Híradás a Föld – kétségbeejtő – állapotáról

Az asztrofizikus előadása a környezet károsításáról, az energia pazarlásáról, az erőforrások kiaknázásáról, kiapadásáról és emberi viselkedésünk következményeiről szólt. Ami biztos, a jövő nem a fogyaszd, vidd, és dobd el társadalmáé. A föld nagy bajban van. Azért utolsó óra a cím is, mert itt tartunk. Lehetőségeink egyre szűkülnek, s az idő multával egyre kevesebbet tehetünk a föld, és életünk megmentéséért. A föld egy bonyolult élő rendszer, mely valójában az emberi kísérletezés tárgyává vált. Van az USA-ban egy kutatócsoport, amely felmérte a huszonhárom nagy élőrendszer helyzetlét a földön. Élőrendszerek alatt az óceánok élővilágát, az esőerdők élővilágát, s hasonlókat értve. Kiderült, huszonháromból tizenötre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy az ember tovább élhessen a földön. Jelenleg ebből a tizenötből tíz már annyira károsodott, hogy kérdéses, átvészeli-e a további károsodásokat. Az élőrendszer, a föld elvan nélkülünk, de az ember nincs el a föld élővilága nélkül.
Az éghajlatváltozás tény, mérhető, s egyre inkább tesszük tönkre vele a jövőnket. Az ember szó szerint feléli a saját létfeltételeit, jövőjét. Mértéktelen formában termelünk ki a föld kincseit, és használjuk föl őket. Az élelmiszertermelés is olajra épül. Ha ezek az erőforrások megszűnnek, akkor nem lesz rózsás a helyzet. Az elmondottakból kiderült, sajnálatos módon az emberiség eddig nem tanult, -vagy legalábbis nem eleget- saját hibáiból A felsorolt érdekes tényeket, adatokat, természeti-történelmi példákat hallva minden bizonnyal még az is elgondolkozott a föld és az emberiség mai helyzetén, aki egyébként nem foglalkozik környezetvédelemmel. A Fenntartható Fejlődés Kutatócsoport vezetője kifejtette, egyre kevesebb az időnk, ha nem takarékoskodunk az energiaforrásokkal. Elmondta a véleményét arról is, hogy mi vezetett a világ pénzügyi válságához, ez hogyan hatott az olajárakra és milyen esélye van a jövőben az emberiségnek, ha továbbra is a fogyasztás növelésére törekszik. A jelenlévők megtudhatták, hogyan épül fel a természetes rendszer és a társadalmi rendszerek, illetve hogyan lesz ebből fogyasztói társadalom, mely önmaga alatt fűrészeli a fát, s hagyja is kidőlni.
A helyzet már most válságos. Ha jól mennek a dolgaink, lesznek unokáink, ha rosszul, nem is lesznek… A világban minden a természetre épül, mi is ennek a rendszernek a részét képezzük. Vannak olyan élő láncok, melyek jól működnek (ilyenek pl. a táplálék láncok). Az önszerveződő rendszerekben az egyensúlyban tartó féket az egymással való kölcsönhatások képezik. Ha nincsenek ilyen fékek, a rendszer „fölzabál” mindent, kiterjeszkedik óriásira, és végén összeomlik. Erre jó példa, ami Szent Máté szigeten, Kanada partjainál történt. A sziget zuzmóval és sirályokkal volt tele. Valakinek az az ötlete jött az ötvenes években, hogy rénszarvasokat telepít be. Hatalmas fejlődés indult, ugrásszerűen szaporodtak a szarvasok, hisz a sirályok és a rénszarvasok nem voltak kölcsönhatásban, jól elvoltak egymással. A fejlődés tartott mindaddig, míg az összes zuzmót meg nem ették a rénszarvasok. Aztán, egyszerre elfogyott a táplálék, és az első télen elpusztult az összes szarvas. Ez és számos hasonló példa, például a Húsvét szigeteken történteké bizonyítják, hogy az önszerveződő rendszerek addig tudnak szerveződni, jól működni, amíg van külső erőforrás bevételük. A gazdasági és társadalmi rendszerek ugyanilyenek. Esetünkben például az energia, az olaj, a gáz helyettesíthető be a zuzmóval… A gazdasági válságra vonatkozóan, korábban, pontos számadatokkal készített előrejelzését az élet igazolta. Mint mondta, látható, megyünk bele a gödörbe. Ha belegondolunk, teljesen egyet kell érteni az előadó egy felvezető kijelentésével: „Nem ígérek jót, csak, mint Churchill, vért, verejtéket és könnyeket…”
De, van kiút. Tulajdonképpen józan, emberi, és logikus. Gondoljuk és szervezzük újra az életünket, használjunk olyan energiaforrásokat, mint például a napenergia, égessünk biomasszát – amiből szerencsére Magyarországon van elég. Meg kell változtatni az olyan szokásokat, mint például a tarlók felégetése. Ha ugyanis ezt erőműben égetik el, energiát termelnek. Kiszámolták, az ország képes magát ilyen módon fenntartani – ha megteremtik hozzá a körülményeket. Fontos az is, hogy az emberek helyben maradjanak, dolgozzanak. Ne pazaroljanak energiát utazásra. Vagy, éppen, az Argentin körte behozatalára a boltokba. Szükség van az energia hatékonyabb felhasználására, az életmódunk átszervezésére. Ha ezeket megcsináljuk, túljuthatunk az előttünk lévő válságon. Erre néhány év van. Ami biztos, hogy csak nagy, együtt gondolkodó, együtt cselekvő közösség tudja elérni a változást. Össze kell fogni, mert egyedül nem fog menni.