Örökzöld Erkel hagyaték

Ennek kapcsán a Csokonai Művelődési Központban Somogyváry Ákos karnagy, két együttes művészeti vezetője érdekes, újdonságokat is tartalmazó előadást tartott január 28-án a Himnusz megzenésítésének körülményeiről. De, hogyan juthatott ezen ismeretek birtokába? Erről is kérdeztük a karnagyot.

Honnan az érdeklődés Erkel Ferenc művei iránt?
Anyai ágon a zeneszerző szépunokája vagyok, ez az ötödik generációt jelenti.
A pályaválasztásban mennyire befolyásolta a szépapa személye?
Egyáltalán nem. Gyerekkorom óta tudtam róla, hogy kicsoda, de nem miatta választottam a zenei pályát. Első osztályos voltam, amikor az énekórára bejöttek a XII. kerületi zeneiskolából „toborozni”. Nekem akkor a cselló nagyon megtetszett, és elkezdtem ezen a hangszeren tanulni a zeneiskolában.
A zeneszeretet ellenére nem konzervatóriumban érettségiztem, hanem gimnáziumban. Annak ellenére is, hogy ennek megvolt a böjtje, hiszen a zenei szakközépiskolába járó zenészpalántákkal ellentétben sokkal később kezdtem tanulni szolfézst, zeneelméletet, zongorát, viszont a közismereti tárgyakból alaposabb tudásra tettem szert, mint a velem egykorú konzit végzettek.
A középiskola után felvettek az egri tanárképzőbe ének-zene-történelem szakra, és ezzel párhuzamosan bejutottam az ELTE főszakos karvezető-énektanár szakára is. Végül az utóbbi mellett döntöttem.
Karnagyként közreműködött Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján tartott ünnepségen.
Az évfordulón, tavalyelőtt a Hadtörténeti Múzeumban szólaltattunk meg kevéssé vagy egyáltalán nem ismert Erkel kórusműveket Lakner Tamás kollégám Bartók Béla Férfikarával, egykori tanárom Mindszenty Zsuzsánna Musica Nostra Nőikarával, valamint a MÁV Szimfonikus Zenekarral közösen. Az előadás koncertmestere feleségem, Varsányi Erika volt. A hangverseny fénypontját jelentette a Magyar Cantate előadása, ugyanis ezt a művet 1867-ben mutatták be utoljára. A darab eredeti kottáját a Marosvásárhelyen élő, szintén Erkel leszármazott Szőnyi Zoltán őrzi, ő ezt másolatban a rendelkezésünkre bocsátotta, amiből elkészíthettük a „friss verziót”.
Részint a koncert anyagából tavaly CD is készült, amelyet az idei International Classical Music Awards „ICMA” versenyén – egyedüliként Magyarországról – beválasztottak kategóriája legjobb tíz felvételébe.
Eltökélt célja, hogy ápolja az Erkel zenei örökséget?
Erkel és pályatársai Himnusz-megzenésítésének és több kórusművének a zenekari anyaga fellelhető nálam, és arra törekszem, hogy ezeket minél szélesebb körben ismertté tegyem. Az iskolákban egyébként megtalálható az a CD lemez is, amelyet 2000-ben készítettünk Hymnus-Szózat címmel a Szent Alberik Kórussal és a MÁV Szimfonikus Zenekarral közösen. Ezen megtalálható a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatra érkezett művek egy része, és első számként egy mindenki számára könnyen énekelhető Himnusz is. Azért nem tudtuk feldolgozni az 1844-ben kiírt pályázat teljes, 13 pályaműből álló anyagát, mert az utókor számára mindössze öt megzenésítés maradt fenn.
Tanár is és karnagy is. Hogyan tud mindkét feladatnak megfelelni?
Félig tréfásan úgy szoktam mondani, hogy hétköznap tanár vagyok, hétvégén pedig karnagy. A feleségemmel közösen 25 éve alapítottuk meg a Caritas Collecito Kamarazenekart, ezen kívül 15. éve vezetem a Budai Ciszterci Szent Alberik Kórust. De ha van felkérés, akkor más kórusokkal is szívesen dolgozom együtt, és ha hívnak, nagyon szívesen beszélek Erkel Ferenc műveiről, valamint egyéb érdekességekről a zenét szerető hallgatóságnak.