Menu

Az emlékük megmarad
(képes beszámoló a cikk végén)

2010.11.05.

Emlékezz a halálra! Memento mori! Így szól a középkor figyelmeztetése, és ezt a latin nyelvű mondatot olvashatjuk a temetők kapuin. De van olyan hely, ahol bár a korábbi évtizedekben családtagjaink, barátaink, ismerőseink nyugodhattak a földben, ma már egy lakótelep áll a hajdani temető helyén. Így van ez Újpalotán, ahol a Hartyán közben, a hajdani pestújhelyi temető csak a múlté.

Az emlékezés azonban nem veszhet a múltba, így évek óta a Pestújhelyi Pátria Közhasznú Egyesület november elsejére megemlékezést szervez a ma már újpalotai lakótelep közepére, ahol elődeink nyugodhattak egészen 1969-ig, a temető felszámolásáig. Azonban ahogy ez a múltba révedés éveken keresztül egy fa mellett volt, tavaly megváltozott. 2009. novembere egy igazi emlékhelye őrzi szeretteink emlékét: egy emlékkő, rajta a felirat 1909-1969-2009. Az évszámok magukért beszélnek: Pestújhely éppen tavaly ünnepelte önálló községgé való válásának 100. évfordulóját, míg a köztes évszám a temető megszűnésének időpontja.
Az idei megemlékezésen dr. Mészáros Balázs erre az alkalomra írt a Pestújhelyi temető emlékére írt virágénekét hallhattuk, felcsendültek Ratkó József gondolatai Vennes Emmy színművész tolmácsolásában, Kosztolányi Dezső sorai Muraközi Fanni felolvasásában, illetve Mogyorósi Fanni furulyázott.
László Tamás polgármester az egy évvel ezelőtti emlékkő avatásának előzményeit idézte fel szavaiban, amikor arról beszélt, hogy az építésben, a hely kialakításában résztvevő közmunkások milyen felelősségteljesen végezték dolgukat. Elmondta, hogy az emlékhely kialakításával céljuk volt az is, hogy a két városrészt (Pestújhelyet és Újpalotát) valamilyen módon egyesítsék. Örömét fejezte ki azzal, hogy bár a környéken számos falfirka, rongálás nyomai láthatóak, ezt a helyet senki nem bántotta. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a közelben lévő Hartyán Nevelési-Oktatási Központ diákjai védnökséget vállaltak az emlékhely felett és ápolják, gondozzák.
Repcsik Gyula, a Boldog Salkaházi Sára katolikus templom plébániai kormányzója a Mindenszentek Napján azzal kezdte beszédét, hogy bár a halál mindenki számára fájdalmas, ám ilyenkor is visszaemlékezünk azon elődökre, akik ezen a környéken éltek és mindenkire, akik a hit jelével előttünk járták ezt az utat és ma már a béke álmát alusszák.
-Mindenszentek napján az egyház evangélium a nyolc boldogságot olvastatja velünk, a nyolc boldogság pedig nem más, mint az egyház alapalkotmánya- mondta a káplán, majd felolvasta a nyolc boldogságot kiemelve az utolsó gondolattal:
-Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!
Egy református dal elhangzását követően Kodály Zoltán: Esti dal című műve csendült fel, majd a PEPE nevében Bencsics Aranka és Báder György helyezte el a megemlékezés koszorúját az emlékkőnél, majd a megemlékezők mécsest gyújtottak és helyeztek el.

Kapcsolódó cikkek:


Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:



Képes beszámoló