BPXV > Hírek > Költészet, festészet, zene

Költészet, festészet, zene

2012.02.06.

Olyan jó, hogy ennyien itt vagyunk! Olyan jó, hogy van még igény a szépre! A legjobb pedig az, hogy a művészetek összetalálkoznak…B. Tóth Klára személyében.

S bár az Archullató című könyvbemutatón Dr. Deme Tamás irodalmár, egyetemi docens szóvirágokkal tűzdelt nyitó gondolatai, valamint Tóth Éva hegedűművész Telemann darabjainak tolmácsolójaként színessé tették az estet, a főszerep mégis a verseké volt. A költemények, szösszenetek, hexameterek és haikuk pedig egy nagyon kedves színművésznő, Molnár Ildikó prezentálásában hangzottak el.
Már a beköszöntő is formabontó volt, hiszen dr. Deme Tamás e szavakkal kezdte mondandóját:
-Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenkit ezen a mai szép karácsonyon.
A közönség máris odaszegezte tekintetét az irodalmárra. De hiszen, nincs is karácsony. Február van, február eleje.
Azután olyanok is elhangzottak, hogy: Malter leszek a kőtömbök között, és Szófordulatokban bővelkedő nap a mai. Ez valóban így volt, hiszen B. Tóth Klára sorait csak időnként szakította félbe egy-egy zene, vagy más szó. Egy ilyen kötetet ugyanis csak idézetekkel lehet bemutatni.
Az ember, ha lecsukja a szemét, színeket lát, ezt a sok színt. B. Tóth Klára a szavakkal és a színekkel foglalkozik- számos szakmában. A lélekkel foglalkozik- a lélekközelítéssel, rá a lélekkel teliség a jellemző. Ami nem véletlen, hiszen lelkész apától és költő édesanyától származik; van egy oldalbordája, a férje, aki- ha a szavakkal játszunk- a Borda nevet viseli és vannak a gyermekek, akik a művészetek területén találták meg szintén a helyüket.
A versekben saját élete, tárgyai elevenednek meg – dédnagymamát, családi örökséget, görög mitikus arcokat, személyeket idéz
Az Archullató című kötetében pedig mindenkiről szeretné lesöpörni, eltávolítani az álarcokat, hogy mindenki saját magát láthassa.
S hogy minderről hogy vélekedik az irodalmár Miklya Zsolt? A meghívón is olvashatjuk:
„Egy festő-restaurátor keze, úgy tűnik, ha belefog valamibe, elég kitartó. S mivel ismeri a festékrétegek természetét, hogy a felszín alatt gyakran értékesebb rétegek rejlenek, nem fél megpiszkálni a szövegrétegeket sem, várakozóan nyúl a felszín alá, a kéreg repedéseibe. Évek munkája – szenvedése, kínja és öröme, mosolya – volt, amíg a „vasárnapi költőből” egyszerűen csak költő lettél. Ünneplős versköntös és -orca, maníros beszéd felszíni rétege alatt felfedezted a mindennapok beszédrétegeit, az élőbeszéd pedig elvezetett elmúlt létek örökéig, úgy, hogy szinte kortársként csodálkozol rá dédmamád málló selyemruhájára, egy barokk oltárfestő elcsorgó festéknyomára, vagy Ariadné szakadozó fonalára, ami nem csak hiteget. S persze elvezetett saját léted mélyebb rétegeibe is, ahol a vers hirtelen vallató sugárrá változik, az arc én-mozaikja pedig széthullik, elemeire, és eltűnik egy füstalagúton át…”
B. Tóth Klára kötete 65 verset tartalmaz, melyet a szerző 6 grafikája tesz még tökéletesebbé.