OVIT ünnep emlékhely avatással

Az emlékhelyen Nagy Előd érem-, festő- és grafikusművész Dr. Csikós Béláról, az OVIT korábbi készített domborművét avatta fel a művésszel közösen Hamvas István, az OVIT Igazgatóságának elnöke, míg ünnepi beszédet mondott Szabó Benjámin nyugalmazott vezérigazgató. A jubileumi ünnep házigazdája Horváth Miklós vezérigazgató volt.
Amint Nagy Előd még az ünnepséget megelőzően elmondta, évtizedekkel ezelőtt már jó kapcsolatban volt az OVIT céggel, akik mecénásként segítették életét. Dr. Csikós Béláról pedig úgy készítette el domborművét, hogy egy filmet tekintett meg róla, amely filmből néhány képkockát lefényképeztetett fiával, Nagy Botonddal. A fotók alapján pedig felidézte dr. Csikós Béla arcvonásait és domborműben megalkotta.
De ki is volt dr. Csikós Béla?
Az ünnepi beszédben Szabó Benjámin felvázolta a korábbi vezető életútját és a személyes kapcsolatukat is.
– Csikós Béla, aki haláláig büszke volt jász származására és családjára, a jászágói tanyavilágban egy négy holdas paraszt család gyermekeként született, és az osztatlan tantervű tanyasi iskolában kezdte a tanulást.
Ha valaki egy kicsit is tisztában van, az akkori magyar társadalmi viszonyokkal, annak tudnia kell, hogy onnan, a maga erejéből eljutni a mérnöki diploma megszerzéséig, csak rendkívüli képességekkel rendelkező, a szakmai tudást és emberi tisztességet mindenek fölé helyező, önmagával szemben könyörtelen követelményeket támasztó embernek sikerülhetett.
Ez az elszánt akarat és tudás vitte tovább a pályáján is. Mint Verebély László tanítványa, és munkatársa az egyetemet elvégezve, kezdő mérnökként négy évet töltött a Ganz Villamossági Művekben és előbb osztályvezető, majd műszaki fejlesztési főosztályvezető-helyettes volt.
1952-től a magyar villamosenergia-ipar egyik kiemelkedő szakmai vezetője, nyugodtan mondhatom, hogy haláláig, mert nyugdíjba vonulása után is a villamos energia zavartalan szolgáltatása számára létkérdés maradt.
Csikós Bélával 35 éven keresztül voltam munkakapcsolatban.
Megismerkedésünk kezdetén, mint az akkori Erőmű Tröszt villamos osztályvezetője két szempontból keltette fel a figyelmemet:
– a nagyon sokrétű és mély szakmai tudása;
– de, mint fiatal vezetőre, még talán ennél is mélyebb hatással volt rám, ahogy a nagyon kényes emberi helyzeteket kezelte.
Kapcsolatunk igazán akkor vált szorossá, amikor 1983-ban az OVIT-hoz kerültem.
Ettől kezdve minden beszélgetésünket, vitáinkat a szókimondás, egymás mélységes tisztelete, a közös nevező keresése jellemezte.
Sok olyan kérdés volt, amelyekben első, de a harmadik beszélgetésen sem értettünk mindenben egyet, de most, ahogy készültem és felidéztem magamban a múltat, arra jutottam, és hiszem, hogy erre valahol most ő is cinkosan rábólint, hogy szinte egyetlen egy témakör sincs, amelyben elvarratlan szál maradt volna köztünk.
Csikós Bélát olyan szakembernek tartottam, aki a mindennapi ipari feladatok végzése közben, azok jobbítása érdekében, napi 16 órában folyamatosan dolgozott, tanult, olvasott, tervezett, gyártott.
Olyan tudós mérnök volt, aki a mindenkori feladatán túl is az elmélethez kereste a gyakorlati hasznosítás lehetőségét, és minden gyakorlati intézkedése szilárd elméleti tudáson alapult.
A mély szakmai elhivatottsága és alázata mellett számára az emberi értékek elsődlegesek voltak. Csikós Bála olyan vezetőmérnök volt, aki tudta, hogy egy új találmány, új szerszám, eljárás, általában a cég által vállalt feladat végrehajtása csak akkor lehet sikeres, ha azt a mindennap használó ember érti, magáénak tekinti. Éppen ezért nagyon sok időt töltött a munkások között. Igyekezett megismerni élet és családi körülményeiket, szakmai gondolkodásukat.
A domborművön látható arckifejezés is egy ilyen közvetlen beszélgetés mozaikja. A művész egy olyan fotót használt az alkotásánál, ahol éppen a szántóföldön eligazítást tart a dolgozóknak, az általa javasolt eljárás megvalósításáról.
A szakma területén nem volt előtte lehetetlen, ha valamiben nem volt biztos, akkor addig nem nyugodott, míg utána nem nézett, ezt követően viszont következetesen és keményen harcolt az igazáért.
E mellett olyan vezetőnek tartottam, akinek, ha az idő nem őt igazolta, nem okozott gondot azt mondani: „Ne haragudj, tévedtem!”.
Csikós Béla, az élete során minden címért minden eredményért keményen megdolgozott. Amikor 1984-ben nyugdíjba ment az Akadémia elnöksége levélben felajánlotta számára, hogy addigi életműve alapján automatikusan megadja az akadémiai doktori címet, ehhezazt kérték, hogy néhány oldalban foglalja össze tudományos munkásságát. Béla nem fogadta el ezt a – véleményem szerint – egyáltalán nem túlzó gesztust, és annak rendje és módja szerint nekikezdett a disszertáció megírásához, amelyet később a kijelölt akadémiai zsűri előtt meg is védett.
Az eddig elmondottakból közvetve az is kiderült, hogy olyan vezető volt, aki szakmája kiemelkedő képviselőjeként azt is tudta, hogy az OVIT-ra háruló széles körű feladatokat csak akkor lehet maradéktalanul elvégezni, ha az egyes szakterületek irányítására hozzá hasonló képességű szakembereket állít, illetve lehetőséget, teret ad a nálánál fiatalabb szakembereknek is az alkotásra.
Jó szakember egy-egy szakma területén több van, de olyan, aki emellett vezetőként több szakmát összefogva, harmóniát teremtve, megsokszorozza a saját tudását viszonylag kevés. Csikós Béla a Magyarországi átviteli hálózat létrehozása és sikeres üzemeltetése területén ilyen vezetőként maradt meg bennem- mondta Szabó Benjámin, majd az emlékhely avatásával ért véget a megemlékező és egyben jubileumi alkalom.