A három pestújhelyi polgárra emlékeztek

A megemlékezésen az önkormányzat nevében Király Csaba alpolgármester elevenítette fel a három jeles pestújhelyi polgár életútját, majd Báder György a Pestújhelyi Pátria Egyesület nevében mondott beszédet.
-Engedjék meg, hogy az emléktáblák előtt állva nem a három személy életrajzát mondjam el. Én most pestújhelyiségükről, emberi, és baráti kapcsolataikról mondanék néhány mondatot. Úgy gondolom, hogy a centenáriumi év alkalmából megjelent írásokból ismerjük munkásságukat, azt, amit, és ahogyan tettek Pestújhely megalapításáért.
Három tábla előtt állunk most, de egy nevet még meg kell említeni a 100. évét ünneplő Pestújhely alapításával kapcsolatban. És ez nem más, mint a századforduló idején Rákospalota főjegyzője Veszelovszky Béla, akit nyugodt szívvel sorolhatunk az önálló Pestújhely alapítói közé, bár ez soha nem állt szándékában.
Bezsilla, Szücs és Veszelovszky iskolatársak voltak. Az iskola után elválnak útjaik, hiszen mindegyikük más-más pályán érvényesül. De a diákkori barátság gyümölcse éppen a mi településünk létrehozásánál mutatkozott meg.
A megyei alispán 1896-ban értesítette a Rákospalotai községi elöljáróságot, hogy a mai Pestújhely területét kisajátítják katonai gyakorlótér céljára.
Veszelovszky Béla nem egy önálló község létrehozására gondolt akkor, amikor felkereste barátját, Bezsilla Nándort, hogy találjanak ki valamit a terület megmentésére, hogy Rákospalota határában ne legyen egy katonai gyakorlótér- lőtér, és a nagyközséget ne érje kár a terület elcsatolásával. Ahogy manapság mondanánk, az ügyvédnek „kisebb gondja is nagyobb volt annál”, minthogy egy számára ismeretlen terület sorsát vegye gondként a nyakába. De itt érvényesült a barátság.
Dr. Bezsilla Nándor ügyvéd egy úgynevezett „stróman” közbeiktatásával megvásárolta telekalakítás céljára Rákospalota nagyközségtől a területet.
Ügyvédi fortély és baráti kapcsolatok felhasználásával, alig egy nappal a kisajátítási rendelet megérkezése előtt a terv sikerült. Dr. Bezsilla Nándor ügyvédnek talán az első gondolata a terület megismerésekor üzleti megfontolás is lehetett, bár a látvány, ami eléje tárult nem lelkesíthette.
1897 tavaszán kezdődik el a felparcellázott terület értékesítése. Valószínűleg akkor még nem gondolt arra, hogy rövid időn belül ő, a „neves belvárosi sztárügyvéd” és családja itt telepedik le az akkor még „nevenincs” békakuruttyolástól hangos területen.
A rákospalotai elöljáróság nem volt elégedett az értékesítés menetével. Az értékesítést módosították, főképpen ár és területi adottság szerint. 1898-ban a parcellázott területekből 126 telek talált gazdára. A kedvező hitelfeltételek meghirdetésével a telekvásárlók többsége az alacsonyabb társadalmi rétegekből került ki. Megváltozott a letelepülők társadalmi összetétele. A letelepedő lakosok minden rétege elégedetlen volt, a Rákospalotai elöljáróság nem teljesítette ígéreteit. A kialakuló Szechenyi-telepen a századforduló első éveiben nem kezdik el a beígért közműkiépítéseket. Ma úgy mondanánk, „polgári engedetlenség” meghirdetésével a telep polgárai egyhangúlag elhatározzák, addig nem fizetnek adót a nagyközségnek, amíg nem teljesítik az értékesítéskor ígért fejlesztéseket. Ez a döntés volt az elszakadás egyik legjelentősebb mozzanata. 1909-ben már a Széchenyi-telep néven jegyzett területen 730 ház volt, és 5500 állandó lakos élt.
Dr. Szücs István országgyűlési képviselő és baráti köre, képviselők, tudósok, művészek, köztisztviselők vásároltak telkeket. Dr. Szücs István az 1910-ben önállóvá vált településen iskoláknak, egyesületeknek, templomainak, sportkluboknak, a hitelszövetkezetnek, a helyi Vöröskeresztnek és még számos szervezetnek kezdeményezője és megalapítója. Az önállóság megszületése után 1909-ben, hogy az új község működőképessége megmaradjon, az egyik feltétel az önálló iskola intézményének létrehozása volt. Kérésére Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár közbenjárására az állami elemi iskolát a község tulajdonába adják. Így a község mentesül az akkor érvényben levő büntető adó alól, ami az új település létét lehetetlenné tette volna.
Szücs Istvánt 1915-ben a község díszpolgárává választják. Dr. Szücs István ismeretségén keresztül telepedik le, és épít elsők között házat Dr.Gerecze Péter régész, aki szintén jelentős szerepet játszott az önállóvá válás lehetőségeinek megteremtésében. Nem kevés anyagi ráfordítással, és ügyes jogi fortélyossággal vásárolt földterületet a község részére, mivel ez is feltétele volt az önálló település kialakításának. A lakosság nagyobb része -Gerecze Péter szavaival élve- a „mosónő fertályon” lakott. Az úgynevezett munkás arisztokrácia, akiknek biztos állásuk, stabil jövedelmük volt, azok mertek belevágni egy építkezésbe, kisebb telkeken, kevésbé díszes házakban. Szakmunkások, kereskedők, székesfővárosi közalkalmazottak, postások, iparosok.
Itt meg kell állnunk, egy pillanatra. Fontos megjegyezni, hogy az önállósodást Rákospalota nagyközség vezetése minden áron meg akarta akadályozni!
Tisztelgünk e három jeles ember táblájánál, az 1909. év január 9-i önállóságot kérelmező beadványára gondolva. Látni kell azt is, hogy ezek a nagytiszteletben álló emberek hogyan tudtak a társadalmi különbségek, nagy viták és nézetkülönbségek ellenére a közös érdek szellemében szervezni, a közös célért összefogni, együttműködni az akkor már többségben lévő alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó lakossággal.
Csak egy példát említek: 1910-ben megalakult a Munkáskör. A kör 1912-ben alapított újságot, a Pestújhelyi Közlönyt. A lapot személyesen Dr. Bezsilla Nándor szerkesztette.
Az 1910-es és 1920-as években az önálló település szinte szárnyalt. Iskolák, templomok, önálló színház, kaszinó, sportélet, és még sok közösségfejlesztő intézmény alakult városi színvonalon. Pestújhelyi polgárnak lenni rangot jelentett.
Úgy gondolom, hogy a centenárium alkalmából tisztelegnünk kell előttük, és mindazok előtt, akiknek nem állítottunk emléktáblát, de tettek, dolgoztak a közösségért, az önállóságért, követendő példát mutatva a ma Pestújhelyen élőknek- mondta Báder György, majd a megemlékezés az emléktáblák megkoszorúzásával ért véget.