Családias ünneplés a Magyar költészet napján

Sokan voltunk, vagy kevesen, nézőpont és viszonyítás kérdése eldönteni. Mindenesetre, a programnak helyet adó Külvárosi Szalon teljesen megtelt. A tikkasztó meleg sem szegte kedvét az irodalombarátoknak, hogy megosszák kedvenc versüket a jelenlévőkkel. A szervezők ugyanis (korra való tekintet nélkül) mindenkit vártak, aki a Magyar költészet napját legkedvesebb magyar költője legkedveltebb művének tolmácsolásával szerette volna ünnepelni. Ilyenkor nem az előadás módja, a színészi véna, vagy az a lényeges, hogy a sorokat fejből citálja, netán felolvassa valaki. Ezen a rendezvényen a vers, és a költészet szeretete állt, s áll a középpontban.
Az első, bátor önként jelentkező szavaló, Udvardi Zsófi fejből mondta el József Attila Kedves Jocó! című versét. A könyvet már csak azért sem használta, mert olvasni még nem tud – óvodás. A továbbiakban azután a felnőttek is bátorságot gyűjtöttek, s az ifjabbakkal felváltva – akik némelyike többször is kiállt a közönség elé – szavalták, olvasták fel Petőfi, Móra Ferenc, Heltai, s számos hazai jelesünk számukra különösen kedves művét. Kedves színfolt volt, mikor az elsőként szavaló ifjú hölgy, Zsófi édesanyja, apró puskája segítségével Petőfi Sándor: A Nap című nyolcsorosát előadta. Mint mondta, ő maga nem egy verselő-előadó típus, de megígérte kislányának, ha szaval, hát ő is fog… Ebből is érezhető, mint az elejtett, bíztató fél szavakból, s abból, hogy a legtöbben ismerték egymást, hogy oldott, barátságos, már-már családias légkör uralkodott. Méltó a naphoz.
A díjkiosztás során megtudhattuk, a gyerekek számára készült totót tizenkilencen oldották meg, ebből heten maradéktalanul jó választ adtak. A felnőtt verzió tizenkét megfejtője közül nyolcan adtak tökéletes választ, míg a nehezített „inyenc” nyolc megfejtőjéből öten.
A szép díjakat – irodalmi kártyajátékokat, színházjegyeket némi pozitív irigységgel szemlélték, akik kimaradtak belőle. De, sebaj, hisz Magyar Költészet napja lesz jövőre is…
A pestújhelyi Batonay Andrásné családjával évek óta részt vesz a rendezvényen, s fejti a cseppet sem könnyű irodalmi rejtvényeket. Néhány nappal a program után kérdeztem, mi a véleménye róla? – Szeretjük, mert nagyon izgalmas… Vajon, sikerül –e mindenre megtalálni a választ? Így, amint megjelenik a totó, egyből nekifogunk. Már „megfertőződött” a lányom, a vejem is, és, bár idén egy kicsit nehezebb volt, mint korábban, különösen az „inyenc” verzió, azért, csak sikerült megoldani. Sok mindent nyertünk, a lányomék már voltak is a színházban az ajándék jeggyel, mi pedig májusban megyünk. Szóval, nagyon hasznos kikapcsolódásnak, szórakozásnak, jó dolognak tartom. Csak ajánlani tudom a részvételt másoknak is. –mondta.