Menu

ABSZTRAKT, ABSZTRAKCIÓ
(képes beszámoló a cikk végén)

2010.11.22.

Digitális Fotóműhely kiállítása nyílt meg a fenti címmel november 10-én a Csokonai Művelődési Központban. A kiállítást Rátki János a kör vezetője nyitotta meg.

absztrakt: elvont, nem képi, azaz képtelen
absztrakt: abszurd akt, abszcinens traktor…
absztrakt: kivont karddal a képi valóság ellen
akciós absztrakció: a drága csomagolástól mentes meztelen valóság
gyaksztrakt (gyakori gyatraság): „a művész azt akarta mondani…” (de nem sikerült 🙂

A fotóban eljutni a hiteles absztrakt képhez az egy nagyon finom és érzékeny lelki folyamat, amit nem lehet vezényszóra csinálni. Vezényszóra lehet portrét, aktot, házat, sokmindent fényképezni, de szerintem „absztrakt fotót” nem. Egy művészi értékű absztrakt fotó nekem egy művészi értékű fotó.

Nekem minden olyan kép, műtárgy, szobor, vagy fotó, mely nem a környezetben elsősorban látható dolgokat ábrázolja, hanem vagy belülről származó, a művész u.n. „belső” képei (pl. geometrikus festmény), vagy olyan módon ábrázolt, átformált valóság, ahogy azt csak az alkotó látja… (pl. makro fotó, mely felismerhetetlen részletet mutat…)

Az én felfogásom szerint az absztrakt ábrázolás fogalmába bele tartozik minden ami nem a természet utáni leképezést jelenti, kivéve a fotográfia ábrázoló művészetében, mivel ahhoz hogy valamit leírhassunk, ahhoz nem lehet kikerülni azt a világot, aminek a fotográfus részese. A természet utáni képzelet címmel maga után hagyott egy-két gondolatot Henri Cartier Bresson: A fényképezőgép az intuíció és a spontaneitás szolgálatába állított eszköz. Szerinte: Az eszköz szabta határok és saját magunkon való túllépés egyaránt szükséges a keresetlenséghez. A fényképezőgép a pillanat ura, aki képben kérdez és képben válaszol.

Számomra azt jelenti , hogy mindent lehet. Semmi nem köt , hiszen ez határ
nélküli elvonatkozás.
Az absztrakt művészet szinte mindent megenged magának.
Szemtelen szabályok nélküli – vagy saját szabályokat meghatározó.

Minden mű létrejöttének alapja az absztarkció, mivel a természetben előforduló formákat a művész átírja, absztahálja ahhoz, hogy meg tudja jeleníteni. Mintegy átszűri saját magán és a kész műben ő is jelen van, nem csak a kiindulási forma.

Az absztrakt művészet teljesen elszakad a való világtól. A művész egyéni gondolatait, érzéseit jeleníti meg nonfiguratív formában. Számtalan ága és megjelenési formája van, ezt nem is lehet ilyen röviden összefoglalni.

Érdekes, hogy amíg az absztrakcióig már az őskorban is sikerült eljutnia az embernek barlangfestmények vagy anyaszobrocskák formájában, addig az absztrakt művészetre a XX. századig várni kellett. Az emberben hihetetlenül erős a kényszer, hogy konkrét valamit ábrázoljon. Bárki, aki először kezd alkotótevékenységbe, akár a gyerekrajzokra gondolunk, akár az amatőr „művészek” első szárnypróbálgatásaira, mindig ott a szándék valami létező leképezésére.

Általánosságban az „elvont” szó jelentéséből adódóan adja magát, hogy az emberek valami „elvontra” gondoljanak, de szerintem nem mindenképpen jó szó ez, hiszen mi van akkor, ha egy elméleti konstrukció van a mű mögött, s maga a mű nem „elvont” képi jelekből áll, hanem nagyon is konkrét.

Ha egy művészeti elméletnek megfelelően hozunk létre jobb híján absztraktnak mondott képet, de a kép maga jól definiálható elemekből épül fel, mint például sok színű lefolyt olajfestékek a vásznon, itt a kép maga egy elméleti konstrukciónak megfelelően absztrakt, nem felismerhető a kép elsődleges jelentése, de aki ismeri az elméleti hátterét, az definiálni tudja.

A legtöbb „absztrakt” kép, amire az emberek ezt a szót használják, az egy olyan alkotás, melyről nem lehet megmondani, hogy konkrétan mi, de szerintem ennek nincsen köze szorosan véve az absztrakthoz, annál inkább az összevisszasághoz, vagy gondolati űrhöz, melyet „absztrakt” képi megoldás mögé bújva tüntetnek el a művészek.

