Az égő jel – Bauer Sándorra emlékeztünk

Előzőleg leöntötte saját magát benzinnel, és megnyújtotta. Tettéhez tudatosan választotta azt az időpontot, amikor sokan – főleg diákok – tartózkodnak a parkban. Szemtanúk szerint mielőtt gyufát gyújtott volna, kijelentette: „Azért gyújtom meg magam, hogy tiltakozzam a szovjet megszállás ellen.”
Búcsúleveleiben is hasonlóan fogalmazott. Osztálytársának, Szilágyi Jánosnak szóló üzenetében a következők állnak: „…Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember… Tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki 19–én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.”. Szüleinek pedig azt írta:”…szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”
Két nap múltán elrendelték letartóztatását. Szoros őrizet mellett tartották az angyalföldi Honvéd Kórházban, ahol feküdt, de eljárni már nem tudtak ellene. Másnap, január 23-án meghalt. Bauer Sándor tudta mit tesz, a halálra készült. A borzalmas égési sebek törvényszerűen szenvedésteli halálhoz vezettek. De a hatalom kételkedett. Arra gyanakodtak, hogy valaki hozzásegítette a távozáshoz. Széles körű nyomozás indult, maradványait titokban megvizsgáltatták szakértőkkel. Rokonai, barátai, ismerősei után nyomoztak. Mint tősgyökeres rákospalotai család sarját, a Rákospalotai temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésére külön intézkedési terv készült. Kutyás rendőrökkel zárták le a helyszínt. Így a szertartás csendes volt, majdhogy nem titkos. A hatóság megtiltotta a családnak, hogy bárkit is értesítsenek, előírták a gyászbeszédben mi hangozhat el. A fejfára csak neve, születési és elhalálozási dátuma kerülhetett.
Mindez azért történt, mert a magát szintén felgyújtó csehszlovák fiatal, Jan Palach, akit Bauer Sándor búcsúlevelében említ, egész Prágát mozgósította. A város gyászba öltözött, s százezrek kísérték utolsó útjára.
Itthon ezt akarták elkerülni, és sikerült.
Bauer Sándornak sokáig a nevét sem igen ismerték. Évtizedekkel a halála után azonban oszladozni kezdett a homály. Napjainkban több helyen is kegyeletteli megemlékezéseket szerveznek áldozatos demonstrációja, illetve halála napján.
Édesanya, Vácz Auguszta 2000-ben hunyt el. Már nem élte meg 2001. október 17-ét, amikor fiának emléktáblát emeltek a Nemzeti Múzeum falán, Petőfié mellett. Tavaly, május elseje óta pedig utca viseli Bauer Sándor a nevét a VIII. kerületben.
A kerületben idén január 24-én, délután fél négytől, a Rákospalotai Köztemetőben lévő sírjánál emlékeztünk meg Bauer Sándorról. László Tamás polgármester köszöntötte a jelenlévőket, majd elmondta, immár hét éve, hogy ilyentájt emlékezni érkezünk, érkezik ide. Felidézte Bauer Sándor alakját, tetteit, az emberi oldaláról megközelítve, egy kicsit a bőrébe bújva, elképzelve egy napját, azt a napot. Egy egyszerű fiatalemberét, aki nem mindennapi tettet vitt végbe. Aki reggel felkelt, mint máskor, de azután csupa olyasmit tetet, alaposan megtervezve, készülve a tettére, amit nem szokás. Például, benzines palackokat tett a táskájába. Aztán, elindult, „hogy jelzést küldjön a világba. Az életét adta, hogy ma is világító jellé váljon”-mondta. Majd hozzátetet: Bauer Sándor 43 éve halott, és még most is csak hatvan éves lenne. Az emléke kevesekben él, de ma olyan világban élünk, amelyben a legnehezebb kérdés az áldozat hozatal kérdése. Az emberek gyakran felteszik maguknak a kérdést, miért tennének csak egy kicsit is többet a szükségesnél, miért tennének másokért? Így Bauer Sándor példája még lényegesebb. Mellette minden eltörpül, mert az életét adta, hogy a szabadság érvényre juthasson. A sírján gyújtott gyertyák csak visszfényei az általa gyújtott tűznek, de tán bennünk is föllobban valami a gondolataiból most, ha felidézzük az utolsó napjait.
Amíg a jelenlévők mécseseket gyújtottak, és virágokat helyeztek a sírra, Gáspár Gutmann Gábor szólt néhány szót. Az idős úr az egykori Csehszlovákiában járt egyetemre, majd ott dolgozott sokáig. Jelen volt Jan Palac temetésén, és a róla való megemlékezéseken. Most egy onnan hozott, régi, s eddig el nem mondott üzenetet tolmácsolt, két nyelven, önmagát fordítva. „Tisztelt Látogatók, Urak, és Hölgyek! Üzenem Sándoromnak, mert mi azt már tudjuk, és átéltük, és általunk az egész világ, hogy hőstettünkön keresztül, súlyos áldozat árán, mi győztünk!

Kapcsolódó cikkek:
Életét áldozta

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képgaléria: