Ünnepeltünk III.
(képes beszámoló a cikk végén)

A programok már augusztus 19-én megkezdődtek, amikor is Tóth Vera és együttese szórakoztatta a nézőket nagy sikerrel, majd a Group ’n’ Swing együttes koncertjét hallgathattuk.Másnap kulturális és sportprogramok várták az érdeklődőket: a Katáng Együttes koncertje, Néder Norbert vásári bábjátéka, egy ugrókötélcsoport bemutatója, illetve a Hubay Jenő Zeneiskola Klezmer Zenekarának műsora. Mindezek után asztalitenisz szimultán volt Klampár Tibor világbajnokkal.
Ezt követően a hagyományos új kenyér megszegésére került sor. Előtte dr. Nagy Antal, a kerület jegyzője mondott ünnepi beszédet.
Kedves Vendégeink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket a kerületi önkormányzat képviselő-testülete, valamennyi közéleti szereplő és a magam nevében abból az alkalomból, hogy a mai napon ünnepeljük az államalapító Szent István nagyszerű döntését.
Azt, hogy az állammá szerveződés a magyar népnek a honfoglalást követően megalapította jogát európainak lenni, helyet biztosítani az államok között egy másfajta, minőségileg új életformához.
Ez a döntés végleg elszakított bennünket a nomád életmódtól és a kereszténység fejlődésre képes világát adományozta népünknek és nemzedékeken keresztül az utókornak.
Az „Államalapítás” ünnepét Mi magyarok másként értelmeztük a középkorban, majd a monarchiában, később az I. világháborút követően, de 1948-ban megszületett Szent István napja helyett az „Új Kenyér” ünnepe.
Ezt a szóhasználatot egy újabb elnevezés váltotta fel: az „Alkotmány” Ünnepe. Aztán jött az avatások időszaka egészen 1989-ig.
Mára már ezen az ünnepen minden eddigi gyakorlat megtalálható, mindenki eljöhet, mindenki szabad meggyőződése szerint ünnepelhet..
A rendszerváltozás után megmaradt a sokszínűség, az Alkotmány Ünnepe kifejezés talán a legmegkopottabb a sorban, helyette „Szent István” személye kapott újból jelentőséget.
Most itt vagyunk a kerületünk sokadik augusztus 2o-áján, amikor újra és újra megemlékezünk az Államalapítóról, visszatekintünk múltunkra, értékeljük a jelenünket és bizakodva tekintünk a jövőbe. Tesszük ezt —megújuló hittel és bizakodással, mert a magyar nép soha nem akarta ismerni a reménytelenség tudatzsibbasztó kábulatát.
Ez a nap azt tudatja velünk, azt üzeni nekünk,- hogy …a magyar nép méltó a kapott bizalomra és joggal követel helyet Európa
szívében…
Nem akar más lenni, csak önmaga, amely sorsát megítélhetik rosszul és jól, de mi tudjuk – kik vagyunk, mit akarunk és a múltunk felhatalmaz arra, hogy mindig lássuk a nemzetünk örök létezését.
Eehet más – más megközelítésben magyarázni Szent István döntését követő történelmünket, de végül is mindannyiunkban ott szunnyad a hazánk iránti szeretet és hűség.
Tudjuk:- sokszor hibás döntések következményeit kellett elszenvedni népünknek, belső viszályok szabdalták sorsunkat, vagy nemzedékeken át mások döntöttek helyettünk, de felnőttünk és nem akarunk mást, csakhogy az értékeinket ismerjék el itthon és külhonban egyaránt, a tehetséget, az országért való tenni – akarást és ne dobják a sutban pusztán egy más ideológia, vagy országokon átívelő – talán hamis érdekek kedvéért.
„Magyarország nem volt, hanem lesz”- jelentette ki Kossuth Lajos álta legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyi István a reformkor elején. A korszak egyik legnagyobb személyisége azonban úgy gondolom, hogy ebben tévedett, hiszen Magyarország és a magyarság dicső múltjának fejezeteit aranybetűkkel kellene felírnia minden krónikásnak itthon és külhonban is a Világtörténelem soha nem avuló lapjaira!
A múlt ismerete és megértése nélkül vajmi keveset érthetünk meg a jelenből, – s a jövőre vonatkoztatott elképzelések és tervek legtöbbször eleve kudarcra vannak ítéltetve.
Magyarország és a magyarság története, sokszínű,’ Európában egyedülálló kultúrája bennünk él, mindennapjaink része,-ám ennek sokszor nem vagyunk tudatában.
Az általunk ismert történelemben számtalan birodalom született, virágzott és pusztult el: többtucatnyi civilizáció adta meg magát a könyörtelen Időnek,
vagy kényszerült önmagán szellemi-lelki erőszakot elkövetni a túlélés
illúziójáért.
Ám a magyarság még ma is lényegében változatlan identitással létezik Európa közepén. A jelenlét több mint ezer éve alatt a magyarság kapott jót és rosszat a Sorstól, ám mindig volt egy vezető – legyen az törzsfő, hadvezér, fejedelem, király vagy államférfi -, akinek irányításával szabadságszerető népünk kedvezőbb irányba tudta forgatni a magyar történelem kerekét.
Nekünk nem kell kreálni könnyen cáfolható történelmi mítoszokat, történelmi identitásunk megteremtéséhez. Az oly sokszor cserbenhagyott népünk – a „kereszténység védőbástyájaként” emlegetett hazánk – mindig talpra állt, s jogosan büszke a történelmére.
A magyar népnek igenis szép történelme van, amire jogosan lehetünk büszkék. Nincs szégyenkezni valónk!
Bármelyik kurzus is vezette országunkat, – a fejlődésünk és a népünk töretlen optimizmusa mit sem változott.
Augusztus 20 ünnepe, mindennek méltó emlékezete kell, hogy legyen! Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan 927 éves hagyománya van, de mint nemzeti ünnep azonban mégis rövid múltra tekint vissza.
Augusztus 20-ról eszünkbe jut „Szent István”, az „Államalapítás”, az „Új Kenyér, az „Alkotmány” és a „Szent Korona” ünnepe.
Ennek oka, hogy korántsem hosszú múltra visszatekintő nemzeti ünnepünket a XX. században minden politikai rendszer a saját elképzelése szerint alakította: nemzeti ünnepnap —fellobogózott települések — légiparádék — tűzijáték és még sok- sok az ünnepeinkhez kapcsolódó rendezvény.
Ezek külsőségek, amelyeket a nemzethez tartozás, a haza szeretete, az összetartozás, a szeretet kell, hogy a Nemzeti Ünnepünkhöz illő méltósággá, magasztosság tegyék.
Nem az Egy napi felejtés, vagy Emlékezés a lényeg! A mában leiedző múltunk bennünket sok mindenre kötelez.
Ezért ma sem felejthetjük, hogy országunkban élnek olyan hazánkfiai is, akik még e napon is a házaikat építgetik újra, akiknek a nemzeti ünnepen való munkálkodás,- a nemzet biztonságával,-talán a boldog karácsonyt hozhatja meg. Mert nemzetünk nem először mutat emberségből, a magyarság nagyságából példáit, amely nem hagyta cserbe honfitársait a bajban. Ezek vagyunk tái-^agyarok!
Fontos az: – hogy összefogjunk ismét, együtt ünnepeljünk és ne szabdalják fel gyártott ideológiák ezt a nemzeti egységet. Legalább is ne most!
Itt kellene lenni mindenkinek, kicsinek, nagynak, fiatalnak és idősnek, dolgozónak és dolgoztatónak, közalkalmazottnak és képviselőknek, civil szervezeteknek és kisebbségeknek. Mindenkinek, aki a kerületünkben számít! A vigasságba ne vegyüljön a harag és a rossz gondolatok keserű íze. De hát miről is beszélek? Vagyunk itt sokan:- de még nem elegen!
Ez a nap arra is jó, hogy végiggondoljuk, mi minden történt az előző ünnep óta a kerületünkben. Meggyőződésem, hogy ha nyitott szemmel járunk- akkor sok minden. Aki más kerülethez hasonlítja településünk jelenét,, az téves úton jár. Nincs két egyforma igényű és lehetőségű kerület. Amíg a helyi önkormányzatunknak csatornákat, utakat kellett építeni, addig mások tereket, díszburkolatokat, nehezen működtethető gigantikus építményekbe ölték pénzüket. Ők tudják miért, nincs jogunk velük példálózni. Amíg mi a Körvasútsori elkerülő út ellen hadakoztunk, vagy a zajvédő falért küzdöttünk és közben egymás szándékait oltottuk ki, addig másoknak megadatott a könnyed fejlesztés lehetősége.
