Búcsú a tanártól, a politikustól, az embertől

A temetésen Kautzky Armand szavalta el Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd című versét, míg Alex Tamás adta elő a Csak a jók mennek el, majd a Kell ott fenn egy ország című dalokat. A munkatársak és a politikusok nevében Dr. Schiffer János, Budapest korábbi főpolgármester-helyettese, valamint Hajdu László polgármester mondott búcsúztatót.
– Nehéz terhet róttál rám. Nehéz terhet rótt rám a főváros közössége és társaid. Mert nehéz teher búcsút venni mikor tudjuk ez az utolsó találkozás, mikor tudjuk nem lesz viszontlátás. Mikor tudjuk, hogy már nem fogunk leülni, beszélgetni, megbeszélni a jelent, és a múltat. Már nem tudom megköszönni a december megküldött könyvet, már nem tudjuk pótolni azt, amit elfelejtettünk megtenni, vagy megmondani.
Tóni már nem lesz módunk megbeszélni azt a 12 évet, amit közösen töltöttünk a főváros vezetésében. Tóni mondom – pedig úgy illenék, hogy dr.Pálinszki Antalnak nevezzelek – mert a munkában Antal voltál kemény, célratörő, nem bírtad a mellébeszélést, a megbeszéléseket határozottan, pattogva vezetted, tisztelted más idejét, mert tudtad, hogy az idő az, amit még az sem tud visszafizetni, aki hálás érte. De hagytál időt az értelmes eszmecserére, a vitára. És vitatkoztunk, olykor keményen is, de a cél nem a másik megsemmisítése volt nem az elzárkózás más gondolatoktól, szemlélettől – a célod a saját igazságod védelme volt- de nem mindenáron, és amikor el tudtad fogadni a másik érveit akkor oda álltál és sajátoddá tetted és képviselted. Ha körül nézünk,ma a világban akkor érthetjük meg igazán milyen nagydolog ez.
Tóni – mert ha valaki Antalként szólított, akkor körülnéztünk volna, hogy kiről is van szó – szóval Tóni, hogy elmentél itt hagytál minket kevesebb lett az olyan politikus, aki nem a saját hatalmáért, nem a pozícióért önmagáért, nem egy székért küzdött. Persze valljuk be, aki politikusnak áll azért szereti, ha szavának van súlya, de csak akkor van igazából súlya, ha mögötte teljesítmény van és nem elvtelen alkuk. És mögötted ott volt a teljesítmény – bár a felsőoktatásból jöttél, de megértetted a középfok dolgait, megértetted, hogy a mi iskoláinktól függ, hogy mi lesz a gyerekekkel, kapna e második esélyt, megértetted, hogy a szakmai képzés milyen fontos -ezért is erőltetted a gyakorló iskolák sorát, megértetted, hogy az örökölt hálózatot át kell alakítani, ha azt akarjuk, hogy a kikerülő diákok állást is kapjanak. Ezek a döntések nehezek voltak, tudtuk, hogy fájdalmat is okozunk, de vállaltad, mert tudtad, hogy ez kell az előrelépéshez. Formálisnak is tűnhetne, hogy több száz igazgatói kinevezést vezényelte le, hogy több száz kinevezési okmányt nyújtottunk át. De nem formális, mert a 12 év alatt egyetlen egy botrány sem volt, még ha volt is olyan kinevezett, aki nem váltotta be a reményeket. De nem volt egy, sem amiért ma szégyenkezni kellene, nem volt olyan, aki miatt a rendőrséggel kellet volna tárgyalni. És ha ma az országba körülnézünk, azt látjuk, hogy vezetőket nem szakmai teljesítményük miatt neveznek, ki hanem politikai hovatartozása miatt, és küldenek el vezetőket, mert a másik oldalhoz tartoztak. És még valami, Te a kerülteted is képviselted a fővárosban, de tudtál Budapestben gondolkodni. Sajnos az elmúlt években Budapest – nem a város -nem gondolkodott benned, olyan gazdagnak gondolták magukat, hogy nem tartottak rád igényt. Mint kiderült nem voltak gazdagok.
Tóni olvasom életrajzodban, hogy szakmai munkásságod során foglalkoztál a színtorzítás és zajviszonyokkal. Fontos lenne szakmai tudásodra a mai világában, amikor látjuk, hogy torzulnak el dolgok, és milyen érthetetlen zajok vannak körülöttünk.
Korábban az idő kapcsán Senecatol idéztem, hadd búcsúzzak vele Tőled: Az a nap, amelyiktől annyira félsz, s amelyiket utolsó napodnak hívsz: az örökkévalóság születésnapja. Nyugodjál, békében mi emlékezni fogunk rád- mondta dr. Schiffer János, majd Hajdu László idézte fel az alpolgármester életútját.
– Mélyen tisztelt családtagok, rokonok, együttérző barátok, ismerősök!
Ezek a percek senkinek sem könnyűek!
Különösen nem, amikor egy köztiszteletben álló, született rákospalotai, tudós, tanár és közéleti ember tragikus halálhírére a végtisztesség okán gyűltünk ilyen sokan össze. Szembesültünk a megmásíthatatlannal: Dr. Pálinszki Antal nincs
többé! Földi életét csendben lezárta.. Sajnos megtörtént az, amitől már egy ideje féltünk. Bekövetkezett a visszafordíthatatlan.
Ha beszélünk Hozzád, már nem halljuk a válaszodat. Erős fizikumú, sportot szerető volt Dr. Pálinszki Antal, rendezett magánéletet élt, de a betegség erre sem volt tekintettel. Gigászi küzdelemben a harcot fel kellett adni, győzött a gyilkos kór.
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Dr. Pálinszki Antal, Rákospalotán született és a MÁV telepen nőtt fel.
Egyszerű, dolgos szülőktől származott. Édesapja a Landler Jenő Járműjavítóban, édesanyja a Rákospalotai Bőrgyárban dolgozott. Anti – ahogy sokszor elmondta – a MÁV telepi Lenin úti Általános Iskolába járt, csakúgy, mint felesége, Gitta, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást.
Ebből a MÁV telepi környezetből emelkedett ki a mérnök, a tanár, a tudós, a politikus. Meg kellett küzdenie kemény munkával mindazért, amit elért. A hűség, a megbízhatóság, a határozottság, a dönteni tudás jellemezte, és minden körülmény között vállalta álláspontját. Véleményét mindenkinek szemtől szembe megmondta. Következetes és kiszámítható volt. Nem engedett az igazából, nem váltogatta a meggyőződését, mint annyian mások. Antal barátunk a hátunk mögött is azt tette, azt mondta, amit előttünk. Nyílt és nyitott ember volt, nem szervezkedett, nem taktikázott. Nem voltak szekértáborai rossz ügyek ápolására. Bízott felkészültségében és az erre épülő, bátor érveléseiben.
Alantas eszközöket soha sem vett igénybe, noha a politika sárdagasztójában töltötte életének utolsó húsz évét. Öt önkormányzati választási cikluson keresztül volt helyi politikus, önkormányzati képviselő. Három cikluson át pedig Budapest Főváros Közgyűlésének képviselője is. Egy fegyvere volt: a nyílt, demokratikus vita, amelyben őszintén hitt, de amely során érték kudarcok is. Felkészültségével, vitakészségével sokszor nem egyenesen és nyíltan próbáltak szembeszállni a vetélytársai, akik a politikai intrikáktól sem riadtak vissza. Mint minden ember, ezt ő is nehezen élte meg.
Gyászoló Megjelentek! Kedves Pálinszki Család!
Dr. Pálinszki Antal mindent, amit élete során tett, mindaz a sok
eredmény, amit elért, azt született tehetségének és szorgalmának
köszönhette. Vele dolgozni állandó kihívást jelentett, koncentrálást az adott
feladatra. Óriási volt az érdeklődési köre, és ebből adódóan a tájékozottsága is. Sokaknak kisebbségi érzése volt mellette, és voltak akik emiatt nem tudtak partnerei lenni. Igazi pedagógusként érezte, és tudta, hogy magasak a követelményei, de elvárásaival szinvonalas munkára ösztönözte környezetét. Ha valamit látványosan nem szeretett, az a bürokrácia volt. A papírral való un. „lefedezésnek” a bőrpapírgyártásnak kifejezett ellensége volt. Ő azt gondolta (így is csinálta), elegendő az adott szava, szakmai hitelessége, és a becsülete, de ebből néha konfliktusai is adódtak. Tenni akaró, operatív beállítottságú vezetőként nem akarta, hogy az iratok fontosabbak legyenek, mint a lényeg, ami hitvallása szerint: a nevelés, az oktatás, a pedagógus munka irányítása. A jövő generációjának formálása.
Tisztelt Végtisztességre Érkezettek!
Sokan vagyunk, ezt köszönöm Önöknek a gyászoló család és a kerületi önkormányzat nevében is. Kiváló barátunk, Dr. Pálinszki Antal augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk napján ünnepelte volna 67. születésnapját, házassági évfordulójuk is augusztusban lett volna.
Rendezett magánéletének, a szeretetben töltött házasság volt az alapja. Gittával, a pedagógus feleséggel – aki a kerületben szolgált 35 évig a közoktatásban – sok szépet élhettek meg. A MÁV – telepi szülőház után 1977-ben Újpalotára költöztek, ahol 2009-ig éltek. Jelenlegi otthonuk Rákospalotán van.
A villamosmérnök, a mérnöktanár, a kandidátus tudományos fokozatú Dr. Pálinszki Antal és felesége, Gittuka (ahogy Anti szólította) példás családi életet éltek. Mert szerették egymást, és mert közös volt az értékrendjük. A tudományos és az oktató munka, a közéleti szolgálat nagyon fontos volt számára, de az elsőség a családé volt.
András fiuk 1970-ben született, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki, majd közgazdász diplomát. Sikeres vezető menedzser, aki két unokával ajándékozta meg a szülőket. A 2005-ben született Éneikével és a 2009-ben született Szofíval. András a közéletben is apja nyomdokain haladt. Iván fiuk 1976-ban született, a Kandó Kálmán Főiskolán szerzett diplomát. Anti és Gitta két fiuk fölnevelésében, majd a család- és otthonalapításban is példamutató szülők. Az apuka úgy hagyta itt a családot, hogy nincsenek rendezetlen családi feladatok. A családot, a kedves feleséget, a fiait, az unokáit, a menyeit nagy veszteség érte. Vigasztalást mi, akik itt ma jelen vagyunk csak keveset adhatunk. Dr. Pálinszki Antal életútja, sikerei a családnak örökre megmaradó szép emlék.
Értéket teremtett a magyar felsőoktatásban, a tudományos kutatásban, a fővárosi és a kerületi közoktatásban, a kultúrában, és számos más területen is.
A családja és mi valamennyien büszkék vagyunk erre!
Anti barátunk 1961-ben érettségizett az Eötvös József Gimnáziumban kitüntetéssel. BME Villamosmérnöki Kar Híradástechnikai szakán szerzett jeles minősítésű mérnöki diplomát 1966-ban. Tanulmányai alatt Népköztársasági Ösztöndíjas volt.
Az egyetem elvégzése után ott maradt gyakornokként, azt követően tanársegéd, adjunktus, majd docens lett. Több kitüntetést is kapott, munkáját maga a Magyar Köztársaság elnöke is elismerte. Számos díja közül a legfontosabbak:
– Virág- Pollák díj 1981.
– XV. kerület Gyermekeiért díj 1994.
– Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 1995.
– Magyar Köztársasági Érdemkereszt Lovagkeresztje 2003.
– Pro Scolis Urbis 2007.
Kedves Barátom, Anti!
Fájó szívvel búcsúzom annak a baloldali közösségnek a nevében, amely az 1989-es politikai, gazdasági rendszerváltáskor jött létre. És amelyiknek Te alapító tagja voltál a XV. kerületben – velem és sok más társunkkal együtt. Baloldali, sikeres politikus lettél, a XV. kerületi és a fővárosi szavazók javára szolgáló öt cikluson át. Húsz évig tartottak szavazóink méltónak a bizalomra.
Búcsúzom az újpalotai 13 sz. önkormányzati választókörzet szavazópolgárai nevében is.
Elköszönnek a közoktatás, a kultúra, az ifjúság és sport területén a kerületben húsz évig veled együtt szolgáló munkatársaid. A hivatali köztisztviselők, a MOS Osztály munkatársai, az intézményvezetők, a sok-sok fiatal, akiket munkáddal hozzásegítettél, hogy sikeres felnőttek legyenek.
Elköszönök a XV. kerületi Önkormányzat képviselő-testülete, a 29 fős többpárti közösség nevében. A testületi viták különleges színét adó egyéniségeddel szegényebbek leszünk..
A Polgármesteri Hivatal munkatársai, alpolgármester kollégáid, a kerület jegyzője, aljegyzője, a titkárság, és legközvetlenebb munkatársad Erzsiké is.
Búcsúzom kedves családod nevében. Nincsen emberi szó a fájdalom kifejezésére – a veszteség pótolhatatlan.
Mindent köszönök Dr. Pálinszki Antal családjának. Köszönjük, hogy a magánéletükből mi is kaphattunk – elvettünk! – a kerületi közélet javára.
Elköszön 42 éven át hűséges feleséged, társad Gittuka, kiváló fiaid András, Iván és párjaik, elköszönnek az unokák, Enikő, Szófia és az unokájává fogadott Patrick.
Elköszönnek a barátok, az ismerősök, mindazok akik számára fontos voltál. Elköszönök barátom egy versidézettel én is:
„Csak a süket csend pattog
most a lelkűnkben
és a fej fák között.
Valaki elment.
Elköltözött.
S bár a test
halott, A lelke most is
ÉL!
Itt bent, a szívünkben most is
Ő zenél.”

A polgármester szavait követően utolsó útjára kísérte a tömeg az alpolgármestert, majd végső nyughelyén dr. Pap László egyetemi tanár, az MTA rendes tagja vett búcsút a pályatársak, a tanár kollegák nevében. A búcsúztatás a Hubay Jenő Zeneiskola Fúvószenekarának búcsúzenéjével ért véget.
Nyugodjon békében Pálinszki doktor!

A gyászoló család köszönetet mond mindazoknak, akik Dr. Pálinszki Antalt utolsó útjára elkísérték, részvétükkel mély fájdalmukat enyhítették.