Kiállítás Latinovits Zoltán emlékére

Dr. Mészáros Balázs így vallott a kiállítás megvalósulásának körülményeiről és a színészkirályról.
-Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.)Színész, rendező, a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. 1966-ban Jászai Mari-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat, 1975-ben érdemes művészi címet kapott. A Kossuth-díjjal 1990-ben (posztumusz) tüntették ki.

Színpadi alakításait szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás jellemezte. Megrendítő hatást váltott ki Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula verseinek előadójaként is. Rendezői munkásságát megszállottság és kérlelhetetlen igényesség hatotta át.

Sokat viaskodott a hatalom képviselőivel, mert szeretett volna egy új, jobb, másfajta színházat létrehozni; mindhiába. Indulatos igazságkereső, saját útját járó művész-ember volt. Olyan személyiség, akit egy diktatúra sohasem érezhet a magáénak. Lépteit a hatalom emberei gyanakodva figyelték és figyeltették. Sikereihez – bár nem kívánták azokat – mosolyogva gratuláltak. Rendkívüli tehetségét nem tagadhatták, de kiteljesedését nem tették lehetővé.

1973-ban megjelent jobbító szándékú, de a fennálló színházi viszonyokat könyörtelenül élve-boncoló vitairata, a Ködszurkáló. A változatlanságban érdekeltek körében engesztelhetetlen, örök ellenségeket szerzett magának, többé nem rendezhetett. 1975-ben az Országházban Aczél Györgytől vehette át – a két éve, a Ködszurkáló megjelenése után befagyasztott – Érdemes Művész címet. Reménykedett, hogy színházteremtő álma végre valóra válhat. Az illetékesek másképp gondolták. A rendszer korlátain át nem törhetett, az ütközések folyamatosan őrölték hitét, egészségét, idegrendszerét.

1976 június 4-én Balatonszemesen borús volt az idő. Latinovits déltájban levelet írt Cserhalmi Györgynek, ebéd után lepihent. Hét óra múlt, mikor kilépett a házból, ahová többé nem tért vissza. Küzdelmes élete fiatalon, 44 éves korában ért tragikus véget a szemesi vasúti átjáróban. Halála az egész magyar közvéleményt megrázta. A helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Balatonszemesen 1986 óta működik a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum.
A balatonszemesi Latinovits Emlékmúzeumot 1986-ban – széleskörű társadalmi összefogásra támaszkodva – a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága hozta létre, amelynek abban az időben én voltam az igazgatója. Az akkor megnyitott emlékkiállítást nővérem, Mészáros Emőke (†) rendezte. 22 esztendő elteltével az emlékmúzeumot új épületbe költöztették. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a 2008. augusztus végén megnyílt új állandó kiállítás megrendezésére engem kértek fel. Ez adta az ötletet Szegedi György barátomnak, hogy az általa vezetett Kelenvölgyi Közösségi Házban is rendezzek egy kisebb kamara-kiállítást, „Latinovits – a színészkirály” címmel. A baráti kérésnek eleget tettem, a kelenvölgyi kiállítás Latinovits Zoltán születésnapján, 2009. szeptember 9-én megnyílt.
Mivel Szegedi Gyuri és jómagam is elkötelezett pestújhelyiek vagyunk, szinte magától jött az ötlet, hogy a kiállítás szeptember 30-ra tervezett zárása után azt szűkebb pátriánkba is elhozzuk. A Pestújhelyi Közösségi Házban Pintér Zsuzsánna és Nagy Edit örömmel fogadta ajánlkozásunkat, így a kiállítás – amelyet tisztelettel és szeretettel ajánlok az Önök figyelmébe – október 6-tól november 7-ig Pestújhelyen is megtekinthető.