Szerintem azért is nehéz az absztrakt képek létrehozóit „leleplezni”, mert általában a befogadót magára hagyják, s ha nem jönnek rá az emberek arra, hogy mi a nagy büdös mondanivaló, akkor könnyen azt lehet nekik mondani, hogy „csak te” nem jöttél rá, és teszünk egy valóságos vagy gondolati félmosolyt. Ez (is) idegenítette el a mai befogadókat a kortárs művészettől, mert túl sok benne az olyan elem, melynek értelmezéséhez komolyabb elméleti tudásra van szükség és könnyen hülyévé válhat az ember.

Nem hinném, hogy a 20. század „hozta létre” az absztrakciót, inkább újrafelfedezte, és bontotta ki jobban. Amikor Mondrian megfestette azokat a gyönyörű fehér négyzeteit, téglalapjait, melyek fekete vonalak mentén rendeződnek, akkor tulajdonképpen pl. Manhattant ábrázolta felülről, biztos vagyok benne és bizonyítani is lehet, hogy az első világháború után elterjedt légifelvételek gyakoroltak rá ilyen hatást.
Viszont mi van akkor a 18-19. századi perzsaszőnyegek egyik mintájával, az „elefántláb” mintával, mely szintén erre épül?

Absztrakt számomra egy a valóságtól elvonatkoztatott formai látvány,játék.
Szerintem absztrahálni annyi, mint lebutítani, pontosabban egy adott képet átalakítani, elvonatkozatni. Az absztrakt kép nem megszokott a szem számára, hanem kihívást jelentő formai világ, amit meg kell fejteni, mert első ránézérsre nem mindig egyértelmű.

A lexikoni jelentéstől nem lehet eltekinteni, mert akkor mindenki nyelvújító lenne, de nekem az absztrahál elvonatkoztat, a képi vagy mondanivalóbeli elsődleges jelentéstől/konvenciótól való eltérést elvonatkoztatást jelenti.

Absztrakt kép, tárgy, fotó – na ez már fogós lesz: nekem per pillanat az amikor látok valamit és egyből másra gondolok. Tárgyban absztrakt lehet a fából vaskarika is.
Félek, hogy a lelki állapotomtól függően mindig egy kicsit más. Röviden, a vizuális absztrakció látható dolgok láthatatlan lényege, látható formában.

Nyilván valami esszencia, egy “Jelenség, Tárgy, Kép” önmagán túlmutató, általános üzenete, ami magából a “Jelenség, Tárgy, Képből” származik.
Aki elköveti az absztrakt “Jelenség, Tárgy, Képet” az szubjektív szűrőként működve teszi ezt, és a számára fontos lényeget veszi ki, írja át.

Néhány jellemző a működő és IGAZI absztrakcióról:
Az igazi absztrakció sosem üres fecsegés! … vagy elbújás a „letisztult látvány” mögé.
Az absztrakt Jelenség, Tárgy, Kép nem feltétlenül egyszerűbb, letisztultabb, mint a kiindulási Jelenség, Tárgy, Kép.
Mindig egy „átírási” folyamat vége.
Nem CSAK logikai, racionális formában létezik, csak ezt könnyebb leírni, kibeszélni.

Az absztrakt számomra azt jelenti, hogy VALAMIN KERESZTÜL SZŰRNI, NÉZNI, ez lehet egy tárgy, egy élőlény vagy akár egy gondolat is.

Absztrakció, nekem egy képességet jelent. Azt, hogy az ember képes az általa érzékelt világot, valamilyen eszközzel leképezni és valami mást átadni belőle, aminek a jelntése vagy az érzete emlékeztet vagy felidéz vaklamit az eredeti élményből. Szerintem absztrakció nem csak a nonfiguratív művészetet jelenti, hanem bármilyen szándékos alkotás az absztrakció.

Számomra az absztrakt-absztrakció azt jelenti, hogy a természetes formák nem szokványosan jelennek meg. Elvontat jelent. Másodlagos értelmet. Vagy belevitt értelmet, ami már teljesen független az eredetitől. Ez érvényes a fotóra, de a nyelvre is. Tehát az absztrakció „teremtő” tevékenység is.

Az absztrakt művészet az ábrázolás mozzanatait a műből és a művészi munkából kiküszöbölő, hagyományos természetelvű művészettel szembehelyezkedő, természeti motívumokra még csak nem is utaló képzőművészeti irányzatok gyűjtőneve.

Elvont, elméleti, gondolati. A valóság összefüggéseivel nem törődő, a szokásos formákat megbontó.

A valóság törvényszerűségeitől, összefüggéseitől tárgyi formáitól elszakadt alkotói módszer. A formák, alakzatok, fény és árnyék, valamint színek játéka sokszor eredményezhet nagyszerű felvételt. Csak jó szemre van szükség és a leghétköznapibb tárgyakból vagy egy mindennap látott és unalomig ismert épület egy részletének kiragadásával, remek fotó készülhet, melyet nézegetve – és ez a lényeg – az ember sok mindenre asszociálhat, elsőre nem is biztos, hogy rájön a szemlélő, hogy mit ábrázol a kép.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló