A tegnaptól a holnapig – konferencia a Javítóintézetben (Helyi Téma 2010. november 22-i, 47. heti számából
(képes beszámoló a cikk végén)

A konferencia mindkét napján érdekes, tanulságos előadások hangzottak el, melyeket a növendékek műsora tett még színesebbé. A kávészünetekben, állófogadáson elegánsan felötözött, kifejezetten udvarias, figyelmes, intézeti lányok szolgálták fel a süteményeket, gyümölcsöt, a konferencia záróeseményén, a gyermekvédelmi múzeum megnyitóján a pezsgőt is.

A megjelentek szekcióüléseken, kiscsoportokban is kicserélhették tapasztalataikat az előre megadott témákban. Érdekes színfoltja, egyfajta áttekintése volt a kétnapos konferenciának a pénteki kerekasztal beszélgetés a speciális gyermekotthoni ellátásról. Ezek közül – a hely hiánya miatt – három észrevételt próbálunk meg ismertetni.

Dr. B. Aczél Anna házigazda elmondta, hogy a javító intézetek olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik antiszociális, neurotikus habitusuk miatt nehezen illeszkednek be a normál intézetekbe. Ezeknek az intézményeknek az a célja, hogy a gyerekek legfeljebb két év alatt visszakerüljenek eredeti környezetükbe, vagy családjukhoz. Az előadó, a koncepciót, a visszahelyezhetővé nevelést végiggondolandónak tartotta, mert erre valójában ritkán került sor. A javítóba érkező gyerekek beilleszkedése nagyon nehéz, és ha végre megszokták új helyüket, jön az újabb stressz, a kikerülés, a visszahelyezés eredeti környezetükbe. Ez utóbbi kérdés alapos vizsgálatát javasolta.

Dr. Laczkovics Mária ügyész, a jogszabályi háttér hiányosságára mutatott rá, melynek betartását sem mindig sikerül elérni. Üdvözölte, hogy a fenntartó pszichiátriai helyek létrehozásán fáradozik, mert a gyerekek egy része, akár 50%-a beteg, nem nevelésre, hanem inkább gyógyításra szorulnak. Az előírt két év helyett előfordul, hogy különböző indokokkal akár öt évet is az ilyen intézményekben tartózkodnak egyesek. A jelenlegi 624 magyarországi férőhely sokszorosára lenne szükség. A gyermekvédelmi rendszernek úgy kellene működnie, mint a jó szülőnek, igen is korlátozhatja a renitensen viselkedőt a szabadságában, ám ezt a házirend helyett pontos szabályokba kellene foglalni a várható következményekkel együtt.

Dr. Radoszláv Miklós szerint nem a rendeletekkel, szabályozókkal van a baj, hiszen két évig tartott a kidolgozásuk. A gond a szemléletünkben van, hogy csak intézményes megoldásban gondolkodunk ahelyett, hogy szinte gyerekenként egyedi megoldást keresnénk, ami persze nagyon költséges. A tapasztalata szerint az élménypedagógia a sikeres. Az iskoláztatásra akkor van lehetőség, ha egyáltalán oktatható a gyerek, tehát arra kell felkészíteni, hogy akarjon tanulni. Hiba, hogy nem vizsgáljuk, hogy a bajban levő gyerekeknek mire van szüksége. Meg kell keresni azt a kicsi közös részt, amelyet mi is, és a gyerek is ugyan úgy gondolunk, ennek a mentén kell elkezdeni a munkát, ettől leszünk hatékonyak és nem a saját normáink szerinti gondolkodástól. Ehhez persze a jelenleginél sokkal differenciált ellátó rendszerre van szükség…

A további érdekes gondolatok elhangzása után, a növendékek a századforduló hangulatát idéző táncos műsort adtak elő. A konferencia ezt követően állófogadással zárult.

A nap záróeseményeként Munkácsy Gyula, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum igazgatóhelyettese megnyitotta az Intézet területén, ám külön bejárattal bíró gyermekvédelmi múzeumot.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)