Másfélnapos ünnep

Az est fénypontjai, mert hogy kettő is volt, ezt követően voltak: először az FG-4 (Illés és Fonográf dalokat játszó zenekar) koncertjére lehetett táncolni, a zenekar tagjaival közösen lehetett dúdolni a dallamokat, majd este 10 óra előtt néhány perccel tüzijátékkal értek véget az első napi rendezvények, miközben a parkban népi iparművészeti kirakodóvásár, sörsátor és vidámpark is várta az érdeklődőket. Másnap délelőtt is folytatódtak a programok: kézműves játszóház, a Made in Brass fúvóskvintett koncertje, illetve a Történelmi Bajvívó Egyesület látványos lovagi bemutatója szórakoztatta a közönséget. A délelőtti programokat a maglódi Kacamajka Hagyományőrző Tánccsoport bemutatója zárta, majd délután A csodaszarvas meséjét adták elő az Aranyszamár Színház művészei mielőtt a kerület két országgyűlési képviselője, Kiss Péter és Hajdu László polgármester megszegték volna az új kenyeret. Ám előtte Kiss Péter miniszter mondott ünnepi beszédet.
-Államalapító Szent István királyunk ünnepe közös születésnapunk. Ekkor született meg ugyanis a modern európai Magyarország. Ez a mű önmagáért beszél. Mindannyiunk sikere, miénk, mindannyiunké. Magyarország. Ezeréves mű, és mégis modern, lakható, versenyképes, és itt él a szívünkben. Mindannyiunké. Ezer éve István király, s ez volt a művének a legfőbb pillére, az akkori modern kor Európáját választotta. A sámánizmus helyett a kereszténységet, a törzsi szervezet helyett az új államszervezetet, a királyságot, a megyéket, szóval egy, akkor az akkori kor legmodernebb ideológiai és értékválasztása melletti döntést hozott. Van áthallás, amikor megkérdezem a jelenlévőktől, ki volt akkor az igaz magyar? Az, aki azt mondta, hogy ragaszkodni kell a régi szervezethez? Törzsi módon kell továbbélni? Az, aki azt mondta, hogy a régi hit vezet előre, az tartja meg a magyarságot? Nem engedünk a 48-ból? Vagy az, aki azt mondta, bátran kell változtatni, mert az ad évezredes esélyt a magyarságnak? Az bizonyult-e magyarabbnak, aki változás útját, a legmodernebb értékválasztás útját választotta, azaz az akkori legmodernebb ideológiát, a kereszténységet, és az akkori legmodernebb államszervezetet, a királyságot, és ennek megyei berendezkedését. Elgondolkoztató ez a mára nézve is. Azt gondolom, egyszerre kell levonnia múltunkból a tanulságot, és ragaszkodni azokhoz a konzekvenciákhoz, amelyek fenntartották, építették az ezeréves Magyarországot, és egyszerre kell a jövő generációi érdekében, a változások érdekében igaz magyarnak lenni. De csak a változások oldalán lehet, a teljesítmény, az új értékválasztás oldalán lehet. Miben nem kell változtatni? Változtatni abban semiképp nem kell, amit már Szent István is kimondott: kimondta, hogy csak a sokszínű befogadó nemzet az, amelyik elég erős. Úgy fogalmazott, hogy a soknyelvű ország, ahol is nem bántják az idegeneket, hanem tanulnak tőlük. Ebben változtatnunk egy pillanat erejéig sem kell. Változtatnunk abban kell, ha ezt valakik ma másképp gondolnák. Abban kell változtatni. Mert az idegenellenességet jelentene, az bezárkózást jelentene, az a befogadás és a tolerancia hiányát jelentené azokkal szemben, akikre nemcsak szükségünk van, hanem akikkel együtt éltünk ezer éven át itt, a Kárpát-medencében. Márpedig ennek az együttélésnek éppen az a tanulsága, hogy az, aki, amikor többség, az úgy viselkedjék a kisebbséggel szemben, mint, hogy ha saját magára gondolna. Ilyen értelemben tehát kívánatos, hogy a magyar politika az mindenkor tanulva az ezeréves politikából, egy befogadó, sokszínű, ma Európában úgy fogalmaznánk, multikulturális politika legyen. Tanulsága ennek az időszaknak, hogy a kor legmodernebb ideológiáját kell egy újabb ezeréves sikerhez követni. A kor legmodernebb ideológiája nem egy ideológia, nem egy gondolatvilág; sokféle pontos, emberek által lényegesnek és igaznak tartott ügy. Idetartozik az egymás iránti figyelem, a szolidaritás, hogy megfogjuk egymás kezét, ne csak versenyezzünk ebben a kíméletlen világban, de a szolidaritás, az egymásra való figyelem, az ne a verseny helyett gondoljuk, hanem a verseny körülményei között, legyünk és legyenek sokan elég erősek, hogy az ő vállukon fenntartható legyen azokkal is a szolidaritás, azoknak is a segítség, akik egyébként rászorulók, akik nélkülöznek, akiknek kezet kell nyújtani, s akik iránt figyelemmel kell lenni. A szolidaritás és a verseny, a verseny és szolidaritás és teljesítmény csak kéz a kézben jár. Az a jóllakható ország, az a sikeres ország a harmadik évezredben, amelyik a modern kor ezen kihívására a kihívás elől nem homokba dugja a fejét, nem gondolja lezárni a határait a kihívás előtt, hanem ennek megfelelni akar, alkalmassá válik, képessé teszi, tanítja gyerekeit, képezi nemzetét, alkalmassá teszi a versenyre. Hogy utána szolidáris legyen mindazokkal, akik iránt kezet kell nyújtani. István király úgy gondolta, hogy a magyarság megérdemli, hogy Európa élvonalába emelje a magyar nemzetet. Hogy úgy stabilizálja és olyan európai országot csináljon belőle, amelyik nem egyik a határon, nem egyik a gyepűn, amelyik védi Európát, hanem Európa szívében van, választott értékei, emberei szíve melegségét tekintve, együttműködését, tudását, teljesítményét tekintve. A Szent István-i mű lényege az, hogy erről ma is így gondolkodunk. A válság, ami a világban van, egy pillanatig nem változtat azon, hogy, amit tennünk kell közösen az országban, az nem más, mint, amit ezer éve is törekvéseink középpontjában állt, mit lehet tenni a nemzet egésze, az itt élő emberek milliói érdekében, hogy szabadabban, szuverén módon, saját vágyaiknak megfelelően élhessenek egyre inkább életet. Márpedig Magyarország felemelkedése ebben a modern Európában ilyen módon lehetséges.
Az ünnepi rendezvény a Szilas Néptáncegyütt műsorával folytatódott a kenyér megszegését követően, majd a Hangulat Trió játszott. A kétnapos program zárásaként pedig a Madarak házibuli zenekar lépett színpadra.