozattuk, hogy ne romoljon tovább az épület állaga. A belső részek azonban nagyon romosak, ezeket teljesen rendbe kellene hozatni.
Szeretném még folytatni a Mária Rádióban végzett munkámat. A rádióban állandó műsorom van szerda délelőttönként, amivel reményem szerint sok hallgatónak okozok örömet.