Emlékezzünk a hősökre!

Évekkel ezelőtt alakult ki az a hagyomány, hogy az emléktábla felett a Hartyán Nevelési-Oktatási Központ vállalt védnökséget, idén is az iskola két tanulója (Széchenyi Vivien, Sehata Omar Valid) tartott egy rövid megemlékezést miután Nuridsány Zoltánné, a kerületi Örmény Kisebbségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Miután az időjárás igencsak szeszélyes volt, így az elmondani kívánt beszédét papíron adta oda minden megemlékezőnek. Ezen a következőket olvashatjuk:
-Még ma is csak kevesen tudják, hogy a magyar nép tiszteletreméltóan hősies harcában, 1848-ban számos örmény is részt vett, lelkesen és önfeláldozóan támogatva a szabadságért vívott küzdelmet. Azon a szép tavaszon Erdélyországban, ott is főként a többségében örmény lakta Szamosújvár és Erzsébetváros követei az országgyűlésen Magyarország és Erdély uniója mellett döntöttek.
Nem sokkal később, amikor az új Kossuth bankókra kellett a fedezet, habozás nélkül nyitották meg pénztárcáikat, ekkor már nemcsak e két város lakói, hanem Kolozsvár tehetős, és szegényebb módban élő örményei is. Úgy érezték, honpolgárai ők annak a hazának, amelynek oltárán szívesen áldoznak.
A szabadságharc zivataros idején pedig vérükkel öntözték azt a földet, amely otthont adott nekik. Az örmények kemény munkával és nagy hozzáértéssel űzték a kereskedést, sokuk nagy vagyont is gyűjtött. Ezek a családok később magyar nemességet vásároltak, vagy kaptak az államkincstár gyarapításáért, a nemesség pedig, kötelezett. Földbirtokot vásároltak, gyermekeiket taníttatták, s ők később jelentős tiszteket töltöttek be szűkebb hazájukban, nem egy közülük a vármegye alispánja, szolgabírója, sőt, fő¬ispánja lett. A magyar nemessé vált örmények erős szálakkal kötődtek a liberális eszmékhez, s fennen hirdették a polgári átalakulás szükségességét. Könnyen utat találtak hát ahhoz a vezető közeghez, amely a reformkor küzdelmeit irányította, s minden fenntartás nélkül csat¬lakoztak a forradalomhoz és a szabadságharchoz. Tették ezt minden feltétel
nélkül, büszkén adva fiaikat a honvédseregbe.
E seregben tiszti rangban szolgált Kiss Ernő, Lázár Vilmos, Czecz János, s mellettük még hetven, nemesi családból származó örmény. Ők azok, akiket méltatlanul elfeledtek, nevüket nem őrzik a történelem lapjai. Az országos hírnévre szert tevők mellett pedig voltak sokan, akik életüket és vérüket áldozták a szabadságért. Ilyen volt például Lukács Dénes, a honvédtűzérség megszervezője, és parancsnoka, akit szintén halálra ítéltek, ám kegyelmet kapott. Nem tudni, vajon Ferenc József- akit Lukács tanított lovagol¬ni – járt-e közben az érdekében, vagy Haynau „legendás” fejfájásainak egyike volt ennek oka, mindenesetre halál helyett hat évet töltött el a komáromi vár kazamatáiban, talpig vasban. S ott volt a szamosújvári főbíró fia, Novak Tivadar. Ő volt a budapesti nemzetőrség főhadnagyi rangban szolgáló segédtisztje, akit Windishgraetz azért lövetett főbe, mert csá¬szári katonákat próbált meg átcsábítani a szabadságharc oldalára. Még kevesebbet lehet tudni a szabadságharc örmény közkatonáiról, pedig voltak számosan. A városok az előírt kvótán túl – 127 lakosra két újoncot kellett küldeniük a seregbe -jóval több katonát áldoztak, sokan önkéntesként vonulva be. A korabeli feljegyzések szerint számuk meghaladta a kétszázat, s a