Menu

Főhajtás az aradi vértanúk emléke előtt
(képes beszámoló a cikk végén)

2010.10.08.

A korábbi évek hagyományainak megfelelően október 6-án a kerület számos pontján a nemzeti gyásznap alkalmából megemlékezésekre került sor.
Elsőként a GYIÖK képviselői a Batthyány Lajos utcában koszorúzták meg a vértanú miniszterelnök emléktábláját, majd a kerületi megemlékezés a Batthyány kertben folytatódott.

-A nemzeti gyásznapon Gróf Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök, valamint 11 tábornok és két ezredes emléke előtt tisztelgünk- hangzott el, majd Bikfalvi Borbálát, a Kossuth Nevelési – Oktatási Központ elnök-igazgatója tartotta meg megemlékezését.
-A magyar vértanúk végtelen sorából ma az aradi tizenháromra emlékezünk. A Habsburg császár barbár rémtettére, mely még ma is éget és ökölbe szorítja a kezünket. 161 esztendő köde ül az aradi vértanuk sírján, de elevenen él bennünk az akasztófák sora a ködös hajnalon, és a sok tízezer névtelen vértanú emléke. Kossuth Lajos 1890-ben – az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében-Aradot a magyar Golgotának nevezte.
1849. augusztus 13-án a magyar seregek a Világos közelében levő szőlősi mezőn tették le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ez nagy sértés volt a császári oldal számára. Ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott forradalom elbukott, így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták számukra.
A szabadságharc elbukott. Sok volt az áldozat, de jött a megtorlás napja. A Habsburgok úgy akarták megbüntetni a magyar népet, hogy elrettentsék a birodalom többi népét a további forradalomtól. Ezért Ferenc József teljhatalmat adott a kegyetlenkedéséről hírhedt Haynau tábornoknak.
1849. augusztus 25-én Haynau százával írta alá az ítéleteket: kire halált mért ki, kire súlyos, sokéves várfogságot. Haynau már ekkor tudta, hogy az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost és a 13 lázadó vezért ki végezteti.
Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A 13 tábornok Aradon és Batthyány Lajos Pesten emberfeletti bátorsággal viselte el a halált. Ők a nemzet vértanúivá váltak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
Hittek igazukban, esküjük szentségében, szavaik tisztaságában, így nyílt tekintettel várták a jövőt. S tudták jól, mire számíthatnak. Mind a tizenhármán meggyőződéssel vallották, hogy az általuk szolgált ügy méltó, igaz ügy, amelyért érdemes minden kockázatot, áldozatot vállalni. Sokáig bíztak abban, hogy a győztesek méltányosan ítélik meg esküjük és tiszta lelkiismeretük diktálta tetteiket. Levelek, naplórészletek bizonyítják ezt. Egészen az ítélet kihirdetésének órájáig reménykedtek, hiszen október 4-e, az uralkodó névnapja, lehet, hogy amnesztiát hirdet. De minden remény szertefoszlott, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg.
A hadbíróság 1849. szeptember 26-án meghozta a döntést. Felségsértés címén 9 tábornokot kötél általi halálra, 4-et golyó általi halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását október 6-ára, a bécsi forradalom évfordulójára tűzték ki. A szabadságharc ugyan elbukott az osztrák és orosz túlerővel szemben, de a nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A küzdelem társadalmi vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget már nem lehetett elvenni tőle. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa-, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenséget.
Gróf Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú életáldozata örök figyelmeztetés és örök bíztatás. Földi életük véget ért, de szellemük itt él velünk, mert nincsen kezdet és vég. Csak örök folytatás- mondta az igazgatónő, majd a Kossuth Nevelési- Oktatási Központ 4. évfolyamos diákjai tartották meg műsorukat, melyben a zene, a tánc, Kerecseny János: Az aradi tizenhárom című versének részlete épp úgy szerepet kapott. A műsort összeállította: Balla Emese. Fölkészítő tanárok: Balla Emese, Kálvinné György Gabriella, Kárpáti Józsefné, Molnárné Székely Márta, Mózer Ibolya, Nándori Marianna Katalin.
Mindezek után koszorúzási ünnepség volt, melynek keretében a XV. kerületi Önkormányzat és Polgármesteri Hivatal koszorúját dr. Nagy Antal jegyző helyezte el, a XV. kerületi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat képviselői is koszorúztak, míg az Igazgatói munkaközösség koszorúját Náday Miklósné,
Bikfalvi Borbála és Gressó Tiborné helyezte el.
-Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzata nyolc évvel ezelőtt, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján facsemetéket ültetett Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és az első felelős magyar kormány tagjai: Deák Ferenc, Eötvös József, Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Szemere Bertalan és Gróf Széchenyi István emlékére. A kert azóta a legendás miniszterelnök nevét viseli-hangzott el,majd a GYIÖK képviselői az utókor tiszteletének jeléül kötöttek fel a miniszterek fáira az önkormányzati színű szalagokat, majd az iskolák képviselői helyezték el a megemlékezés virágait!
A kerületben a 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és áldozatairól utcákat neveztek el, melyekben hat éve emléktáblákat avattunk, hogy tisztelegjünk a hősi halottak előtt. A táblák gondozását egy-egy kerületi iskola és a GYIÖK vállalta el, amelyet a kerületi megemlékezés részeként a diákok megkoszorúznak- hangzott el, így a diákok a megemlékezést követően felkeresték az emléktáblákat, és elhelyezték koszorúikat.
Az Aulich L. utcában a Kolozsvár Iskola-, a Pöltenberg E. utcában a Pestújhelyi NOK-, a Damjanich J. utcában a Szent Korona Iskola-, a Dessewffy A. utcában a Dózsa Gy. Gimnázium-, a Vécsey K. utcában a Kontyfa Iskola a Nagysándor J. utcában a Czabán Iskola-, a Leiningen – Westenburg K. utcában a László Gy. Gimnázium-, a Kiss E. utcában a Hartyán NOK-, a Sződliget utcában a ’48-as emléktáblánál a Károly Róbert Szakközépiskola tanulóinak képviselői helyeztek el koszorút.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló