Tűzvirágok tűzzománcai
(képes beszámoló a cikk végén)

-Örömmel vállaltam el e kiállításnak a megnyitását, mert aki felkért erre Szendrei Judit tűzzománcos kollégám, olyan meggyőzően és szalmailag felkészülten beszélt a zománcozásról a Budafoki Zománcgyárban ahol megismerkedtünk, és olyan nagy szeretettel mesélt a tanítványairól, hogy már akkor felkeltette az érdeklődésemet.
Eltelt egy félév és nemrég megcsörrent a telefonom, Judit arra kért jöjjek el és nézzem meg a tanítványok munkáját, mert kiállításra készülnek- mondta Hernádi Paula.
Nagyon őszintén mondom, hogy számomra ez a délután az utóbbi idők legszebb napja volt olyan nagy volt a meglepetésem.
Magam is művész vagyok, és nagyon szeretem a szakmámat, így érdeklődve néztem az utánpótlást. Jó érzéssel töltött el a látott munkák sokszínűsége és magas színvonala.
Judit mellettem állt, mesélt az alkotókról, hogy ifjú-e vagy idős, vagy középkorú esetleg gyermek, és hogy mióta zománcozik. Figyeltem a munkákat, de az, hogy ki hány éves egyáltalán nem sugárzott a művekből.
A fiatalok munkái kiemelkedtek a sajátos csak rájuk jellemző őszinte kisugárzás által. A mesék megjelenítése Panna, Szilvi, Csenge munkáin, lényegre törően sikerült. Ők felnőtt korukban is büszkék lehetnek erre a teljesítményre.
Vannak közöttük, akik a valóság részleteit figyelik meg és azt próbálják visszatükrözni, például ahogy Varga Krisztina egy szép lovat zománcozott meg Az öreg fa valóságos göcseit alakította ki drótokból Kucsera Kamilla.
Szabó Dorina tulipánokat festett a vörös zöld kontrasztra építve, bátorság kell ehhez, de munkája arra is jó példa, hogy a témát át kell írni, le kell egyszerűsíteni, hogy zománcban megoldhatóvá váljék.
Ehhez kell a jó tanár, aki rávezet a munka lépéseire. Megköveteli a fekete vonalrajzot, mellyel ki lehet korrigálni a rossz elhelyezést vagy az arányok hibáit.
Ezután megköveteli a színes rajzot, hogy legyen elképzelése a tanítványnak, mit is akar viszontlátni a zománcán. Ha ezeket a lépéseket kihagynák, sokkal nagyobb lenne a hibalehetőség és ez által a csalódás.
Márpedig az alkotás öröm, kiapadhatatlan örömforrás fiatalnak és idősnek
egyaránt.
Ami az itt látott munkákban közös és jellemző, az az alkotás szeretetének kisugárzása. Ez a kisugárzás elfedi láthatatlanná teszi azt hogy az alkotó csak két három éve zománcozik, vagy éppen ez az első munkája. Hiszen már az elsőnél is olyan pontosan felkészülten lát munkához, minden részletet megbeszél, és égetési mintákkal ellenőrzi magát, hogy semmiképp nem hibázhat, munkája csak jól sikerülhet.
Az itt látott munkák szakmailag esztétikailag magas színvonalúak.
Bíró Erzsébet „Szitakötős” képe finom rajzolattal a grafikus jelleget használja ki, a házas képénél pedig az azonos tónusú színek skáláját vonultatja fel.
Juhász Katalin TOMBER c. képe bár kicsi mégis óriási, mert olyan érzékletesen festi az eső áztatta utcát, hogy szinte érezzük a párát.
Bán Ágnes „Kopjafái” mint egy család úgy állnak a domb tetején felettük a fák finom lombja mint egy puha fuvallat.
Mozer Zsuzsanna „Kettesben” című munkája két meseszerű figurát ábrázol az elvonatkoztatás, képi elemmé átírás, különleges példája. A barátságos bogárfiú bogárleány engem is elvarázsoltak.
Kiss Etelka „Tündérrózsája” is a finoman színezett munkák egyik szép példája.
Dujcsik Horváth Anna Népies talán ukrán viseletű párja a századforduló hangulatát idézi. Mint ahogy Király Nagy Katerina is a szecesszióból indítva készítette munkáját de ő az aki a térbe kimozdulva olyan művet is alkotott a rekeszzománcos karddal amely az ötvösség felé mutat.
Pekker Zsuzsa nehéz feladatot vállalt amikor a Radnóti pályázatra készített munkát, hiszen a szavakban megírtakat kellett képileg megjeleníteni.
Hoppán György Golgotája méltán gyöngyszeme e kiállításnak.
Gótikát idéző csipke finomságú részletgazdag burkolat veszi körül a feszületeket. A zománctechnika a fém és a famegmunkálás egységesen és igényesen lett megoldva.
A vallásos főleg keresztény ihletettségű művek nem véletlen hogy ma is megjelennek a zománccal foglalkozóknál, hiszen a mi magyar művészettörténetünk is nyújt követendő példákat, mint a Szent Korona a rekesztechnikára. Vagy az orosz művészet jellegzetes ikonjai szintén alkalmasak a zománcban való feldolgozásra.
A vallásos témájú művek közül Dely Teréz munkája a Torinói lepel újszerű megjelenítésével és drámai hatásával emelkedik ki, de a zománcok minőségén kívül a fára való installálás is emeli ezt a drámai hatást.
Figyelemre méltó Kerepesi Mária festett Szent Margitja melynek glóriája cizellált lemezrátét.
Meg kell említeni a vitrinbe tett apró munkákat melyek mindegyike külön dicséretet érdemel ezek egy része azsúr technikával készült. A rézlemez precíz kifűrészelése, rendkívüli pontosságot igényel és az égetése is nagy gyakorlatot feltételez.
Különösen szép Tóth Márta Fája.
Míves munkák a rekeszes órák és a tükrös munkák is. Itt Heiling Annát, és
Seigl Károlyt és Krecz Juditot emelném ki és Magyar Veronika Zöld tükrösét.
A zománcozás a kézműves technikák közül számunkra a legszebb. Nehéz technika sok türelmes munka után válunk jártassá benne, de holtunkig tanulhatunk olyan sok lehetőség rejlik e technikában. Feladatunk, hogy a hagyományokat őrizve újragondolva a mai korhoz igazítva hozzuk létre munkáinkat. A XXI. században élve munkáinknak is ezt kell tükrözni. A zománc technika alkalmas a modern törekvéseket kifejezésére is.
Farkas Ildikó Hegedűse is az újszerű hatásokra példa.
Juhász Katalin Madarai a finom átmenetes színeivel válnak a modern megjelenítés példájává.
Pálvölgyi Kata „Pávája”, Balázs Adrien „Entek”-e szintén ide sorolhatók.
Folytathatnám a felsorolást, hiszen sok jó munka nem került említésre de hosszúra sem szeretném nyújtani a megnyitó beszédet. E szép kiállítás méltó hátteret fog adni a hamarosan megrendezésre kerülő szakmai konferenciának. Én úgy gondolom, hogy nem véletlen az , hogy a pestújhelyi Közösségi Ház vezetősége fontosnak tartotta egy Országos konferencia megrendezését. Hisznek abban hogy az itt folyó alkotó munka kimagasló színvonalú, és ezt hírül kell adni.
A kapcsolatok lehetőségével pedig további utak nyílhatnak a fejlődésre.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a munkák különösen szépen lettek keretezve és gondos ízléssel válogatott paszpartuba kerültek, amely emeli a munkák szépségét. A kiállítás megrendezését Nagy Editnek köszönhetjük, így kaphatunk teljes képet az itt folyó munkáról.
Természetesen a legnagyobb köszönet és elismerés annak a pedagógusnak jár aki hosszú évek kitartó munkájával hozta létre ezt a közösséget és akinek keze alól tehetséges fiatalok sokasága kerül ki és viszi hírét a zománcozásnak.
Gratulálok az alkotóknak és ezzel a kiállítást megnyitom- mondta Hernádi Paula zománcművész.
A kiállítás március 31-ig hétköznap 9-21, szombaton 9-13 óráig tekinthető meg.

Kapcsolódó cikkek:

Kapcsolódó linkek:

Kapcsolódó anyagok:

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)