harcokból soha nem tértek vissza. Néhányuk neve vált ismertté csupán, köztük a Szentpéteri testvéreké. Ferenc. Imre és Miklós 1849-ben már nem éltek, a had¬megye parancsnoka, Cserey ezredes a magukra maradt szülőknek állami segítséget ajánlott fel. Az apa büszkén utasította vissza az ajánlatot, mondván: Vagyonomat három fiam képezte. Örvendek, hogy mind a hármat a haza számára nevelhettem, s büszkít a tudat, hogy mind a három vérét a hazáért ontotta. A főtisztek közül a legizgalmasabb egyéniség az a Kiss Ernő, akit Mária Terézia emelt nemesi rangra. A família a legtehetősebbek közé tartozott, fiuk ennek megfelelően a monarchia legelőkelőbb iskolájában, a bécsi Theresiánumban végezte tanulmányait. Katonai pályáján gyorsan haladt előre, 1845-ben már ezredes, a 2. hannoveri huszárezred parancsnoka. Ekkor saját pénzén az ezred egyik századát díszegyenruhába öltöztette, s elvitte a deli legényeket bemutatni Ernő Ágost királynak. Kiss Ernő gáláns természetű volt, könnyedén bánt a pénzzel, kisebb és nagyobb kölcsönökkel segítve ki például Haynau bárót is. aki később sehogyan sem akart emlékezni erre a gesztusra. 1848-ban az egyetlen magas rangú tiszt, aki csatlakozott a szabadságharchoz, 1849-ben már altábornagy, ami¬kor országos főparancsnokká is kinevezik. A világosi fegyverletétel után elsőként állították Aradon hadbíróság elé. Czecz János katonacsaládból származott, érthető tehát, hogy maga is ezt a hivatást választotta. A bécsi Földrajzi Intézet katonai térképészeti osztályán dolgozott, s innen vitte őt magával Mészáros Lázár, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, hogy megszervezzék a minisztériumot. 1848-ban Bem tábornokkal közösen szervezték újjá a szétbomlott, zilált erdélyi sereget, amellyel karácsony első napján győztesen vonulhattak be Kolozsvárra, majd egész Észak-Erdélyből kiverték a császáriakat. Sikeres csaták hőse volt ő. 27 évesen nyerte el a tábornoki ki¬nevezést. A szabadságharc bukása után külföldre menekült, ahol megírta az erdélyi hadjárat történetét. Ezután Argentínában telepedett le, Buenos Aires egyik főterén lovasszobra emlékezett arra, hogv távol a hazától is megállta a helyét. 82 évesen hunyt el, sírja az argentin főváros katonahősök temetőjében van. Lázár Vilmos tizennyolc esztendősen katonai pályára lépett. 11 évi szolgálat után vált meg a seregtől, s civil foglalkozást választott. A honvédsereg alakításakor zászlóalj főhadadnagy, nagyon hamar önálló hatáskört kap. Felső-Magyarország védelmét bízták rá. Bem parancsára a vesztes temesvári csata után még megpróbálta a széthullott sereget ismét egybe fogni, ám Világos után ő is megadta magát. A „győztesek” a legbűnösebbek kategóriájába sorolták Lázárt, ám amiért letette a fegyvert, kegyelemből kötél helyett golyó általi halálra ítélték.
A legszebb tavasz 163. évfordulóján tisztelegjünk hát a szabadságharc örmény tisztjei és közkatonái előtt.
A rövid műsort követően a megemlékezés koszorúi is az emléktábla alá kerültek, miután Nuridsány Zoltánné köszönetet mondott Szűcs Tamásnak, a Hartyán NOK igazgatójának és Gulyás Gabriellának, a Hartyán NOK szabadidő-szervezőjének, hogy évek óta sikeres és szoros kapcsolatban dolgoznak együtt az örmény önkormányzat képviselőivel, valamint köszönetet mondott Nagy Előd festő- és éremművésznek, aki Kiss Ernő bronzplakettjét készítette el.