Emlékek Bozzi úrról, a színészkirályról

A hatalmas színészóriás – ki hinné – 80 éves lett volna idén szeptember 6-án, ám a sors úgy határozott, hogy földi létét 45 éves korában befejezze.
Az ő alakját, személyiségét megidézni szerencsére nem oly nehéz feladat, hiszen számos celluloid őrzi szavalatait- mint például: Ady Endre, József Attila sorai-, megmaradtak az utókornak a filmszalagok is, melyekről többek között Krúdy: Szindbádja, Karinthy Frigyes alakja az Utazás a koponyám körül című műből szól hozzánk, de épp így Thomas Mann Marió és a varázsló című regényének Cipolla varázslója, illetve Bozzi úr is visszaköszön a „színpadról”. Ám csak képletesen, hiszen 1976. június 4-én máig tisztázatlan okból öngyilkosságot követett el Balatonszemesen.
Holl Zsuzsa és Végh Péter színművészek pedig 2011-ben arra vállalkoztak, hogy Latinovits Zoltán születésének 80. évfordulója alkalmából megidézik a színészóriás szellemiségét, küzdelmeit, gyötrődéseit a Ködszurkáló önéletrajzi regénye és a Verset mondok című kötetei segítségével.
Az Újpalotai Közösségi Házban tartott előadáson így – ha csak a vásznon – megjelent Latinovits, aki Petőfi Sándor. Szülőföldemen című versét tolmácsolta a tőle megszokott ízes, szép, magyar beszédével, majd „megjelent” és megszólalt a színészkirály édesanyja, Gundel Katalin épp úgy, mint Ruttkai Éva színművésznő, a barát, a társ, a szerelem és természetesen, maga Latinovits is. Közben a sorok, az idézetek, a versek, a történetek segítségével végigkövethettük azt az életpályát, amely a betanított munkásból építészmérnöki diplomával a kezében Debrecenbe szerződött segédszínészi léttől a világot jelentő deszkák szinte „feldarabolásán” át vezetett a többek között a Vígszínházon át az akkori Fővárosi Operett Színházig, ahol a Bozzi nevű kutya a szakadék szélén áll és énekel, majd egy kicsit meghal. És alig telik el 2 hónap, a kicsit meghalás igazi repüléssé, elmúlássá, tovatűnéssé válik.
„Menjünk hát, menjünk cudar temetőkön,
Adj’ Isten, holtak, mi még más mezőkön
Taposunk rongyos, vén piros csizmánkkal,
Vérben pirulni egy véres világgal.”
Ezek azok a sorok -Ady Endre: Két kuruc beszélget című versének utolsó sorai-, melyeket Latinovits még szalagra mondott a Magyar Rádióban 1976. június 3-án, majd másnap már az égben találkozott Adyval, József Attilával és a többiekkel.

Kapcsolódó video:
Latinovits Zoltán Petőfi:Szülőföldemen című versét szavalja