El kellett végezni ezeket a munkákat is, mert nem lehet várat építeni biztos alapok nélkül. Talán mostanában érkeztünk el időben ahhoz a ponthoz, amikor nemcsak az oktatás komplexitása és a szociális ellátás biztonsága az, ami az állampolgár szemében vonzó lehet a kerületben, hanem látjuk a lassan feljavuló lakókörnyezetünket és a közös erőfeszítéseink eredményeit. Látjuk, hogy nincs minden jól, lehetne jobban, másként is tenni, de ehhez a városlakók szándéka, szoros együttműködése és mélyről gyökeredző együttes akarata lehet a biztosíték.
Lehet csak a hiányosságokat is sorolni, aki ezt akarja.
Hiszem, hogy nem az a fontos, hogy ki tette a jót, vagy ki nem tette,- hanem a lényeg az összefogás, és a nap minden órájában tetteinket a közösségért, a kerület tisztelhető lakosságáért való tenni akarás határozza meg.
Mert, miről is szól az Államalapító Szent István intelme Imre herceghez? — az összefogásról, a szeretetről…
A jelenkor ünnepe nagyban hasonlít a rendszerváltás előttihez, persze a külsőségek megváltoztak.
Az ünnepség legyen ünnep, azoknak is, akik nem így szeretnek ünnepelni…az ünnepi beszéd elvárt magasztosságát a háttérben forgó ringlis zaja ne rontsa le.
Meggyőződésem, hogy Mi tudunk ennél jobbat és többet is, ha összefogunk.
Rákospalota- Pestújhely – Újpalota!
A kerület három olyan tagolása, amelyeknek megvan a maguk sajátossága. Ezt az elkülönült érzésvilágot kell egységbe gyúrni a kerületi önkormányzás folyamata során.
Nekem a három egyet jelent, / meggyőződésem, hogy nem szabad településrészeket más – más mércével mérni csupán mert a képviselet hol erősebb, hol gyengébb.
Nem kell, hogy a széthúzás feszítse egymásnak az érdekeket, mert ennek eredményét mindannyiunknak viselni kell.
Szakítani kellene azokkal az ideológiai keretekkel, amelyek bénítólag hatnak a kerületi önkormányzati tevékenységre.
Mit is lehet ez helyett felkínálni?
Egy olyan jó értelemben vett pragmatizmust, ami a gyakorlati problémák gyakorlati megoldására koncentrál az ideológiai csatározások helyett. A hatékony és a kerületet szolgáló praxissal,’de nevezhetjük valóságnak is^nem lehet szembe állítani a paletta más – más szegmensének nézőpontját, mert azok megzavarják a kerület lakosságát és kioltják egymást. Ezek miatt a jó elképzelések sokasága maradhat megvalósulatlanul.
A kerületi önkormányzásnak a társadalmilag elismert rendeltetése, hogy kerületi problémákat oldjon meg, amihez képest másodlagos a cselekvést bénító és Szent István örökségétől idegen gondolkodás.
Ehelyett a kerületi értékekre és értékközösségekre kell alapozni.
Mi sem jobb alkalom erre, mint augusztus 20-a szellemisége ! A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.. .mondta Kossuth Lajos!
Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm augusztus 2o-án, az államalapító Szent István ünnepen, a nemzeti ünnepünkön a kerület valamennyi állampolgárát!- mondta a jegyző.
A beszédet követően a testvérváros delegációk nevében Mircea Dusa, a román parlament alelnöke, országgyűlési képviselő üdvözölte a megjelenteket, mondott köszönetet azért, hogy ilyen virágzó kapcsolat van sok-sok éve a kerület és a testvérvárosok között, majd az ünnepélyes kenyérszegésre került sor. Az új kenyeret idén is Hajdu László polgármester szegte meg, majd a nagyszínpadon folytatódtak a kulturális műsorok, melynek keretében először a Szilas Néptáncegyüttes lépett fel, majd a testvérvárosok műsorát láthatta a közönség (maroshévízi népdalkórus, Tótszentmártoni népdalkórus, horvátországi jazzegyüttes). Kora este a pécsi Euro Dance Táncszínház István, a király című előadását tekinthették meg az érdeklődők. Végül a Brillantin együttes koncertje gondoskodott a jó hangulatról.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)